2010. április 30., péntek

Ki érti ezt?

Tegnap megtudtuk, hogy egy közeli ismerősünknél jön a baba, a lány hathetes terhes. És én irigykedni kezdtem. MI EZ??? Örülök, hogy rég túlvagyok a hatodik héten. Soha többé nem akarok hat-, hét- vagy nyolchetes lenni, az első babámnál legalábbis. De akkor mit érzek?

A lelkem mélyén még mindig meddő vagyok, és reflexesen kitört rajtam a féltékenység?

Vagy azt irigylem, hogy ilyen magabiztosan be merték harangozni, még az első ultrahang előtt?

Esetleg végletesen rosszindulatú és áskálódó lennék?

Vagy csak a személyiségzavarom erősebb, mint hittem?

Vagy mi?

2010. április 25., vasárnap

Majdnem 10 hetesen

Étvágyam javul, hányingerem állandó, fáradtságom és álmatlan éjszakáim száma növekszik. Zöldségen, gyümölcsön és gabonafélén kívül már eseti jelleggel halat is fogyasztok. Reggeli zöld teámat eredményesen kiütötte helyéről a gyömbér, nagyon köszönöm a tippet! Hasam nagyobb, mert kinyomom, mellbimbóm sötétbarnára színeződött. Ezt csak azért vettem észre, mert két év óta minden ciklus végén mániákusan figyeltem árnyalatát, így volt alkalmam megjegyezni, milyen, ha világos.

Kicsiny embrióm átlépte a három centis mérethatárt. Legalábbis biztos átlépte már, pénteken 2,9 volt, ülve. Szíve dobog, és nem mintha dicsekedni akarnék, de majdnem tízhetesnek kinézett. Ultrahang-képet nem kaptam, mert SZTK-ban voltam. És akkor rövid, ám szükséges kitérő a képekről: engem (még?) nem igazán érdekelnek az ultrahang-fotók. Bőven elég nekem a tudat, hogy szépen fejlődik odabent, és úgy gondolom, ha a természet azt akarta volna, hogy lássuk dedünket magzatkorában, akkor átlátszó hasfalat teremtett volna. Nem tervezem, hogy 4D ultrahangra megyünk majd, és nem is akarom a szükségesnél többet háborgatni. Merthogy azért túl naturális mégsem vagyok, naná, hogy az aggodalom miatt, jó lesz időnként megnyugodni, meg persze ha már úgyis látják, nyilván rákérdezünk a nemére. De mégegyszer: hiszem és vallom, hogy ebben az életszakaszban nem a vizualitás a legfontosabb kapcsolatteremtő erő.

Az SZTK-s orvosommal maximálisan elégedett vagyok, kicsit el is bizonytalanodtam, járjak-e tovább a drága magánra, amikor annyi pénzből éppen kijönne a terhestornám. Bár az SZTK-s nem szüleszt, pláne nem ott, ahol én szeretnék, no meg ha valamikor megint meddő leszek, esetleg kezeltetni akarom az endometriózisom, jól jön majd a magánorvos mégis.

Ja, igen, megkaptam végre a védőnő elérhetőségét is. Meg a vérvételes papírokat, legalább hat különbözőt. Mozgalmas lesz a következő hetem.

2010. április 21., szerda

Hogyan váljunk profi tesztelővé?

Hosszú és fáradságos folyamat, amíg az átlagnőből profi terhességi tesztelő lesz, ám ez ne riasszon el bennünket. Kitartó munkával és sok-sok lemondással mi is feljuthatunk a csúcsra, s bár ez a munka elsősorban gyakorlati jellegű, nem árt, ha a rögös út elméleti hátterével is alaposan megismerkedünk. Lássuk csak!

1. Amatőr vagy belépő szint: a hobbitesztelő. A hobbitesztelő az első (második, harmadik) védekezés nélküli hónapban, a menstruációja közeledtével/pici csúszásával elballag a legközelebbi drogériába, és riadtan szembesül azzal, hogy legalább hatféle terhességi tesztet lehet kapni. A legolcsóbb 600 Ft, a legdrágább 2.000, és mindre az van írva, hogy már az elmaradt menstruáció első napján 99%-os megbízhatósággal jelzi az eredményt. A hobbitesztelő gondolkozik egy kicsit, majd megvásárolja a második legolcsóbb (hiszen gyereken nem spórolunk) és/vagy az abszolút legdrágább tesztet. Bár mindannyian hobbitesztelőként indulunk, sajnos sokan közülünk rövidesen teherbe esnek, ami elzárja a fejlődés további útját.

