Eseménytelenség

Mindenütt az olvasni, hogy a várandósság legkellemesebb szakasza a második trimeszter, és ez bizonyára így is van, ha nem vagyunk kifejezetten türelmetlenek. A tizenkettedik és a tizennyolcadik hét között semmi nem történik ugyanis az égegyadta világon, hacsaknem számítunk ide egy sovány vérvételt a tizenhatodik héten. Ebből végzik majd az AFP-szűrést, amiről az a leglényegesebb információm, hogy -mivel eléggé elavult módszerről van szó- nem szabad igazán komolyan vennem az eredményt, és főleg nem szabad stresszelnem rajta. Már a leendő apukát is betanítottam, hogyha hormonálisan mégis kiborulnék, akkor legyen ő az okosabb, és ajánlja figyelmembe jelen bejegyzésem.

Miről is van szó tulajdonképpen? Az AFP-t, ami az alfa-fötoprotein rövidítése, és egy fehérje, a magzati máj termeli. Az anya vérkeringésébe kis mennyiségben átjut a lepényen keresztül, és éppen ebből a mennyiségből lehet következtetéseket levonni: ha az előírtnál magasabb koncentrációban van jelen, akkor ez magzat testfelületének záródási rendellenességére utal, az alacsonyabb érték okai pedig bizonyos kromoszómarendellenességek, elhalt magzat, vagy kezeletlen cukorbetegség lehetnek. Hangsúlyozom, ahogyan nekem is hangsúlyozták, hogy rengeteg a fals eredmény, ezért a legtöbb európai országban már nem is alkalmazzák, itthon még igen, mert olcsóbb, mint a kombinált vagy integrált teszt, amelyek tanulmányozásába még nem vetettem bele magam.

Szóval türelmetlenség... Semmi nem történik! A hasam még mindig csak olyan, mint aki kicsit túlette magát, a magzatmozgások még beláthatatlanul messze vannak. Igaz, a héten (most járok a tizenháromnál) egyszer elkezdett nagyon ki-be ugrálni a hasam, de ezt még eléggé elszállt dolog lenne rugdosásnak nevezni, márha a gyermekhez egyáltalán köze van. Étvágyam van, fáradságom nincs, és minden egyéb tekintetben pont úgy érzem magam, mint aki abszolút nem terhes, bár az kizárt, hogy én valaha még hagymát vagy ecetes savanyúságot fogyasszak.

A vásárlási lázam is lelohadt, azt mégis jó lenne megvárni, hogy mi lesz a neme, no meg állítólag július 4-én lesz bababörze, ahol vélhetőleg számos bitang jó üzletet fogok kötni. Terhesruhákból ugyan remekül állok, de kicsit kedvem szegte, hogy a farmerszoknyába talán szeptemberre sem hízom bele, igaz, a képhez tartozik, hogy a terhesfarmert már tudom utcán hordani, és nem látszik, hogy terhes, sőt, igazán kényelmes és nagyon csinos viselet. Légyszi szorítsatok, hogy őszig csak a hasam nőjjön (az viszont húzzon bele), és vékony, formás és divatos kismama maradjak, aki belefér az M-es nadrágjaiba.

Összegezve, várandósfronton semmi izgalmas, Ranschburg helyett mostanában Kéri Lászlóval ütöm el az időm.

(13+5 hetes)