2010. október 29., péntek

Nagy has, nagy élvezet

 
Nagyon nagy lett a hasam. Azaz relatív, mert ha magamat nézem a tükörben, óriásinak látom, de ha csak a pocakomat, akkor nem tudom elképzelni, hogyan fér el benne kényelmesen egy majdnem újszülött. Valószínűleg sehogy. Legalábbis nagyon keresi szegény Lenke a megfelelő pozíciót, olykor lazán kinyújtja a lábát, vagy a könyökét, és ha ilyenkor ráteszem a kezem, egyből visszahúzódik, hogy 'bocsi, tudom, hogy kellemetlen, de már sehogy se jó nekem se'. De azért nem is rossz, nekem legalábbis, de szerintem neki sem.

Kedden voltam az első NST-n.* Az NST a non stressz teszt rövdítése, és a magzati szívműködést veti össze a magzatmozgásokkal, amiből kiolvasható, hogy milyen ded a méhen belüli állapota. Máskor lusta leányom, mint minden vizsgálatnál, most is kitett magáért, nagyon szép görbéket rajzolt a négyzetrácsos lapra, amiről a választott kórházam egyszerűen nem árulta el, mi vele a teendőm, így magammal vittem a terhesgondozásra.

Az SZTK-s orvosom teljesen elérzékenyült, mint a magzati leleteknél általában, s úgy vélte, hogy mivel elmondásra és szemre egyaránt kitűnően vagyok, felesleges a méhszájamat vizslatni. Talán mégis fel kellett volna kérnem fogadott orvosnak, de azt hiszem, mindegy most már.
Abban maradtunk, hogy a jövő heti NST után szintén nem piszkál, inkább majd a 38 héten, amikor az ultrahanggal együtt komplex képet kapunk az állapotomról. Szóval nincs mese, megvárom a 38. hetet a szüléssel. Ha már numerikus anyai megérzések: 2900 gramm és 50 +/-2 centi körüli babára tippelek, de erről mégsem írok ki játékot, oké?

Történt egy lényeges változás a terhesgondozóban: eddig mindenkinek nagyobb hasa nálam, most meg hirtelen mindenkié kisebb lett. Beléptem a kilencedik hónaposok klubjába, s modell nem vonult még olyan sudáran végig a kifutón, mint én a négyes műanyag székek között, csak a folyosó kanyarulata után szuszogtam bele ismét kedves pingvin-pozíciómba. S ha már titkokat árulok el: ha van lift, lefelé is azzal közlekedem.

Itthoni babavárási teendőim gyakorlatilag elfogytak. A kiságy forgóját F. tanácsára még nem tettem fel, vagyis feltettem, majd leszedtem, mert fokozott érdeklődést váltott ki a család legjátékosabb, négy és fél kilós tagjából, egy kevés pelenkát még mindig nem mostam ki, mert amiket kimostam, az is kiszolgálna egy kisebb bölcsődét, de mást már végképp nem kell csinálnom. Éppen ezért belévetem magam az élet sűrűjébe, ma vízilabda-meccsre megyek, holnap moziba. Ja igen, és elkezdtem a málnalevél-teát.


*Hazudok, mert a kórházban is volt ilyenem, nade most kedden volt az első igazi.

(36+3 hetesen)

2010. október 21., csütörtök

Ölbebaba

Mi az? Narancssárga, tekergős, hosszú, alig várom, hogy felvegyem, és nehezebb kezelni, mint egy konyhai robotgépet? Eltaláltátok, a rugalmas hordozókendőm. Nade minek nekünk hordozókendő, amikor van már szép babakocsink? Egyszerű a válasz: nem ugyanaz a kettő.

