2010. november 29., hétfő

2010. november 26., péntek

Lenke 2

napról napra még szebb...

2010. november 25., csütörtök

Lenke...

... anyukája azt mondta, hogy élöben még sokkal szebb....

nyilas!

Ma hajnali 4 óra 20 kor megszületett Lenke. 3750g és 58cm.
Jól van a pici, az anyuka és a frissen sült papa is.
Részletek  késöbb.

a nagynéni

2010. november 23., kedd

Nyilas

Szóval már tuti Nyilas lesz a mi Lenke lányunk. Ma voltam amnioszkópián*, magzatvize tiszta, úgyhogy -bár sürgetni nem akarjuk- orvosi javaslatra különféle trükköket kell bevetnünk, hogy kicsit csökkentsük a komfortérzetét. A sok evés már megvolt (Burger King), a sok séta is (hazafelé a Burger Kingből), ezek után állítólag az apjának kell aktivizálnia magát*.

És vérzek, meg fájdogálok, de abban maradtunk, hogy ebből még bármi lehet.


*Mennyi ragyogó poszt-téma, na de leszek én még unatkozó, kreatív anyuka! 

2010. november 22., hétfő

Birka

Mármint a türelmem. Ugye ti is kíváncsiak vagytok, mit ír ki a Lilypie számláló túl a terminuson?
(39+6 hetesen)

2010. november 20., szombat

A mindenórás kismama

A mindenórás kismama lomha, elnehezült, amorf. Bőrébe -fizikailag, és nem csak hastájékon- nehezen fér, s arra gondol, ezen már csak a gyakori krémezés segíthet, de nem segít az sem. Nehezére esik az állás, ülés, fekvés, felállás, leülés, felülés, lefekvés. Helyváltoztatása bizonytalan és ritka.

A mindenórás kismama gondolatai, bár szétfutónak tűnnek, valójában egyre koncentrálnak: mikor szülök? Éppen ezért a mindenórás kismama számtalan jelet figyel: deréknyomódást, hasfájást, gátfeszülést, székletet, hangulatot, időjárást, frontokat. Ugyanakkor, ha vágyakozón felsóhajt, 'bárcsak ne ma este szülnék!', nem a fájdalmaktól riad, hanem arra gondol csupán, hogy még mindig nem borotválta le a lábát, jó film lesz a tévében, vagy holnap ebédre itthon tervezi megenni a maradék krumplisalátát.

Ha a mindenórás kismama elábrándozó és boldog mosollyal hever, biztosak lehetünk benne, hogy megígért falatnyi csemegéjére vágyik. Kétféle ugyanis a kismama: vagy étvágya nincs, vagy étvágya van, de akkor sava is mindenképp. Éppen ezért a mindenórás kismama bánatában csak inni tud, azt szabad neki bármennyit.

A mindenórás kismama kiemelt figyelemben részesül: nem kell kiugrania a konyhába, se sehová, igaz, nem is nagyon bírna, nem kell hajolnia, mert félő, hogy úgy marad, és nem kell nyújtózkodnia, mert miért éppen azt kellene? És bár mindenki a mindenórás kismamát lesi, az mégis egyre elszigeteltebb: már megszólalni sem tud úgy, hogy ne merednének rá páni félelemmel.

2010. november 16., kedd

Még mindig üres





Én pedig jól vagyok, pont amennyire egy 39 hetes jól lehet. És életem legkínosabb kérdését fogom ma feltenni az új, idegen, kórházi orvosnak.

2010. november 15., hétfő

Az én terhességem - 1. trimeszter

Kronológia
Március 14.: első halvány csíkocska, izgalmak.
Március 16.: valódi, igazi pozitív terhességi teszt, egyúttal betöltöttem a negyedik hetet.
Március 31.: első ultrahang, persze hüvelyi, eredményeként láttunk egy dobogó kis szivet.
Április 9.: első SZTK-s orvoslátogatás, ahol nem történt semmi "érdekes".
Április 23.: második SZTK-s orvoslátogatás, ismét hüvelyi ultrahanggal. Megkapom  a kiskönyvemet.
Május 3.: első védőnői látogatás. Mindent a számba rágnak, ami a terhesgondozással kapcsolatos.
Május 4.: első vérvételek.Vércsoport, hepatitis, ilyesmik.
Május 11.: első terhesgondozás, vizeletvizsgálattal és hüvelyi kenetvétellel.
május 13.: 12-ik heti ultrahang, tökéletesen fejlődő magzattal. Fellélegeztem.


