2009. december 30., szerda

Lugosi Viktória: Dafke

Lugosi Viktória régóta kedves szívemnek. Meghatározó volt számomra az a téli, koránsötétedő délután, mikor Pestre utazva legszívesebben fékeztem volna az Intercityt, hogy több időm maradjon az Ajvé című könyvét olvasni. Aztán mikor pár nappal később hazafelé jöttem -a két vonatozás között sajnos nem volt alkalmam kézbevenni a könyvet- már Kőbánya után végezvén vele, bánatomban újrakezdtem, így mire Debrecenbe értem, másodjára is elolvastam végig.

(Forrás: libri.hu)

Amikor először pillantottam meg a Dafkét a kirakatban, még csak örültem, és alig vártam, hogy megvásároljam, amikor pedig megtudtam, hogy a témája a meddőség, pont olyan kellemes meglepetést éreztem, mint néhányszor már, amikor az életem egymástól teljesen független részei valamilyen módon találkoztak egymással.

Dafke, azaz csakazértis.* Egy szeretetreméltó, mindkét oldalon erős (néha túl erős) családi kötelékkel megáldott házaspár hat éves küzdelme gyermekükért. Fő szálon a gyerekcsinálás könnyfakasztó története, számos, időben előre-hátratekerődző mellékszálra felfűzve pedig a házaspár és a tágabb família történetei, háttérként a rendszerváltáskori Magyarország részletgazdag, pontos rajzával.

Nem túl vastag könyv, ezért sietni nem szabad vele. Minden egyes sora ínyencfalat. De ha mégis muszáj volt kapkodnunk, akkor sincsen semmi gond, mert nem csak, hogy többször újraolvasható, de kifejezetten ajánlott is újraolvasni néhányszor: többkötetnyi élmény, történet, sors, életkép, hangulat vár benne felfedezésre, nem csak meddőségről.



*Bevallom, én is innen merítettem ihletet a blog címéhez.

2009. december 29., kedd

Menstruáció

A terhesség első egyértelmű jele a menstruáció elmaradása. Vannak, akik terhesen is menstruálnak, de sajnos korántsem olyan nagy számban, mint azt a menstruáló, meddő nők remélik.

Meddőként át kell alakítanunk a menstruációnkhoz fűződő viszonyunkat. Akár kedveltük eddig, akár nem, s akár pozitív (mert ilyen is van!), akár negatív hírt hoz testünk működéséről, mindenképpen el kell fogadnunk a "menstruálok, tehát terhes most sem vagyok" alaptörvényét.

Ahhoz, hogy elfogadjuk, hogy ismét menstruálunk, közelebbről meg kell határoznunk, melyek azon a váladékok, amelyek menstruációs váladéknak tekinthetők. (Érzékenyebb olvasók most ugorjanak!)

Én a magam részéről meglehetősen tudománytalan nézeteket vallok: ami a ciklusom 25-ik napja után érkezik, és akár mikroszkópikus* pirosas, vagy rokon árnyalatú (barna, rózsaszín, narancs) színt tartalmaz, azt menstruációként könyvelem el. Alapbeállításként (vagyis 27 éves koromig) természetesen a hivatalos álláspontot** képviseltem, sőt az első ciklusnapom meghatározásánál továbbra is aszerint járok el, de a reménykedést már az említett mikroszkópikus mennyiségű vér észlelésekor felfüggesztem. És nagyon büszke vagyok rá, hogy nem esem sem a beágyazódásos vérzés, sem a fentebb említett terhesség alatti vérzés csapdájába.

Nehezebb helyzetben vagyunk, ha késik, horribile dictu, nem napra pontos a menstruációnk. (Szerencsékre utóbbi helyzetben is van mihez viszonyítanunk: a peteérést követő 14-18 nap múlva aktuális az új ciklus kezdete.) Az első időszakban nyakra-főre bontogattam ilyen esetekben a terhességi teszteket, persze, csak ha volt rá időm két vécérerohanós bugyiellenőrzés között. Felfokozott szenvedélyem ezúttal is anyagi romlásba és kiégettségbe torkolott. Egyszerűen meguntam, hogy egy ezresbe*** kerüljön egy pisilésem, amikor szinte borítékolni mertem, hogy egy-két napon belül úgyis megjön. Pláne, amíg mértem a hőmet: a leeső hőgörbe sok felesleges csalódást és nem felesleges forintot takarít meg nekünk.

De ha egyszer késne vagy egy hetet, akkor azért tesztelnék.

Amikor végre megjön... Azt hiszem, ilyenkor vagyok nagyon szerencsés: nem sírok, hisztizek, borulok ki, nincsenek fájdalmaim. Sőt végetér a napok óta erősödő idegbajom izgalmam, és ettől iszonyatosan megkönnyebülök. Írtam fentebb a menstruáció hozta pozitív hírekről, számomra ez azt jelenti, hogy túlságosan nagy probléma nincsen a nemi működésemmel. A rosszkedv nálam egy-két nappal később kezdődik, és szépen elkígyózik a következő peteérésig, amikor is más dolgom akad. A második két hét meg szinte elrepül a feltételezett peteéréssel, a feltételezett fogamzással, a feltételezett beágyazódással és a nagyon is konkrét menstruációval.



*Igen, vizsgálgatom.
** Élénkpiros, híg váladék.
***A vaterán is lehet terhességi tesztet venni, ráadásul 10-es érzékenységűt, és nagyon olcsón, de ez a blog nem a terhességekről, hanem a meddőségről szól.