Lenke ugye remélhetőleg élete első kilenc hónapját a pocakomban tölti. Aztán megszületik, minden új lesz neki*, és szokatlan, és félelmetes, és eleinte egyvalaki tudja majd igazán megnyugtatni, én. Akkor lesz boldog és kiegyensúlyozott, ha az ölemben lehet, sőt, még jobb, ha nem csupán ölben van, hanem egyenesen hozzámgömbölyödve, mint a hasamban. Ha akar, alszik, ha akar, nézelődik, ha akarom, beszélek hozzá és megérintem, sőt, vérmes, ám valószínűleg naiv reményeim szerint a rámkötözött újszülöttemmel akár a konyháig is eljutok majd, inni olykor egy teát. Egyszóval lakáson belül is szoros közelségben éljük majd mindennapjainkat.

Aztán elérkezik egyszer az a perc is, amikor kettesben akarunk kimozdulni itthonról. A mózeses kocsi ugye fel sem vetődik, na meg állítólag addigra annyira beléesem majd a kis csecsemőmbe, hogy nekem jobban hiányozna a hurcolósdi, mint neki. Ráadásul pont tél lesz, zimankó és fagy, dehát ez bennünket nem fog érinteni: kendő fel, baba bele, kabát rá, én melegítem őt, ő boldogít engem, indulhatunk.

Kendőm ugye van. Lenkém lesz. Kabátom még nincs, de talán éppen ennek a posztnak a segítségével nyerek majd, vagy ha mégsem, akkor kénytelen leszek kérni egyet karácsonyra.


*Neki is.

Beteljesült vágyak, avagy a nagy tippelősdi

Pont olyan vagyok, mint amilyen hathónaposan szerettem volna lenni: szép nagy kerek pocak*, erősen és sokat mozgó magzat, és mellette semmi más, amitől terhesnek érezném magam. Elmúlt a savam és a fogínyvérzésem. Nincs extrém étvágyam. Nem kapkodom a levegőt. Bírok menni, gyakorlatilag a saját normál tempómban. Lépcsőzöm, sétálok úszok futok triatlonozok gond nélkül. Mindent, de mindent megvettem már a gyereknek, és ez a minden a helyére is került a lakásban. Be van pakolva a szülőszobai poggyászom és a kórházi bőröndöm. Felhagytam az idegeskedéssel, sőt valami furcsa, leszedált állapotba kerültem: nincs kedvem még feltenni a rácsvédőt, kimosni a maradék pelenkákat, sőt, ami azt illeti, blogot sincs kedvem írni, ahogyan ezt biztos észrevettétek.

Hízásom 68-nál stagnál, hasam alighanem leszállt, NST-re kedden megyek először. És nem akarok szülni november 10-ig, hogy még legyen időm elmenni a szendis beszélgetésre, meg fodrászhoz, meg kozmetikushoz, meg egyáltalán, hadd élvezzem már ki a végét is!

Szóval várom a tippeket kommentben Lenke születésnapjára vonatkozóan, október 31-ig. Tippelni lehet tetszőleges novemberi napra, de nagyon merészek írhatnak októberi és decemberi dátumot is, ha beletrafálnak, extra nyereményt kapnak. Ja igen, és kommentben adjatok tippeket, milyen ajándékot kapjon a nyertes!


*Kép valamikor...

(35+2 hetesen)

2010. október 12., kedd

Na végre!..



Még meddő koromban fogadtam meg, hogy ha valamikor terhes lennék, panasz nem hagyja el a számat, s végülis elég jól bírtam. Múlt éjjelig. Merthogy éjszaka csúcsosodnak a problémák. Alaphelyzetben is nehezen alszom el ugye, s visszasírom azokat az időket, amikor még csak ennyi volt a bajom.

