2010. július 28., szerda

A kismama ruházata

Így a 23-ik hétre világossá vált számomra, hogy a kismamákat fenyegető két öltözködési veszély közül messze a kisebbik a "semmi göncöm"-szindróma. Sokkal borzasztóbb az a tény, hogy sok, a második trimeszterben lévő ápolt nő második trimeszterben lévő ápolt nőből kismamajelmezt viselő idiótává változik. Sajnos minél többet látogatunk bababoltokat, annál nagyobb az esélye, hogy bennünket is megfertőznek az infantilis ruhák.

Egy igényes kismamának csak a lentebb kifejtett területeken érdemes nagy figyelmet fordítani ruházatára.

Nadrág

Gyakorlatilag az első ruhadarab, amit páran, én is, még az első 12 hét folyamán beszereznek. A kismamanadrágok legelterjedtebb típusa a kertészfarmer, amivel viszont 2010-ben ne röhögtessük már ki magunkat, akármit is mond anyukánk a praktikumról (ami ráadásul fals, gondoljunk a pisilésre) és a derekunk melegítéséről.

Vannak aztán a sima nadrágnak tűnő darabok, amikbe derékrészen egy kis gumis pántot applikáltak bele. Biztos sokaknak kényelmes, engem zavar, hogy nem tartja semmi a pocakom, azonkívül folyton lecsúszkált az egész.
A sima nadrág altípusa a derék alatt megkötős nyári nadrág, ez viszont a legjobb döntésemnek bizonyult. Az idén ritka 30 fok feletti napokon nem olvad rám az anyag, szépen kiemeli a pocakot, és a megkötő segítségével be lehet álítani úgy a bőségét, hogy ne kelljen lépésenként feljebb ráncigálni.

Picit is hűvösebb időben a csúcs az a fazon, aminek gumival állítható a derékbősége és beépített, széles pocatakaró-pántot tartalmaz. Ez az én esetemben jóval a köldököm felé felér, és bár azt hittem, idegesíteni fog, nagyon megszerettem. Egyfelől sokkal fázósabb vagyok terhesen, másrészt védve érzem a hasam, harmadrészt pedig valahogy szebb formájú a pocakom, mintha csak a felső lenne felette, pedig egyelőre nem lettem egy szétfolyó alkat.

A felszabott derekú nadrág jellemzően az elegáns ruhák között fordul elő, bár farmerben is találkoztam már vele. Egyszerűen magasabb derékrésszel készül, és fogalmam sincs, varrástechnikailag hogyan oldják meg, de pontosan rásimul a hasra. A pocaktartóshoz hasonlóan ez is nagyon kényelmes volt abban a pár percben, míg a próbafülkében forogtam benne, ám végül egyéb okok miatt nem vásároltam meg.

Meglepően sokáig tudjuk hordani a sima, gumis derekú, pláne csípőfazonú nadrágjainkat is. Ilyenem melegítőben van, semmi probléma vele, a kismama-tréningalsó beszerzése ezek szerint vagy a harmadik trimeszter kihívása lesz, vagy nem kerül rá sor.

Szoknya

A szoknyákra szinte ugyanaz érvényes, mint a nadrágokra. Ha blézerrel hordjuk, szerintem a legcsinosabb a felszabott derekú szoknya, de ez csak az én véleményem. Nyári szoknyát beépített derékrésszel ne vegyünk, hacsak nem szeretünk nagyon izzadni.

Pólók, topok, tunikák

Nagyon helyesen régóta nem divat sátorszerű leplek alá rejteni formásodó pocakunkat. A testresimuló pólókban leszünk a legcsinosabbak, csak arra vigyázzunk, hogyha már nagyon kerek a hasunk, akkor elöl, alul felkap majd a nem-terhes felsőnk, és kivillan meztelen bőrünk. Érdemes ezért már a terhesség elejétől inkább a hosszabb darabokat keresni, és külön előnyös, ha valami diszkréten felhívja a figyelmet szintén egyre nőiesebb dekoltázsunkra.