Élmények
Most őszintén? Borzasztó volt az egész, májusig. Egyfelől teljesen valószínűtlennek éreztem, hogy pont én, pont most, pont ugyanúgy, ahogy elképzeltem, terhes vagyok. Hogy már betöltöttem az 5!, a 6!, a 7!, a 9! hetet, na ez tuti nem lehet igaz. És végig vártam, hogy mikor huppanok egyet, vér, görcs, felszívódott embrió, és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem.

Közben valamikor a hetedik hét tájékán elkezdődött az Undor, elsősorban szagok bántottak, másodsorban ételek, nyűgös voltam és éhes, és azon gondolkoztam a McDonald's előtt elhaladva, hogy hogyan lehet ezt megenni, miközben sötét arccal erőltettem le a rizspufimat, vagy a banánt. És aludtam, meg aludtam.

Igazából egy első trimeszter sokkal jobban hasonlít a nem-várandós, mint az igazi terhes időszakra, persze szigorúan a kismama szempontjából.


Amikre tényleg szükségem volt
Hát B-vitaminra mindenképpen, a hányinger miatt, de szedtem emellett folsavat, magnéziumot és terhesvitamint is. Aztán muszáj voltam rászokni az apró, táskában hordható falatokra. És amit sajnos nélkülöznöm kellett, az egy mobil toalett volt, azonnali helyszíni bugyiellenőrzésre.

2010. november 4., csütörtök

Nem, még nem szülök

Nyűgösödöm, na nem azért, mert szeretnék szülni. Vagyis persze, szeretnék, majd kettő vagy három hét múlva, de most már jó lenne fixálni, mikor, hogy be tudjam írni a naptáramba, merthogy semmit sem viselek olyan nehezen, mint a bizonytalanságot.

Pedig a terhességem 37 hete igazán bíztatóan telik. Tudok végre aludni. Tudok savak nélkül enni. Tudok menni. Guggolni, lépcsőzni, hajolni, lábkörmöt vágni, egyszerűen mindent tudok, amit egy átlagos 29 éves nő tud. Beletanultam terhesnek lenni. A derekam néha már fájdogál, a hasam alja szintén, tegnap elkapott egy vészjósló, azaz szülésjósló hasmenés, de ezen kívül semmi. Lenkének rosszabb szerintem, már igencsak össze lehet hajtogatva, de amilyen kis precíz volt eddig is mindig, tuti megvárja most már a terminus végét.

Kedden voltam a második NST-vel kombinált terhesgondozáson. Szinte hajszálra ugyanúgy zajlott, mint a múlt heti: a mérésekkel minden rendben volt, a védőnő megint lecseszett a hízásomért (testvérek között is max tizenkét kilót híztam, de inkább csak tizet), az orvos megint elérzékenyült. Nüansznyi változások: a vizeletemben egy kereszt genny, ami miatt a védőnő belémvágta az ideget, hogy kúpot fogok kapni, és talán lőttek a hüvelyi szülésemnek, az orvos meg legyintett, hogy ez semmi, ilyenkor meg pláne, illetve a Hasi Foltom azonosítása. Már nyár óta viselek ugyanis egy apró, halványrózsaszín foltocskát a köldököm alatt, s most végre eszembe jutott rákérdezni, mi az. Na mit gondoltok? Gomba! De legalább szépen tagolja a napomat a háromszori kenegetés.

Hogy azért mégis ápolt kismamának érezzem magam, ellátogattam kozmetikushoz, végülis ki tudja, mikor lesz rá megint alkalmam, na meg legalább a fazonom miatt nem kell most már izgulnom. Sőt, problémáim az érdeklődési körömmel párhuzamosan szűkülnek, csak hogy el tudjátok képzelni ezek kaliberét: szombaton vagy vasárnap rendezgessem el a pelenkázószekrény 60*40-es polcán a cuccokat? A rácsvédőt, ami hosszabb egy kicsit, mint az ágy kerülete, lábnál vagy oldalt hajtsam vissza? Elsőnek rózsaszín lepedő rózsaszín mintás büfialátéttel, vagy fehér lepedő fehér alátéttel, esetleg ezek valamely kombinációja?*

És, hogy örömhírrel záruljon ez a poszt: megnyertem a hordozóskabátot


*Ezek a kételyek a nagy kiságyra vonatkoznak, ahol legalább féléves koráig nem fog éjszakázni a lányom, beszereztünk ugyanis egy felnőttágy mellé csatlakoztatható kiságyat.

(37+2 hetesen)