Biztosan ismeritek azt az állapotot, amikor már az álom küszöbén jár az ember, átfordul a másik oldalára, ééééééés: indul a szunya! Kivéve, ha az átfordulás egy jó 20 másodperces munka, szuszogással, helyezkedéssel, nyomódó alhassal, és takaró alatti szopipárna-kereséssel, aminek a hülye zsinórja mindig a lábszáramba akad.
Aztán itt van az éji pisilés: normálisan az embernek kell, aztán nagyon kell, aztán rájön, hogy ez nem mehet így reggelig, kimegy, pisil, visszaalszik. Manapság nem inger jelentkezik, hanem valami nyomódó fájdalom, és alig kétszer tudom elzsolozsmázni, hogy "biztos nem az, most voltam", harmadjára már a wc-n ülök, és csurgatok. Legalább hatszor egy éjszaka. Állítólag ez a jobbik eset, hogy  (még?) kiérek a wc-re.
És végül a pózok: én, a híres hasonalvó heroikus munkával a hátamra szoktattam magam nyáron. Erre most kiderült, hogy háton a terhes nem fekhet, mert valami vénát elnyom a gyerek, ami éppen az ő oxigénjét van hivatva szállítani. Néha azért beleharapok a tiltott gyümölcsbe félig öntudatlanul, hogy aztán pirkadatig töprengjek, mekkora károkat tettem. Oldalfekvésben nem jelentkeznek ezek a gondok, ott csak annyi kényelmetlenség akad, hogy ha kinyújtom a lábam, feszül a hasam, ha felhúzom, akkor nyomódik.

Nehogy azt higyjétek, hogy megállok az éjszakáknál! Nappalra is is vannak csemegéim, mint például a sav. Étvágyam egyre gyarapszik, a gyomromnak szánt hely viszont ezzel arányosan csökken, ergo egyszerre vagyok farkaséhes és dugig tele. Mit tehet ilyenkor a kismama? Ha előrelátó, akkor magas tápértékű ételeket fogyaszt (lehetőleg folyamatosan), amelyek éhségét űzik, ám gyomrát nem töltik meg teljesen. Ilyen mondjuk az a forróvízzel keverős bébipapi, amelynek rendszeres, ám ritka fogyasztója vagyok hosszú évek óta, ugyanis finom, de nagyon drága. Bár talán sosem érné meg jobban, mint most: öt evőkanál tuti elég lenne.
Ha nem előrelátó a kismama, akkor eszi, ami elé kerül, ha már csak körömnyi helye marad, akkor letuszkol egy mentolos Rennie-t, pár órán át nyöszörög, büfög, olykor bukik, majd újfent eszi, ami elékerül.

A séta közbeni lassulásról már többször beszámoltam, új jelenség azonban a közben jelentkező derékfájdalom. Ha lehetőségetek van rá, figyeljetek meg egy végefelé járó* kismamát, ahogyan próbál a megszokott civilizált módon viselkedni köztéren, és csak arckifejezése árulja el néha a benne rejlő ösztönlényt. Sajnos könnyen megeshet, hogy amit én laza lámpavasnak dőlésnek képzelek zebrára várakozás közben, az valójában egy kétségbeesett odatekeredés, de tökmindegy, úgysem lesz senki olyan tapintatlan, hogy erre felhívja a figyelmem. Mégvalami: hastartópánt. Ki ne hagyjátok! Jó felvenni, mert tart, és még jobb levenni, mert szorít!

Itthon mindegy már nekem, azaz nagyon nehéz vonzó ifjú hitvest alakítani elnehezedve és vendégeknek szánt** kekszet habzsolva a kanapén. Belegondolni sem merek, mi lesz, ha már a konyhába sem bírok kivánszorogni. Ugyanakkor szülnöm még messze nem időszerű, egyrészt izé... nem vagyok rá lelkileg felkészülve, másrészt nem vettem még sem melltartóbetétet, sem mandulaolajat, sem tejgyűjtő zacskót, harmadrészt egy kicsit azért korai lenne. Ma megyek 34 hetes kontrollra.




*Nem végét járó, bár végülis...
**Értsd vacak.