A terhespólók annyival tudnak többet a sima, hosszabb derekú pólóknál, hogy elöl ráncolással bővebre van hagyva a hasi részük, és általában hosszabbak is, mint hátul. Ha találunk szép mintájút, hajrá, kényelmes és szexis, viszont az ötödik hónapban még ne égessük magunkat olyan típussal, amelynek szoptatós a melrésze. Merthogy sajnos a terhespólók nagyobbik része ilyen.

Ha valaki kedveli a tunikákat, tobzódhat akár a rendes női, akár a terhesosztályon. Egyre kell csak ügyelnünk: tunikák között a legmagasabb az előfordulási rátája a kismamajelmezeknek. Ha a harmadik ikszhez közeledve, vagy azon túl úgy érezzük, hogy széles, fagylaltszínű megkötőre vágyunk a csípőnkön, hát ne fogjuk vissza magunkat.

Blúzok

Végiggombolós blúzból már minimálhassal is a terheseknek valót fogjuk választani. Az ok egyszerű, inkább nézzünk ki 12 hetes terhesnek, mint olyan valakinek, aki kettővel több fánkot tolt be a repetás ebéd után. Pár héttel később meg már ha akarnánk se, tudnánk begombolkozni pocaktájon.

Bebújós, esetleg felül galléros-gombos blúzokat viszont, hacsak nem túl szűk a szabásuk, nyugodtan hordjunk, amíg ránkjön. Nagyon csinos lesz a (jellemzően) vékony anyag alatt áttetsző poci. A bebújós kismamablúzok sokszor megkötősek (nem keverendő össze a megkötős tunikával!), ezzel még a hozzám hasonlóan bénák is elég jól tudják szabályozni a bőségét. Mint minden kismamafelsőre, a blúzokra is igaz, hogy csinos, ha a derékrészen az alsó sáv elütő színű-anyagú a blúz többi részétől.

Pulóver

Ezen a téren még eléggé tapogatózom. Az már biztosnak tűnik, hogy direkt kismamáknak való leplet nem fogok vásárolni. Ezek sajnos senkinek nem állnak igazán jól, és szomorú, hogy némelyekre nem megy más rá a terhesség végére. Remélem, nem láttok majd karón varjút, vagyis poncsóban Jusztist novemberben.

A bebújós pulcsik csinosak, amíg magunkra tudjuk préselni őket, bár a végefelé kicsit szüreti-ténsasszonyos hatást keltenek. Két számmal nagyobb bebújóssal ne kísérletezzünk, nincs hülyébb látvány, mint vállon lecsúszú, hasban feszülő kötöttáru, tudom miről beszélek.

Még a legjobb megoldásnak eddig a sima, nem-kismama kardigán tűnik. Felülről lenfelé haladva begombolom, amíg sikerül, alul pedig szétnyílik a hasamon, kihangsúlyozva azt. Színben passzoló top elengedhetetlen.

Ruhák

Ez annyira egyértelmű, hogy írni sem kellene róla. A mell alatt varrottak csinosak és egyre csinosabbak lesznek, szabottat pedig úgysem tudunk sokáig hordani, hacsaknem kismama-boltban vásároltuk (fagylaltszín-veszély itt is!). A végiggombosat a blúzoknál taglalt probléma miatt inkább hanyagoljuk.

Kabát, dzseki

Hát igen, ez a szegmens totál under construction. Még nem tudom, hogy novemberi szülésnél érdemes-e beruházni egy mégoly sátorszerű, de legalább meleg terhes-darabba, vagy kihúzom azt a pár hetet a kigombolt tavalyi télikabátomban.

Ha már újat veszünk, talán a legkevésbé előnytelen választás a mell alatt húzott. Így legalább mellig nézünk ki valahogy, attól lefelé meg hátha állítható a bősége, és lehetőség szerint minél jobban követi a test vonalát.

