2011. április 15., péntek

2011. március 21., hétfő

Tömörített poszt ABC-sorrendben

A, mint alvás: együtt alszunk, 9 körül lámpaoltás, reggel 8 tájt ébresztő, közte mindenki pihen, ki-ki szopik illetve szoptat.

B, mint babakocsi: eladtuk, nincs rá szükségünk. Majd egy sportkocsit veszünk azért.

Cumi, mint cumi: nincsen, sőt nagy örömömre már cumisüveg sem.

Cs, mint családi élet: hullámzó, de magas színvonalon működik. Én se értem, de ez van.

D, mint derű: hát igen, vicces egy kisbaba!

E, mint evés: mármint az enyém. Sokat és sokszor eszem, mert Lenke is sokat és sokszor eszik. Megkötések nincsenek, hasfájás elkerült, kedvencünk a székelykáposzta.

F, mint fürdés: a nap fénypontja babaszemmel. Kiskád, nagykád, bármi jöhet.

G, mint gőgicsélés: kitartóan ragaszkodik egy hangsorhoz, ami az 'agül'.
Nevetve, sírva, halkan, hangosan és álmában is.

H, mint haj: előbb volt mindenütt, aztán a fejtetőn kihullott, aztán kinőtt mégis. Nem sok, nem kevés, nem szőke, nem barna.

I, mint idő: amire nagyon kell, arra jut, vö. i, mint internet-függőség.

J, mint játék: kezdünk elmerülni a csörgők világában, más nem kell egyelőre.

K, mint kendő: a legjobb babás döntésem! Benne van itthon, ha álmos, vagy dolgom lenne, és benne van, ha kivisszük, nem is tudom, ki élvezi jobban.

L, mint Lenke: nem kell bemutatnom. Vagy ha mégis, már több, mint 7 kiló és mint 65 centi, lassan négyhós, mostanában éppen a forgásra gyúr.

M, mint macska: eleinte került bennünket, most már ő is velünk alszik. Érdeklődő, de nem tolakodó.

N, mint nevelési elv: ilyenünk nincs, mindent csinálunk, ahogy jólesik.

O, mint ordítás: ettől megmenekültünk, nyugis a babánk.

P, mint pelenka: napi 5-6 darab fogy, moshatót használunk, gyönyörűek.

R, mint ruhák: 68-74-es méretnél járunk, de mosható pelus sokat felvesz.

S, mint séta: mostanában egyre gyakrabban, hogy jó idő van, de azért órákra még nem tudunk elmenni itthonról.

Sz, mint szoptatás: Lenke szerint az adu ász minden problémára. Szerintem a babázás legélvezetesebb dolga.

T, mint tej: pont elég, nem kell sem pótolni, sem lefejni. Egy a titka, mindig kap cicit a baba, ha kéri.

V, mint vigyorgás: már nagyon megy!

Z, mint zene: még nem érdekli, de imádja, ha éneklek neki, így kénytelen vagyok...

2011. március 10., csütörtök

Több, mint kendő

Írásos poszt is hamarosan, csak leszokott a lányom a napközbeni alvásról.

2011. február 25., péntek

Hasznos dolgok 1., avagy a Barnslig mosható kendőről

Új sorozatunk első írásában a Barnslig mosható kendővel ismerkedhettek meg. Nem volt egy ezres a három darab (igaz, ebből egy fehér), mégis, az alapvető feladatain kívül, úgymint fej-, böfi- és pelenkázósalátét, extra funciókat is ellát: a Barnslig mosható kendőt a háromhónapos ded látómezejébe helyezve percekig kielégíti annak információéhségét.

Baba örül és fejlődik, mama örül és megreggelizik. Köszönjük, Ikea!

2011. február 20., vasárnap

Idill babakocsival

Talán még emlékeztek lassan kibontakozó románcomra a Chicco Trio For Me babakocsiszettel. Nos, leírnám alig fél évvel későbbi tapasztalataimat, egy egyszerű életképbe ágyazva.