2. Középhaladó szint: hobbitesztelőnk legkésőbb a negyedik sikertelenül áttesztelt hónapja után megunja, hogy hó végi pisilése olyan sokba kerül. Lassanként áttér a legolcsóbb (de még így is elég drága, 700 Ft-os), egyet fizet, kettőt kap drogériás tesztcsíkra. A legelső meglepetés akkor éri, mikor nem hogy kettő, de egy csík sem jelenik meg tesztelése után. A további problémák változatosak: rózsaszínné vált tesztcsík, elmosódott tesztcsík, halvány egycsíkos tesztcsík, egyéb módon értelmezhetetlen tesztcsík. A középhaladó tesztelő előtt két út áll: leszokik a tesztelésről, így kiesik a versenyből, vagy beleássa magát a szakirodalomba. Tisztába kerül a hím kecskebéka hormonjaival, a tesztek működési elvével és érzékenységével. Hitetlenkedve fogadja a hírt, hogy a vaterán 10-es érzékenységű klinikai tesztcsíkot lehet kapni, egy ezresért 10 darabot. Feladja első megrendelését. Vadhajtásként megjelenik az ovulációs tesztelő.

3. Haladó szint: a postai átvevőszelvény aláírásával megszületik a haladó tesztelő. Az élet császárának érzi magát: olcsón tesztel, és minden tesztcsíkon szép, egyértelmű csík látható. Igaz, hogy csak egy, de az is több a semminél. Nyugodtan megengedheti magának azt a luxust, hogy már a nyolcadik dpo-n belevesse magát tesztelés örömeibe. Fórumokon magabiztosan hirdeti felfedezését, lenézi azokat a tájékozatlanokat, akik múlt századi módon a patikából vagy a DM-ből szerzik be tesztjeiket.
Ez a boldog, kiegyensúlyozott állapot akár évekig is eltarthat. A továbbfejlődéshez folyamatos gyakorlás szükséges (ne vegye el kedvünket, hogy látszólag nem haladunk), no meg némi szerencse: egy szép napon szinte láthatatlanul megjelenik filléres lakmuszunkon a második vonalka.

4. Kaotikus szint: a pozitív (vagy álpozitív? vagy negatív??) tesztecske borítja haladó tesztelőnk hosszú ideje tartó, elmélyült önbizalmát. A pisilés befejezése utáni tizedik percben már a drogéria Női higiénés termékek feliratú polca előtt topog, válogatás nélkül a kosarába dob 2-4 darab drágább fajta tesztet, majd mámorosan pisil napokig. Egy héten belül törzsvásárlói kártyát kap a DM-ben, majd a Rossmannban is. Hosszú évek vaterás hűsége után valósággal tobzódik a különféle márkájú és árfekvésű, papírcsíkos és kazettás, vizeletsugaras, lógatós vagy cseppentős tesztek tengerében. Motivációja megváltozik: már régen nem a második csík előidézése a cél, ehelyett előbb erősődő csíkot akar, majd a tökéletes, két erős színű csík ábrándját kergeti. Bár úgy tűnhet, ebben a felfokozott pár hétben egy életmű dől össze, valójában az újrafelismerések és szintetizálások időszaka ez.

5. Profi szint: a profi tesztelő habozás nélkül nyúl a polcon egy közepes kategórájú, ám szigorúan kazettás tesztmárka felé. Már nem érzi kényszernek, hogy kétnaponta teszteljen, inkább csak azért tesztel, minden izgalom nélkül, hogy ki ne essen a pixisből. Tudja és elfogadja, hogy két egyformán erős csík csak a mesékben és a reklámokban létezik. Minden megtörtént már vele, ami egy tesztelővel megtörténhet, több élménye van, mint egy Afrika-vadásznak. A grádicson lejjebb álló társait ismételten figyelmezteti, hogy a tesztelés életforma, és nem biztos, hogy a legjobb az összes közül. Letekint magányossága csúcsáról, sóhajt, és új célok után néz.