Fehérneműk

Melltartót mindenképpen kell majd vennünk. Ne legyünk hülyék, mint én, és ne vásároljunk a régi méretünkben három méregdrága Triumphot a második trimeszter kezdetén.
A szoptatós melltartót elég közvetlenül szülés előtt beszerezni (vagy méginkább utána). Addig is növekvő kebleinknek adjuk meg, amit szeretnének, és ez egy jól tartó, széles vállpántos, lehetőleg merevítő nélküli melltartó legyen. Szerencsére találtam egy olyat, ami sport, de ez nem látszik rajta, nagyon szeretem.

Bugyiból a jól bevált nemterhes-bugyijaimat hordom. A tangákat mellőzzük a fertőzésveszély miatt, a műszálat szintén. Egy kivétel van ez alól, az a természetes nedvességelvezető műszál, aminek nem tudom a nevét, de jobb, mint a pamut. Tudjátok, nincs gumi a derekánál, de halál kényelmes.

A bugyikat az érzékeny lágyékrész miatt egyre lejjebb kell majd tolnunk, ami miatt nemcsak, hogy hátul egyre feljebb kerül, de a tisztasági betétünk súlypontja is megváltozik. Amíg nem jövünk bele a jó helyre ragasztásba, okozhat kellemetlen perceket a megnövekvő mennyiségű terhességi folyás.

Ha kismamabugyit veszünk, az eleve úgy van szabva, hogy has alatt egy újhold-alakú területet kivágnak belőle. Ezt nem kell lejjebb tolnunk, cserébe irreálisan drága és még az anyaga is vacak.

Árak

A költségekről direkt nem írtam eddig. A legdrágábbak a kismama-ruházati- és bababoltok. Itt ritkán van csekély akció, és gyakran hülyének akarják öltöztetni a betérőt. A divatmárkák terhesosztálya már sokkal elvisehetőbb, alig borsosabb árú, mint a normál ruháik, gyakran van akció, és nem annyira idétlenek. Kellő ügyességgel nemterhes ruhákat is vehetünk, ez segíti ép elménk megőrzését. Végezetül pedig ne felejtsük el a turkálókat és aukciós oldalakat, jó holmikat foghatunk ki olcsón, hiszen egy terhesség rövid ahhoz, hogy egy komplett ruhatárat leamorizáljon az eladó.

2010. július 14., szerda

Félidőn túl

Olyan észrevétlenül csordogáltam át a 21-ik hétbe, hogy még a legutóbbi terhesgondozást sem írtam le, pedig már nyolc nap eltelt azóta. Valószínűleg azért esett így, mert semmi újat nem tapasztaltam az előző alkalmakhoz képest.

Hétfőn vacsora után rutinosan Kubuval kínáltom szomjas párom, hogy másnap reggel az eldobhatós pohárba felfogott vizeletem a príma üvegecskébe töltsem át. Már nem kíséreletezem gyógyszertárban kapható céleszközzel, egyedül a kubus nem szivárog.
Indulás előtt extrán lezuhanyzom*, magamra öltöm a hasam aktuálisan leginkább hangsúlyozó blúzomat, majd ellejtetek a rendelőbe. Már rég nem bénázok magazinolvasással a laborra várakozva, kopogok, megkapom a kis kémcsövemet, a mosdóban áttöltöm bele a kubus üveg tartalmát, a polcra helyezem, majd merengve gondolok vissza kezdő koromra, amikor még nem hordtam magammal kézfertőtlenítőt. Csak ezután merülök bele a Nők Lapjámba, általában a Lolával az élet-ig meg is kapom az eredményem. (Hátul kezdem az olvasást.)

Mostanra gyomorgörcs nélkül vonulok be hívás nélkül a védőnői szobába, tudom, hogy kérdezhetek bármit, de minek, súly, vérnyomás, kiskönyv, már vár is a doktor úr.

Itt ismét átvesszük a kiskönyvem tartalmát, megvárom, amíg az asszisztens mindent bepötyög a gépbe, sőt, ezúttal új motívióummal gazdagodott bentlétem, ez volt a magzati szívhanghallgatás. Bár nagyon büszkén újságoltam, senkit sem hatott meg, hogy a kis Lenke aktívan mocorog. A következő időpont kijelölése és a friss beutalók átvétele után csak a búcsú marad, és én gondozott terhesként mehetek újabb pár hétre dolgomra.

