2011. január 31., hétfő

2011. január 10., hétfő

Gyermekágy

Előre is elnézést a vulgaritásért, de valójában a gyermekágy kettő, úgymint puncis és cicis részre bontható. Előző a kórházi napokat teszi feledhetetlenné, utóbbi az itthonlét kezdeti időszakát fűszerezi.

Velem konkrétan úgy volt, hogy ugye csütörtökön 4.20-kor előbújt Lenke. Hatra már be is fejezték a gátvarrásomat*, ami alatt legszívesebben szültem volna még gyereket. Negyed nyolckor nővérkék és szerető férjem aggódó pillantásaival övezve már tudtam pisilni, miután vissza sem engedtek a szülőágyra, hanem tolószékbe ültettek**, és letoltak a csecsemőosztályra. Itt délig pihentem, ittam, sápadoztam, járkáltam pisilni és bicsaklottam meg, közben lelkifurdalásom volt, hogy nem Lenkével vagyok***, de igazándiból egyetlen dolog foglalkoztatott: MEDDIG fog ez még ennyire fájni? Nem volt olyan szobatársam, aki meg tudott volna győzni arról, hogy napról napra javul a helyzet, hazamenetelre pedig kisebb bajom is nagyobb lesz a gátsebemnél.

Egyszóval a gátseb fáj. Apró trükkökkel lehet javítani az érzésen, de muszáj kiblekkelni azt a néhány napot. Tudom, hogy a trükkökre vagytok kíváncsiak, szóval: Tena Lady felejtős, mert éppen ott nyom, ahol nem kellene. Különben is, másnaptól elég egy sima éjszakai betét, úgyis cseréljük minél gyakrabban. Aztán jó, de még mennyire jó a zuhanyzás! Kórházi viszonyainakt ismerve otthon ad igazi élményt, de azért bent is érdemes minél gyakrabban élni vele. Segíthet továbbá az aloe-spray, vagy az aloe miatt, vagy, mert nedvesen tartja a területet, mindenesetre jólesett fújkálni. És törülköző helyett a legprofibb ötlet, amit olvastam: konyhai papírtörlő.

Az idő pedig múlt és múlt, és előbb csak az tűnt fel, hogy kényelmesen tudok hanyatt feküdni, majd forogni az ágyban, majd kiegyenesedve járni, s végül, de az már itthon volt, gond nélkül huppantam le egy székre.

A gát gyógyulásával párhuzamosan erősödtek a cicis problémák. Azt mindenki tudja, hogy a szülés utáni pár napban nincs tej, ez természetes állapot, és éppen az hozza meg, ha minél gyakrabban mellre tesszük a babát. Én például annyira lelkes voltam, hogy második napra már sikerült is felsebesítenem mindkét bimbómat, de legalább megtanultam, hogy a csecsemők nem tudnak szabályosan mellre harapni - tanítani kell őket. Ezután, míg a kórházban voltunk, szemérmetlenül kértem a nővérkéket, hogy segítsenek a szájába adni (morgolódás ellen egy doboz bonbon csodákra képes), és hálistennek vasárnapra megjött a tejem. Mivel aznap már jöhettünk is haza, délelőtt épp csak arra volt időm, hogy protekciósan az egyik mellem lefejessem, plusz elméletben elsajátítottam a kézi és gépi fejés tudományát, aztán csak azon izgultam, hogy másnap délelőttig életben tudjuk tartani a babát, mire kiér a védőnő.****

Ahogy sejtitek, ez végül sikerült, noha vasárnap déltől hétfő délig volt részünk üvöltő babában, messziről iderángatott, távoli, ám dedekben otthonos ismerősben, üvöltő babában, még jobban kiharapott mellbimbókban, üvöltő babában, fejésben, kudarcban, férj általi fejésben és cumisüvegből itatásban.