2010. április 17., szombat

Tíz apró jel, ami eszembe juttatja, hogy terhes vagyok

Az előző posztom, és a válaszul érkezett kedves kommentek segítettek begubózott hangulatomból kibillenteni. Eldöntöttem, hogy figyelni fogom, miben változott meg életem a terhességem előtthöz képest. Lássuk csak!

1. Nem tudok nem régi barátnőkként tekinteni a terhességi tesztekre a boltok polcain.

2. Nem érzem magam végletesen outsidernek, ha kisbabát látok utcán.

3. Nem kaptam sírógörcsöt, mikor megtudtam, hogy kolléganőm 12 hetes terhes.

4. Végre valóban ŐSZINTÉN szurkolok lombikos barátnőmnek.

5. Kávé helyett minden reggelem egy fél citrommal indul.

6. Beláthatatlanul messzinek tűnik az az időszak, mikor csak úgy odamentem a hűtőhöz, és ettem valamit, horribile dictu, vacsorát bírtam főzni.

7. Hidegen hagy az üzletek nyári ruhakollekciója, viszont titkon érdeklődöm a kismamaruhák iránt.

8. Reggel nyolctól este kilencig nem lehet minimum két óra alvás nélkül kibírni egy napot.

9. Nem húzom be kényszeresen a hasam, hogy laposabbnak tűnjön.

10. Kikapok, ha felemelek valamit, ami több, mint 20 deka.

2010. április 15., csütörtök

Szerepidegenség

Megritkultak mostanában a bejegyzéseim. Ennek az az oka, hogy mind a blogom, mind én keressük a helyünket ebben a megváltozott világban. Ugye eredetileg egy meddőségi blogot képzeltem el, ami szépen tematikusan körbeárja a teherbeesés nehézségeinek témakörét, lehetőleg személyes motívumokkal színesítve azt. Kvázi blogos keretek között terveztem feldolgozni élményeimet.

Aztán teherbe estem, és itt kezdődtek a problémák. Terhességi blogot nem kívánok írni, hiszen abból rengeteg jobbnál jobb olvasható a neten, eszem ágában is versenyezni velük. Kézenfekvő lenne, hogy szép lassan átcsordogáljak én-blogba, számoljak be magamról, a vizsgálataimról, a bennem fejlődő embrióról, érzéseimről, és így tovább. Node egyrészt mégis kit érdekel az ezredik kismamablog, másrészt sajnos NEM HISZEM EL, HOGY TERHES VAGYOK.

A várakozás évei alatt, úgy látszik, kialakult bennem egy gátlás, hogy én nem arra vagyok, hogy csak úgy teherbeessek és problémamentes várandósság után anyává váljak. El sem tudom képzelni, hogy tényleg lesz egy babám (már csak) 7 hónap múlva, és éppen ezért nem csak, hogy nem merem, de nem is tudom magam beleélni, hogy várandós lennék. Nem nézegetem a babás portálok "Hétről hétre" rovatát. Nem beszélek hozzá és nem nevezem néven a bennem fejlődő kis lényt. Bár nézegetek babás cuccokat, mint az elmúlt három évben folyamatosan, de semmivel sem nagyobb átéléssel, mint eddig. Mondjuk úgy képzeljétek el, mint amikor egy kamaszfiú Ferrari rajongói oldalakat böngész.

Tökéletesen képben vagyok ugyanakkor a korai és késői vetélésekkel és azok minden előjelével kapcsolatban. Mivel semmi gyanús tünetem nincsen, se görcs, de vérzés, elsősorban a missed abortiontól rettegek. S mivel nem kívánok totálisan becsavarodni a következő hetekben, lehetőség szerint próbálom elterelni a gondolataimat, persze csak akkor, amikor épp nem túlélési terveket kovácsolok.

Hát itt járunk most. És akkor a száraz tények: alszom, mint a mormota, émelygek, mint a másnapos matróz, a mellem NEM ÉS NEM ÉS NEM fáj, a tesztjeim továbbra sem olyan erősek, mint szeretném, és már csak 8 nap a következő ultrahangig.