A terhesgondozás mellett még egy alkalom van, amikor kismamának érzem magam, ez pedig a kismama-torna. Eleinte nyomasztott, hogy nekem van a legkisebb pocakom a négy-ötfős csoportban, de szerencsére folyamatos a fluktuáció. A gyakorlatokat teljes mértékben követni tudom, és ez nagy szó, mert minden tornaórán mindig én voltam a legügyetlenebb, a már akkor is kilencvenkilós Rákjutka mögött kullogva**. Alapvetően háromféle feladat van, a nyújtozkodós, a lábelemlős és a gátizom. Az első kettőt minden órán a végtelenségig variáljuk, a gátizom pedig annyit jelent, hogy felváltva, különféle szisztémák szerint kell megfeszítenünk a hüvely- és végbélkörnyéki izmainkat. Nem tudom, hogy ezt Kriston Andrea mennyire tartaná szabályosnak, viszont egyértelműen fejlődöm, simán lenyomom tizenöt másodperc alatt a hat szorítást. Ruházatom az első alkalom kínosnak bizonyult mackója után immáron sportos leggings, sztreccspamut póló és bokazokni. A költségek 800 Ft-ra rúgnak óránként, kivéve, ha valakinek bérlete van, mint nekem, mert így csak 5.600 tíz alkalom akciósan, és már egy bónuszt is kaptam, mert vittem a barátnőmet.

Végezetül egy pocakfotóval zárom posztom, tekintsetek el a kép minőségétől, és inkább azt áruljátok el, hogy szerintetek is kicsi-e?



*Eddig egyszer nem mentem frissen mosakodva az orvoshoz, és egyszer volt az egész terhesség alatt méhszáj-vizsgálatom, ráradásul ez a két dolog egy napra esett.
**Remélem, nevezett nem olvassa ezt a blogot, de ha mégis, akkor Szia Jutka!!!

(21+1 hetes)

2010. július 12., hétfő

A Név

A tökéletes nevet hajszoltam. Ehhez tudni kell, hogy leányunk vezetékneve gyakori lesz (kábé az ötvenedik leggyakoribb magyar vezetéknév), mély hangrendű, kemény, és i-re végződik.

Logikus tehát, hogy a keresztneve legyen ritka, de nem idegen, magas hangrendű, lágy, és mássalhangzóval kezdődő.

Még nem árulom el, mi az, lehet tippelgetni! Hátha kapok további jó ötleteket...

2010. július 8., csütörtök

Baba-Expo

A Baba-Expo nem az én világom.

Képzeljetek el egy nagy, négyszögletes termet. A négyszög oldalain álltak a profik sátrai, ők elsősorban a babakocsi-kókuszmatrac-ágyneműfélék szektorában vonultattak fel rengeteg közepes árkategóriájú és színvonalú terméket. A négyszög hosszabbi oldalaival párhuzamosan futottak a használtholmisok, két fő típussal, úgymint meggyötört anyuka illetve félprofi börzekofa. Itt-ott felbukkant egy-egy bútoros, őssejtes, biztosítós árus, bezsúfoltak továbbá egy óriási ugrálóvárat is, a vákuumot pedig nagypocakos kismamák, lelkes kispapák, zilált családanyák, alvó, nézelődő, de pláne visító és ugráló dedek töltötték ki.

Bemelegítésként párszor körbekocogtam a termet, a rajtvonalhoz érve mindig egy kicsit jobban kinyomva a hasam, de még így is a mezőny legutolsóihoz tartoztam. Aztán, hogy legitimizáljam jelenlétem, előbb a használtruha-kereskedőknél kezdtem turkálni, és találtam is egy-két helyes pici cuccot, de vágyaim netovábbja, a cipzáras bundazsák csak nem akart felbukkanni.