A következő három hét tulajdonképpen az első napok hibáinak korrigálásával telt. Előbb meg kellett tanítani Lenkét szopni, és ezalatt cumiból kapott enni, aztán le kellett szoktatni a cumiról. Közben nekem el kellett hinnem, hogy de van tejem, meg kellett tanulnom fejni, gyereket tartani, cicit a szájához illeszteni, és nem kétségbeesni, ha pont nem fogadja el, a fennmaradó időben pedig elsősorban a mellemet ápolgattam, másodsorban igyekeztem nagyjából tiszta meg jóllakott lenni.

És akkor most eldicsekszem vele, hogy minden sikerült: Lenke szopik***** és hízik, cumisüveg, mellszívó a szekrény mélyén, tejem van, már annyira nem is keményedik be és csöpög a mellem, babasírás nincs, nyugodt éjszakák ellenben szinte mindig, és még a hasam is totál visszahúzódott. Most már tényleg csak a blogra kell nagyobb figyelmet fordítanom.




*Vegyétek nálam sokkal, sokkal, sokkal komolyabban a gátmasszázst, hátha megússzátok!
**Végre megtudtam, mit érzett Dózsa György a tüzes trónon, igaz, neki nem is volt gátja.
***Első nap háromóránként hozták, második naptól nappal velem volt, éjjel elvitték. És iszonyúan megbántam, hogy nem mentem szembe a protokollal, és nem tartottam végig magam mellett!
****Most pont nem viccelek.
*****Kicsit sokat, de ez legyen a legnagyobb bajom!

2011. január 9., vasárnap

10 dolog, amit tuti nem tudtál a szoptatásról

1. A szoptatás és a fejés az első hetekben összetartozik. Értsd: amikor nem szoptatsz, akkor fejsz. Mindezt úgy, hogy eleinte tejed sincs, és nem tudsz sem szoptatni, sem fejni.

2. Akármennyire is beválik a nagy gonddal kiválasztott, méregdrága mellszívód, három nap után azt kívánod, hogy az életben ne lásd többet. Ennek ellenére hetekig ez lesz a leggyakrabban a kezedben tartott tárgy.

3. Négynapos síró csecsemőnek akkor is íratsz fel tápszert, ha kívülről fújod a La Leche Liga összes füzetét, és mindkét melledből csöpög a tej.

4. Ha már mell: melleidnek két állapota lehetséges. Vagy óriási, fájdalmasan feszülő, érintésre vagy anélkül is tejet lövellő didkók, vagy normál méretű emlők agyoncsócsált bimbókkal.

5. Ha hetekig azt kívánod, bárcsak tudna szabályosan szopni piciny kis csecsemőd, akkor, mire ő belerázódik, azt fogod kívánni, hogy bárcsak bármi mást is tudna csinálni a szopáson kívül.

6. Az igény szerinti szoptatás ugyanis napi 16-24 órás szoptatást jelent. Vannak olyan mitikus bébik, akik ennél kevesebbel is beérik, de őket csak hallomásból ismered.

7. Amikor végre elmúlik a mellfeszülésed, egyből stresszelni kezdesz, hogy apad a tejed. A tejjel gégéig feltöltött gyermek és napi három áttejezett póló nem elég erős ellenérv.

8. Na igen, a tej. A tej ellen felesleges hadakozni, öltözz át naponta többször (vagy inkább egyszer sem, nem tökmindegy?), vetess még néhány tejfogó kendőt, a mosógép úgyis minden nap megy, a fotelt majd átkárpitoztatjátok, a férjed pedig úgyis azt hazudja, hogy végtelenül vonzó vagy laktáló csöcseiddel.

9. Napi pár deci tej előállításához több liter folyadékot kell meginnod és mellé még folyamatosan éhes is leszel. Tanulj meg szoptatás közben enni, ergo fekve levest kanalazni.

10. Bár nem hinnéd, de egyszer beáll a tejed, megszokja a mellbimbód, hogy négycentisre nyújtják, elfelejted, hová is tetted a mellszívót, és fölöslegesnek tartasz napi másfél óránál több szabadidőt, mert rájössz: szoptatni tényleg jó.

2011. január 3., hétfő

Eljön majd...

... az a perc is, mikor újra írni fogok, még egy kis türelem!