2010. április 10., szombat

Háromszög

Két orvosom is lett, annak minden lelkifurdalásával és örömével. Megpróbálok inkább az utóbbira koncentrálni.

Volt először ugye az SZTK-s. Idősebb, kedves férfi, nagyon udvarias, és ránézésre a szakmájában is jónak tűnt. Nem is volt semmi problémánk egészen tavaly nyárig, amikor is, mivel meguntam a végtelen türelmét, suttyomban bejelentkeztem a meddőségi szakrendelésre. A viszonyunkat viszont nem zártam le teljesen: még májusban P3 lett a citológiám, ezért háromhavonta jártam rákszűrésre. Feszt állította, hogy ezt felesleges műteni, ugyanakkor a meddőségi elmozdulásomra sem volt soha egy féltékeny szava (megmutogattam neki a papírjaimat).

Nyáron lépett be a kórlapjaimra a meddőségi nőgyógyász. Vele először szórakoztunk a Clostilbegyttel, aztán elmélyülő viszonyunkra januárban a műtétemmel tettük fel a koronát. A műtét alatt P3 érintett területet is kimetszette. Mivel már látott belüről, és ő csinálta volna az inszeminációmat, valahogy egyértelműnek tűnt, hogy vele állapítattam meg magánrendelésen a terhességemet. Megbeszéltük, hogy hat hét múlva találkozunk, addig jelentkezzek be a védőnőhöz is.

És itt kezdődtek a komplikációk. Én valahogy azt hittem, hogy simán elmegyek a védőnőhöz, aki kiállítja a kiskönyvemet, meg elmondja, mikor kell vérvételre mennem és így tovább. Ezzel szemben a rendelőintézetben közölték velem, hogy csak a körzeti orvosom irányíthat tovább a terhesgondozóba.

Úgyhogy tegnap ismét felkerestem SZTK-s orvosomat, akinek szemmel láthatóan rosszul esett, hogy magánhoz (is) járok, innen a lelkifurdalás. Azért szépen felvette az adataimat, és abban maradtunk, hogy két hét múlva megyek ugye a terhesgondozós beutalóért (??), mert az most még korai lenne, illetve, bár vizsgálni csak kifejezett kérésemre fog bármikor is, egyébként elfogadja a másik orvos szakvéleményét, azért megengedtem, hogy egyúttal majd csináljon egy hasi ultrahangot.*

Tegnap este kicsit vívódtam, hogy miért nekem magánorvos, amikor a körzeti is ilyen normális, aztán arra jutottam, hogy végülis csak a magán műtött meg, amitől valószínűleg teherbe estem, és ha őt ejteném, ugyanilyen rosszul érezném magam. Úgyhogy ezentúl nem orvosaim vélt megbántottságán fogom forgatni magam, hanem inkább örülök, hogy két helyre is fordulhatok... De most komolyan, ez a magánorvososdi másnak is ilyen körülményes?


*Értsd: majd kibújtam bőrömből örömömben, hogy részem lehet egy potya ultrahangban.

2010. április 9., péntek

Új terhességi tünet

e'clat és mások érdeklődtek, hogy vagyok. Hát nagyon jól sajnos.

Ugye a terhességi hormonokra mindenki másként reagál. Gyakoriság szerinti sorrendben vannak a mellfájósok, a pisilősök, az aluszékonyok, az émelygősek, sőt hányósok, és a szagoktól undorodók. Esetleg még a nagyétvágyúak, bár az talán egy későbbi fokozat. Hétvégén még úgy nézett ki, hogy a mintatesztelésem, és a nagykönyvi produkált szívhang után mintakismama leszek: lelkesen aludtam egész nap, a fennmaradó csekély időben pedig vagy pisiltem, vagy szomorkodtam, hogy mennyire nincs étvágyam, és hogy mennyire büdös a mosogatógép.*

Aztán hét elejére romlott, hét közepére pedig tragikussá vált a helyzet. Hétfőn, kedden már nem tudtam aludni. Szerdától lecsökkent pisiléseim száma, tegnapra pedig az étvágyam is visszatért. A mellem sosem volt strapabíróbb, egyszerűen nem tudom annyira gyömöszkölni, hogy fájjon.