Noha hivatalosan pénzköltékeny és türelmetlen vagyok, nem vásároltam sem matracot, bár meglehetősen jó árban volt, ámde riasztott a gondolat, hogy november végére várt gyermekem eme nagyméretű holmiját még öt hónapig kerülgessük 59 négyzetméteren, sőt nem csábított el a jutányosan kínált szopipárna sem, egyszerűen kicsit hülyén éreztem volna magam ilyesmit kérni, minimálhassal. Öntudatosan köröztem hát tovább, mint megfontolt, érett kismama, mikor az önismeret csúcsairól F. kiterelt a kávézóba szusszanni egy kicsit.

A második felvonásban már mindkettőnknek fontos szerep jutott. Amíg F. végigemelgette a felvonultatott babakocsik nagyobb részét, hogy megállapítsa, a mi kiszemeltünknek semmi sem érhet nyomába pehelysúlyban, addig én kerestem egy kellően rokonszenves, téli újszülöttholmik felett unatkozó anyukát, megalapozva ezzel leányunk kezdő ruhatárát. Igazából nem tudom, ki járt jobban, mert mikor látta a hölgy, hogy egy komplett évszakot felvásárolok, jelentős engedményt adott amúgy sem túlárazott portékájából, így lettek nekünk új, vagy szinte új, márkásabbnál márkásabb kabátkáink, rugdalózóink, kardigánjaink, farmerjaink, leggingseink és pamutnadrágjaink (és akkor most ígérem meg, hogy a gyerek dolgairól nem beszélek többes szám első személyben, jó?). Hogynemondjam, minden rózsaszín és fehér, de ezen állítólag felesleges kiakadnom, féléves kor alatt a babának tökmindegy nem nagyon gyártanak más színben.

Pillanatnyi hormontúltengéstől hajtva még odafontoskodtam az alternatív sátorhoz, megnéztem élőben sokhavi álmaim tárgyát, a mosható pelust és a csatos hordozót, majd vásároltam legott egy narancssárga rugalmas hordozókendőt, aminek marhára örülök, mert egy ezressel olcsóbb volt, mint a webshopban, és csak itthon bántam meg, hogy nem a mohazöldet választottam inkább. Sebaj, majd pelenkavásárláskor biztos átcserélik, nem mintha kaptam volna blokkot, khm, khm...

Belépőjegyünket levásárolatlanul hagyva mintegy három óra elteltével távoztunk a színről. Költségek: a két belépő 1.000, kendő 5.900, ruhák kábé 5.000.

2010. július 4., vasárnap

A kismama reggelije

A kismama reggelije merőben ellentétes a kutya vacsorájával, ugyanis míg utóbbi nem létezik, az előbbi nagyonis. A legtöbb, korábban soha nem reggeliző kismama már akkor rákap a korai étkezésre, amikor még fogalma sincs az állapotáról, de legkésőbb a hatodik hét környékén mindenképpen. Erre nem a magzat, vagyis ekkor még embrió iránti felelősség vezeti, nem az egészségtudatosság, de még csak nem is orvosa tanácsa. A kismama egyszerűen rákényszerül az evésre, különben rosszul lesz.

Vizsgáljuk meg röviden, mi történik friss kismamánkkal, ha nem reggelizik: hányingere támad, elsötétül előtte a világ, leesik vércukra és ingerküszöbe, vagyis kötekedni és nyáladzni kezd. Ha tapasztalatlan, akkor mindezt a vitaminhiányra fogja, és szorgalmasan öklendezik az éhgyomorra bevett tablettáktól, egészen addig, míg valakinek eszébe nem jut, hogy talán némi táplálék segítene a problémán.

A kismama ekkor annyi étlen reggel után előbb kiborul, majd -szigorúan próbaképp- leerőltet némi üres piritóst, és lőn csoda: minden baja elmúlik. Egy egész napja van rá, hogy kitalálja, mivel töltse meg másnap edzetlen gyomrát, majd a gyümölcs mellett dönt.

Körülbelül egy hét telik el az elsőre pompásnak tűnő gyümölcsös kísérletezéssel. Turmixoljuk, lehajtjuk, na ugye, hogy nem volt nehéz, aztán kezdődhet az émelygés. Másnap beleteszünk egy szénhidrátdús banánt, turmixoljuk, émelygünk. Harmadnap banán, gyümölcs, tejtermék, ekkor kerül sor az első hányásra, mert a kismama nem bírja a tejet. Se a kefírt. Se a joghurtot.