Kezdő helyszín a lakásunk, időpont egy nappali óra, amikor Lenke éppen nem szopik.
1. Felvetem, hogy sétálni kellene menni. F. ideggörcsöt kap, de gondos nevelésem eredményeként rámhagyja a dolgot.
2. Lecuppantom Lenkét a ciciről, villámgyorsan nadrágba és pulóverbe bújok.
3. Trükkös mozdulatokkal kivarázsolom szűk ruhásszekrényünk aljából a mózest, majd átcipelem a gyerekszobába.
4. Átpelenkázom Lenkét.
5. Rárförmedek F.-re, hogy vegye már azt a cipőt, meg fog sülni a gyerek.
6. Lenkére harisnyát adok a rugdalózó alá és kispulcsit föléje, fejére kötöm a sapkáját, majd belegyömöszölöm a kezeslábas overálljába - aki már próbált ilyesmit adni egy csecsemőpózban lévőre, az tudja, miről beszélek.
7. A gyanakvó csomagot elhelyezem a mózesben, rábugyolálom a takarót, körbepatentolom a mózestetőt.
8. A leizzadt F. kezébe nyomom a mózest, aki a vázzal egyetemben lesuhan a lépcsőn.
9. Magamra kapom a kabátom, cipőm, fülelek és száguldok lefelé.
10. Lent gyorsan összeveszünk. F. szerint még éhes, szerintem meg rámelegedett a ruha a sok tökölés miatt.
11. Kicsit viszem ölben a babát, F. pedig tolja a kocsit.
12. Visszarakom az ellazult Lenkét a mózesbe, miközben F. mozgatja a kocsit, ugyanis álló kocsiban jobban sír.
13. Ismételgetjük a 11. és 12. pontot.
14. Szerepcsere, mivel elfáradt a kezem. Felváltva gyönyörködöm csodaszép, apja kezében trónoló lányomban, és csodaszép, üres babakocsimban.
15. Itt elágaznak a dolgok. Vagy megmarad Lenke a kocsiban, és közönyösen várja, hogy megunjuk a dolgot, vagy folytatjuk a 11.-14-ik pontokat.
16. A ház előtt lepattintjuk a mózest, F. elindul felfelé a lépcsőn, én kicsit még bénázok a váz összecsukásával, majd követem.
17. Párszor elmondom, hogy nem is olyan nehéz ez a váz.
18. Összeroskadás helyett letépem magamról a kabátom és a cipőm.
19. Villámgyorsan lehántom Lenkéről a kinti plusz réteg ruhákat.
20. Kezet mosok.
21. Szabaddá teszem a cicim, és csatlakoztatom az üvöltő, vörös gyermeket.
22. F. eközben letisztítja a kocsi kerekeit, bemanőverezi a spájzba, megigazítja a mózes takaróját, kipakol a ruhásszekrény aljából, beteszi a mózest, majd visszapakol.

Kérdéseim: hányszor csináltuk végig a fenti sorozatot? Hogyan lehetne egyszerűsíteni a sétáinkat?
Válaszokat "babakocsi eladó" jeligére várok.

Újra munkában

Még mielőtt a kismama, vagy leendő kismama olvasóim megijednének, hogy ennyire strapás egy gyerek, szegény Jusztisnak nincs ideje blogot sem írni, közlöm: már van időm, csak eddig szülési szabadságot engedélyeztem magamnak.

Ezentúl heti minimum két bejegyzéssel visszatérek, nyugodtan az orromra lehet koppintani, ha lustulnék. A képen pedig businesslook-ban a kis segítőm.

2011. január 31., hétfő

2011. január 10., hétfő

Gyermekágy

Előre is elnézést a vulgaritásért, de valójában a gyermekágy kettő, úgymint puncis és cicis részre bontható. Előző a kórházi napokat teszi feledhetetlenné, utóbbi az itthonlét kezdeti időszakát fűszerezi.