Tegnapra viszont új tünettel szembesültem, aminek talán a terhességi idegbaj a legtalálóbb neve. Ööö khmmmm szóval úgy volt, hogy az utolsó tesztemnek idejét láttam ellőni. És halványabb volt a második a csík! A google 7.740 találatot hoz "halvány terhességi tesztcsík" keresésre. Ezek jelentős részének áttanulmányozása után kiderült, hogy ez vagy normális jelenség, vagy az embrió elhalását jelzi. Persze kocogtam újabb tesztekért, persze éjszaka megfájdult a mellem, persze a ma reggeli is mintha halványabb lenne. De nagyon alaposan alá tudom támasztani a halványodást, például hogy sokat iszom, és hígabb a Hcg koncentrációja, vagy ugye a tesztre is rá van írva, hogy a halványság nem befolyásolja az eredményt, esetleg simán a szemem romlott el.

Két dolog tartja bennem a lelket: a mosogatógép még mindig büdös, illetve ma megyek az SZTK-s dokihoz (állítólag csak ő irányíthat tovább a védőnőhöz, de ezt én sem értem), és talán eltitkolom, hogy már egyszer megállapították a terhességem, hátha megultrahangoz. Hm?

UPDATE: Ha nagyon erősen koncentrálok, fáj a mellem. Azt hiszem, a jógik is ilyesmiket csinálnak, csak ott nem terhességi tünetek előidézése a cél.



*Tiszta! Csak én érzem büdösnek.

2010. április 4., vasárnap

Mit igyon a kismama?

Nagyon szeretek inni. Életem első, sivatagi szakaszának 17 éves koromban egy hólyaggyulladás vetett véget, aminek folyományaként kénytelen voltam elfogadni, megszokni, megszeretni és olykor túlzásba vinni a nagymennyiségű folyadékbevitelt. Három liter víz simán lecsúszik egy nap, persze ha meleg van, vagy egyéb körülmény indokolja, akkor ennél jóval több. És ebbe nem veszem bele a cukros üdítőket, alkoholos italokat, leveseket, hiszen ezek nem számítanak víznek, olyannyira nem, hogy feldolgozásukhoz további vizekre van szükség. Bátran kijelenhetem ezek után, hogy az ivászat ördögi kör, amelyből lehetetlen kitörni.

Node, vizet inni hosszútávon unalmas, ezt bárki tanúsíthatja, aki próbált már egymás után több pohárral lehúzni. A víz nem túl változatos, maximum a szénszavasságával vagy a hőmérsékletével lehet variálni, azonkívül szerintem ember nincs, aki télen képes legalább tíz pohár vizet lenyomni egy nap. Ha kitartóan keressük az alternatívát, ami csak vízből áll, nem tartalmaz cukrot, de van egy kis íze, könnyen eljutunk a teáig*. A tea az ideális folyadék. Reggel ihatunk élénkítőt, egyébként pedig amilyet pont megkívánunk, vagy amilyenre pont szükségünk van.

Az ideális ivós napom a legutóbbi időkig a következőképpen nézett ki: ébredés után indítottam egy zöld teával, munka közben általában csak forróvizeztem (kezdő ivónak ez morbidnak tűnhet, de nem az), aztán mikor hazaértem, kezdődött a buli: délutántól késő estig tobzódtam a különféle gyógyteákban és gyümölcsteákban: néha rooibosszal nyugtattam megfáradt idegem, máskor levendulával készítettem fel magam az édes álomra, olykor méregtelenítő-kúrát tartottam hetekig, hársfával kúráltam makacs köhögésem, de legkedvesebb kombinációm az volt, mikor a kancsómba áztattam egy filteres mentát, meg még valamit, ittam, áztattam, ittam, és így tovább, míg el nem jött a lefekvés ideje. (Igen, járok éjszaka pisilni.)

Kidolgozott rendszeremen az első repedéseket a méregtelenítő tea ejtette. Várandósság alatt tilos méregteleníteni, ezért a dobozt a polc hátsó részére suvasztottam. Ezután olvastam, hogy a gyömbér nagy mennyiségben vetélést okozhat, ezért zamatos gyömbérteám is hamarosan mellékerült. Aztán a boltban elgondolkoztam, hogy kell-e nekem aromásított gyümölcsteát** innom, annyi rosszat hallani ezekről a mesterséges összetevőkről, így hát inkább egy mézfű-zsálya kombóra esett a választásom.