A gyümölcsös zsákutca után kézenfekvő, hogy mivel egyedül a piritós segít, csakhogy azt nehéz megenni, valamilyen puhított gabonalapú termék jöhet szóba. A tejbegríz óvatos felvetésére sírógörcs a válasz, viszont valakinek zseniális ötlete támad: háztartási keksz, bőséges tea-fogyasztással. Az immáron nyugodt gyomrú kismama részegülten nyammog el napi félzacskó teába áztatott kekszet, aztán egyszerre kevés lesz a hányinger elűzése: gasztronómiai örömökre vágyik.

Hetente 3-4 zacskó tesztelésére adódik lehetőség, mialatt kiderül, hogy az egyik puha, és belemállik a teába, a másik nagy, haraphatatlan, és kimállik a szájból, a harmadikban gejl a töltelék, és a család valamelyik másik tagja eszi meg unalmában, a negyedik túl száraz, de eláztatva túl nedves, az ötödik túl finom, és az indokoltnál többet fogyaszt belőle a kismama, a hatodikat pedig csak a város túlsó felén lehet kapni. A hetedik a triplacsokis pilótakeksz, nem karakteres, de nem jellegtelen, puha, ám harapható, nem nehéz legyűrni, ízre megfelelő, de unalmában senki nem nassolja, és pusztán öt darab kitesz egy komplett reggelit.

Nem is kellene változtatni rajta, ha a kismama rá nem szokna a kakaós tekercsre. Arra, amit a messzebik kisboltban lehet kapni, minden reggel, frissen.

2010. július 1., csütörtök

100% kislány

Kedden a tökéletes AFP-szűrésemmel idejét láttam, hogy a gyermek apját is bevezessem a klinikai ultrahang-vizsgálat titkaiba. Sokkal edzettebb, mint gondoltam, mivel a kismamákkal dugig tömött váró láttán meg sem nyikkant, sőt a háromórás várakozás sem őrölte fel idegeit: szorgalmasan tette az egyetlen ilyenkor tehető dolgot, vagyis olvasta elejétől végéig a Nők Lapját, idértve mind a tizenkét horoszkópot és a Kedves Húgom! rovatot, s nem panaszkodott a nem létező büfék és a mellékhelyiségek valósága miatt sem.

Mikor kezdett megtörni a kitartása, igaz, az enyém is, végre benyomakodhattunk két termetes asszonyság közé a hat négyzetméteres előtérbe, ahol F. a lenge függönynek köszönhetően előzetes ismereteket szerzett a rendelőben folyó tevékenységről. Aztán egyszercsak mi kerültünk a függöny túloldalára, nadrág le, póló fel, zselé elken, a doktornő nagyon barátságos volt, és még annál is rutinosabb, fejkörfogat-minden rendben-kis combocska-hoppá! kislány-felöltözhet-írja alá-következőőőő??-viszlát!

Azért egy picit csalódott voltam.

Ma délelőtt az időpontos magánultrahangon csak húsz percet kellett várni, aztán én puha ágyon, büszke párom pedig kényelmes bőrfotelben élvezhette a vizsgálatot kétdimenzióban, jutott idő nem csak fejre, meg haskörfogatra, meg combcsontra, hanem mind a húsz kis ujjacska megszámolására, a szív, vese, máj, gyomor, húgyhólyag, sőt szeméremajkak megtekintésére, aztán átkapcsoltak 4D-re, és még az is kiderült, hogy már rendelkezik egyéni jellegzetességekkel, nevezetesen olyan a szája, mint az enyém. Nem elfogultság, F. is egyből kiszúrta, és nagyon irigy. Megmutatni nem tudom, képet nem kértünk, egyikünk sem tudja elképzelni, hogy valaha is nézegetnénk. Az egész 5.000 Ft-ba került.

Lehet találgatni, mi lesz a neve.

(19+2 hetes)

Délután bővebben!