Velem konkrétan úgy volt, hogy ugye csütörtökön 4.20-kor előbújt Lenke. Hatra már be is fejezték a gátvarrásomat*, ami alatt legszívesebben szültem volna még gyereket. Negyed nyolckor nővérkék és szerető férjem aggódó pillantásaival övezve már tudtam pisilni, miután vissza sem engedtek a szülőágyra, hanem tolószékbe ültettek**, és letoltak a csecsemőosztályra. Itt délig pihentem, ittam, sápadoztam, járkáltam pisilni és bicsaklottam meg, közben lelkifurdalásom volt, hogy nem Lenkével vagyok***, de igazándiból egyetlen dolog foglalkoztatott: MEDDIG fog ez még ennyire fájni? Nem volt olyan szobatársam, aki meg tudott volna győzni arról, hogy napról napra javul a helyzet, hazamenetelre pedig kisebb bajom is nagyobb lesz a gátsebemnél.

Egyszóval a gátseb fáj. Apró trükkökkel lehet javítani az érzésen, de muszáj kiblekkelni azt a néhány napot. Tudom, hogy a trükkökre vagytok kíváncsiak, szóval: Tena Lady felejtős, mert éppen ott nyom, ahol nem kellene. Különben is, másnaptól elég egy sima éjszakai betét, úgyis cseréljük minél gyakrabban. Aztán jó, de még mennyire jó a zuhanyzás! Kórházi viszonyainakt ismerve otthon ad igazi élményt, de azért bent is érdemes minél gyakrabban élni vele. Segíthet továbbá az aloe-spray, vagy az aloe miatt, vagy, mert nedvesen tartja a területet, mindenesetre jólesett fújkálni. És törülköző helyett a legprofibb ötlet, amit olvastam: konyhai papírtörlő.

Az idő pedig múlt és múlt, és előbb csak az tűnt fel, hogy kényelmesen tudok hanyatt feküdni, majd forogni az ágyban, majd kiegyenesedve járni, s végül, de az már itthon volt, gond nélkül huppantam le egy székre.

A gát gyógyulásával párhuzamosan erősödtek a cicis problémák. Azt mindenki tudja, hogy a szülés utáni pár napban nincs tej, ez természetes állapot, és éppen az hozza meg, ha minél gyakrabban mellre tesszük a babát. Én például annyira lelkes voltam, hogy második napra már sikerült is felsebesítenem mindkét bimbómat, de legalább megtanultam, hogy a csecsemők nem tudnak szabályosan mellre harapni - tanítani kell őket. Ezután, míg a kórházban voltunk, szemérmetlenül kértem a nővérkéket, hogy segítsenek a szájába adni (morgolódás ellen egy doboz bonbon csodákra képes), és hálistennek vasárnapra megjött a tejem. Mivel aznap már jöhettünk is haza, délelőtt épp csak arra volt időm, hogy protekciósan az egyik mellem lefejessem, plusz elméletben elsajátítottam a kézi és gépi fejés tudományát, aztán csak azon izgultam, hogy másnap délelőttig életben tudjuk tartani a babát, mire kiér a védőnő.****

Ahogy sejtitek, ez végül sikerült, noha vasárnap déltől hétfő délig volt részünk üvöltő babában, messziről iderángatott, távoli, ám dedekben otthonos ismerősben, üvöltő babában, még jobban kiharapott mellbimbókban, üvöltő babában, fejésben, kudarcban, férj általi fejésben és cumisüvegből itatásban.

A következő három hét tulajdonképpen az első napok hibáinak korrigálásával telt. Előbb meg kellett tanítani Lenkét szopni, és ezalatt cumiból kapott enni, aztán le kellett szoktatni a cumiról. Közben nekem el kellett hinnem, hogy de van tejem, meg kellett tanulnom fejni, gyereket tartani, cicit a szájához illeszteni, és nem kétségbeesni, ha pont nem fogadja el, a fennmaradó időben pedig elsősorban a mellemet ápolgattam, másodsorban igyekeztem nagyjából tiszta meg jóllakott lenni.