Aznap este elégedetten lögyböltem le már a második kancsóval a mézfű-zsálya-menta keverékemből, amikor csak úgy eszembe jutott, hogy vajon van-e találat a mézfű és a terhesség kapcsolatáról. Volt. A mézfüvet a menstruáció előrehozására alkalmazták. Hoppá! Zsálya? Méhösszehúzódást okozó hatása miatt terhesség alatt TILOS (és nem tilos, hanem TILOS). Szerencsére a menta nincs tiltólistán.

Hosszas, és korántsem teljes kutakodásom alapján a következő teákat biztonsággal fogyaszthatom a továbbiakban is: menta, csipkebogyó***, hársfa, rooibosz, citromfű, csalán, napi egy-egy pohárral mehet a zöld tea és a kamilla, illetve az első trimeszter idején javallott a palástfű, de mivel az kihat a progeszteron-termelésre, nem akartam bezavarni vele a szép spontán terhességembe. Szülés előtt négy héttel pedig érdemes elkezdeni a málnalevelet, de addig ugye még van harminc szomjas hetem.

Még szerencse, hogy itt a nyár, ilyenkor magától fellendül a vízfogyasztásom. Illetve előszedtem a polc hátsó részéről a gyömbérteát, napi egy filtertől állítólag semmi bajom nem lesz, viszont csökkenti a hányingert...




*Tea alatt nem azt értem, amikor a kilógatott feketeteába citromot és cukrot keverünk. Nekem a tea az áll valamilyen növényi áztatnivalóból, vízből, és slussz.
**Gyümölcstea: nem az, amikor fekete teához gyümölcsaromákat kevernek, hanem amikor gyümölcsalapú teát esetleg egy kis aromával még jobban meggyümölcsösítenek.
***Ezt az egyet nem szeretem, mert öööö egyszer másnaposan kihánytam.

2010. április 2., péntek

Első ultrahang

Szerdán, mire jóleső izgalmam idegtépő várakozássá alakult, megtudtam, hogy a láthatatlan tesztcsíkok világából átléptünk a dobogó szívecskék világába. Sarjunk fél centi hosszú, és kaptam róla fényképet is, sajnos csak papírformában, de aki már látott egy hathetes ultrahang-felvételt, az látta mindet.

Orvost tökéletesen választottam, ez mostanra egyértelmű. Miután kedden este megfogalmaztam, mit írok ide a blogra, ha nem lesz semmi, miután szerdán egész nap balsejtelmektől gyötörve, egy igazi első randevú izgalmával nem ettem, nem ittam, csak szédelegtem és szürkültem felváltva, ahogy meglátott a küszöbön, gyakorlatilag köszönés helyett intett, hogy irány az öltöző, majd irány a vizsgálószék. Mire kényelmesen elhelyezkedtem, már látszott a pulzálás. Miközben a pulzálás apja könnyeit morzsolgatta, én még stresszeltem egy kicsit, hogy vajon mikor jön a feketeleves, de semmi ilyesmi nem történt. Megtudtam, hogy legközelebb ráérek a tizenkettedik héten jönni, de ha esetleg nem bírnám ki (jó vicc), bármikor jelentkezhetek kontroll-ultrahangra. A versenysportot most már mindenképen hagyjam abba (jó vicc), és keressem fel a védőnőmet a következő néhány hétben. Nyugodtan ehetek camembert-t, és egyáltalán, csinálhatok bármit, bár a szexre szemérmesen nem kérdeztem rá. Eztuán gyorsan eldicsekedtem vele, hogy már vettem Femibion 800-at, Magne B6-ot, illetve szedem a normál multivitaminomat is, amit az orvos kicsit sokallott, pedig az Omega 3-at és a C-vitamint már be sem vallottam.

Hát ennyi történt a héten. Nem tudja valaki, a védőnőhöz kapcsolt orvos is ultrahangoz? Ja igen, és költségek: vizsgálat megint 7.000, Femibion 3.000 körül, Magne B6 kicsit több, mint 1.000.