(34+0 hetes)

2010. október 6., szerda

Listák

Listákat írok. Súlyosan alábecsültök, ha most egy mezei kelengyelista jelenik meg előttetek: ennél lényegesen többről van szó. Természetesen fő kelengyelistával is rendelkezem, amely a következő allistákból tevődik össze: hordozóeszköz, bútorok, textilnemű, higiénia, dekoráció, kismama. Persze ezeken már régen túlvagyunk, mostanra eljött a mellék-kelengyelisták ideje. Van külön listám a babának a kórházba, majd a hazajövetelhez, aztán mamának (ez lennék én) a szülőszobára, a kórházi napokra, és szintén a hazajövetelhez. F. kérésére neki is készítettem saját listát, "apának szülőszobára" címmel.

Hogy túllépjünk a kelengyés ügyeken: listába szedtem a szülés utáni teendőket, amelyekhez kiegészítő lista, a kinyomtatandó nyomtatványok listája kapcsolódik.

Itthoni rengeteg dolgunk tételesen felsorolva a háztartási teendők listájában sorakozik, olyan itemekkel, mint például ajtózsírozás, hiszen a csecsemőt zavarni fogja a nyikorgás, kádfugázás, hiszen felvált fúgájú kádban nem tudunk megfelelően fürdetni, illetve F. kedvence, a gardrób-átpakolás, amiben az utóbbi hónapokban szaktekintéllyé képezte magát.

Vigyázat, a fenti lista nem tévesztendő össze a takarítási ütemtervvel! Ebben kizárólag tisztításjellegű tevékenységeket gyűjtöttem össze, s ebből önállósult a mosási lista eddigi hat pontja, úgymint színes textil, világos textil, fehér textil, színes babaruha, világos babaruha, fehér babaruha. Érik mindeközben egy pelenkamosási lista is.

Házon kívüli intéznivalóim két listára szakadtak. Az egészségügyi intéznivalók között várakozik a házi-, gyermek- és tüdőorvos, illetve ide szoktam felvezetni az aktuális, terhességgel kapcsolatos vizsgálatokat. A hivatalos intéznivalók pedig elsősorban a különféle halasztások és névváltozás miatti bejelentések ügyeit csoportosítják.

Mivel a sok listázási feladat miatt társas kapcsolataim kissé háttérbe szorultak, megdöbbenve vettem észre, hogy naptáram hátoldalán gyakorlatilag magától burjánzásnak indult az elintézendő telefonok és megírandó emilek listája. Mindenesetre nyugodt vagyok, így leírva sokkal átláthatóbb az egész.

2010. október 2., szombat

Jelek, hogy már a harmadik trimesztert taposod

Egyre több bebújós cipőd bukkan fel az előszobában.

Elkezdel érdeklődni a normál ruhák iránt, és sokszor eszedbe jut, vajon mit fogsz hordani utána.

Hirtelen nem tudod megmondani, honnan ismered a védőnőt. Persze már rég nem takarítasz ki a látogatása előtt.

Azon gondolkodsz, hogy a laboros Böbinek elég lesz-e egy tábla csoki névnapjára.

Akciós gátmasszázs-olajat keresel a neten.

Ugyanazt eszed, mint a terhesség előtt, és csak néha van lelkifurdalásod a márványsajt miatt.

A macska már ki se kísér, ha éjszaka pisilni mész.

Naponta többször gépiesen eldarálod, hogy: novemberre, kislány, Lenke, köszönjük!

Egyre többször megkérdezik, hogy "Még mindig egyben?" vagy "Mióta is vagy terhes?"

Természetesen tudod, mi a különbség a kombidressz és a rugdalózó között.

Nem lehet olyan érdekes a mai újság vagy posta, hogy lemássz érte a harmadikról.

Ki se lépsz a lakásból hastartó pánt nélkül.

Minden lábköröm-vágásnál  bevillan, hogy talán most sikerült utoljára.

Ideges leszel, ha meglátod az üresen árválkodó bőröndöt a gyerekszobában.

Legjobb barátod a savlekötő rágótabletta.