És akkor most eldicsekszem vele, hogy minden sikerült: Lenke szopik***** és hízik, cumisüveg, mellszívó a szekrény mélyén, tejem van, már annyira nem is keményedik be és csöpög a mellem, babasírás nincs, nyugodt éjszakák ellenben szinte mindig, és még a hasam is totál visszahúzódott. Most már tényleg csak a blogra kell nagyobb figyelmet fordítanom.




*Vegyétek nálam sokkal, sokkal, sokkal komolyabban a gátmasszázst, hátha megússzátok!
**Végre megtudtam, mit érzett Dózsa György a tüzes trónon, igaz, neki nem is volt gátja.
***Első nap háromóránként hozták, második naptól nappal velem volt, éjjel elvitték. És iszonyúan megbántam, hogy nem mentem szembe a protokollal, és nem tartottam végig magam mellett!
****Most pont nem viccelek.
*****Kicsit sokat, de ez legyen a legnagyobb bajom!

2011. január 9., vasárnap

10 dolog, amit tuti nem tudtál a szoptatásról

1. A szoptatás és a fejés az első hetekben összetartozik. Értsd: amikor nem szoptatsz, akkor fejsz. Mindezt úgy, hogy eleinte tejed sincs, és nem tudsz sem szoptatni, sem fejni.

2. Akármennyire is beválik a nagy gonddal kiválasztott, méregdrága mellszívód, három nap után azt kívánod, hogy az életben ne lásd többet. Ennek ellenére hetekig ez lesz a leggyakrabban a kezedben tartott tárgy.

3. Négynapos síró csecsemőnek akkor is íratsz fel tápszert, ha kívülről fújod a La Leche Liga összes füzetét, és mindkét melledből csöpög a tej.

4. Ha már mell: melleidnek két állapota lehetséges. Vagy óriási, fájdalmasan feszülő, érintésre vagy anélkül is tejet lövellő didkók, vagy normál méretű emlők agyoncsócsált bimbókkal.

5. Ha hetekig azt kívánod, bárcsak tudna szabályosan szopni piciny kis csecsemőd, akkor, mire ő belerázódik, azt fogod kívánni, hogy bárcsak bármi mást is tudna csinálni a szopáson kívül.

6. Az igény szerinti szoptatás ugyanis napi 16-24 órás szoptatást jelent. Vannak olyan mitikus bébik, akik ennél kevesebbel is beérik, de őket csak hallomásból ismered.

7. Amikor végre elmúlik a mellfeszülésed, egyből stresszelni kezdesz, hogy apad a tejed. A tejjel gégéig feltöltött gyermek és napi három áttejezett póló nem elég erős ellenérv.

8. Na igen, a tej. A tej ellen felesleges hadakozni, öltözz át naponta többször (vagy inkább egyszer sem, nem tökmindegy?), vetess még néhány tejfogó kendőt, a mosógép úgyis minden nap megy, a fotelt majd átkárpitoztatjátok, a férjed pedig úgyis azt hazudja, hogy végtelenül vonzó vagy laktáló csöcseiddel.

9. Napi pár deci tej előállításához több liter folyadékot kell meginnod és mellé még folyamatosan éhes is leszel. Tanulj meg szoptatás közben enni, ergo fekve levest kanalazni.

10. Bár nem hinnéd, de egyszer beáll a tejed, megszokja a mellbimbód, hogy négycentisre nyújtják, elfelejted, hová is tetted a mellszívót, és fölöslegesnek tartasz napi másfél óránál több szabadidőt, mert rájössz: szoptatni tényleg jó.

2011. január 3., hétfő

Eljön majd...

... az a perc is, mikor újra írni fogok, még egy kis türelem!