2009. december 28., hétfő

Cickafark és palástfű, a két jóbarát

A cickafark teát én már csak a palástfűvel együtt tudom elképzelni, annyit olvastam róluk különböző meddőségi fórumokon. Pedig a cickafarkkal sokkal régebb óta ápolok sokkal mélyebb barátságot.

A fészkesek nemzetségébe tartozó, ösztrögénes aktivitású barátnőmmel legalább tíz éve ismerkedtem meg, első hólyaghurutom alkalmával. Mivel csupa jót hallottam róla, hólyaghuruton kívül is felvettem az általam rendszeresen fogyasztott teák közé. Rengeteg folyadékot iszom ugyanis, elsősorban vizet, gyümölcs- és gyógyteákat, s ez utóbbiakat rendszeresen váltogatom. (Amúgy az ivarszervek hatékony működéséhez sok folyadékra van szükség, ami egy külön poszt témája lehet. Vagy lesz.)

A cickafark csökkenti a gyulladásokat. Szabályozza a menstruációs ciklust - ehhez a ciklus második felében kell napi két csészével meginni belőle. Bennünket azonban jelenleg az érdekel, hogy a cickafark segíti a peteérést is, méghozzá a ciklus első felében kezdve fogyasztását. (A follikuláris fázis alatt, azaz peteérésig kell inni.)

(forrás: Wikipédia)

Cickafark-teát szinte bárhol vásárolhatunk, bioboltoknak nem kihívás, drogériákban mindig van, de mezei élelmiszerboltban, hipermarketben is találkoztam már vele. Ára zacskósan nincs 200 Ft, filteresen kicsit drágább, de nem sokkal. Persze a zacskós jobban megéri, és most nem arra gondolok, hogy nagyjából kétszer annyi növényzet van benne, mint a filteres tea dobozában, nem. Hanem, hogy az egész növényzet jóval több hatóanyagot tartalmaz.

Napi két csészével kell inni belőle, víz felforral, kiskanál (nagy csipet) tea beleszór, langyosra hűlve meginni, egészségünkre. Én édesítetlenül szoktam, aki még nem szokott le a cukorról, tegye meg gyorsan. Érdemes beszerezni hozzá egy szűrős-fedeles teásbögrét, márcsak azért is, hogy a lényeg ne gőzölögjön ki belőle. Az ízéről pedig nem sok mindent tudok mondani, nem rossz, de nem ez az erőssége ugyebár.

A palástfűről nem voltak megelőző tapasztalataim. Olvastam róla, hogy erősíti a méhet, beágyazódáskor sokat segít, és számos kismama köszönheti neki a terhességét. Peteéréskor kell elkezdeni a fogyasztását, szintén két csészével naponta, szerencsések az első trimeszter végéig igyák, kevésbé szerencsések csak az adott ciklusuk luteális fázisában, és vigasztalódjanak a tudattal, hogy bár a petéjük most nem tapadt meg, de sokat tettek a narancsbőr és a fogínyvérzés ellen. Ráadásul a külseje is nagyon tetszetős (mármint a palástfűnek), lássuk csak!

(forrás: szintén Wikipédia)

Palástfűhöz nem annyira könnyű hozzájutni, mint cickafarkhoz, és én csak zacskós formában találkoztam vele. Bioboltokban többnyire van, vagy kérésre hoznak (és amikor megrendeljük, nagyon megértő képet fog vágni az eladó), állítólag gyógyszertárban is lehet kapni, de amikor én mentem, akkor mindig pont elfogyott. Nekem egy hónapban nagyjából másfél zacskóval fogyott, egy zacskó 500 Ft körüli áron kapható. Ja, és egyszer a DM-ben láttam egy szezonális teakeveréket, aminek a palástfű volt az egyik alkotóeleme. Ízre állítólag jobb, mint a cickafark, de én elfogult vagyok. A palástfüvet különben is nehezebb volt leszűrni.

Személyes tapasztalat: ez volt az első módszer, amiben igazán bíztam, és ittam, és ittam, és ittam, aztán pár hónap után elment tőle a kedvem. Tüske nem maradt bennem, kedves páros, de azért jobban szeretnék már inkább a málnalevélről értekezni.

Miért nem írom ezt a blogot?

Nem azért írom ezt a blogot, mert szeretnék egy híres, nagy blog gazdája lenni. Ebből követekezően nem azért írom, hogy sok olvasóm legyen. (Persze nagyon örülök az olvasóimnak.)

Nem kívánok közönségigényt sem kielégíteni.

Nem szeretnék alternatívája lenni a számos, meddőséggel és terhességgel foglalkozó, kiváló és szakmailag megalapozott blognak.

Noha remélem, hogy lesznek, akiknek kis iránymutatást tudok majd adni a meddőség kívülállók számára rejtélyes labirintusaiban (kívánom, hogy minél kevesebbeknek kelljen érdeklődniük a téma iránt), nem vagyok olyan hiú, hogy saját fontosságomat eltúlozva blogot hozzak létre.

Nem csak a net ismeretlen nagyközönségének, de személyes ismerőseimnek sem írom ezt a blogot. Ha valaki bármivel kapcsolatban kíváncsi rám, az megkérdez.

Már évek óta motoszkál a fejemben a gondolat, hogyha bármilyen tevékenységbe megfelelő időt és energiát fektetünk, akkor értéket hozunk létre. Kíváncsi vagyok rá, hogy a gyakorlatban is működik-e ez az elképzelés. Mivel a meddőségem az, ami mostanában a leginkább foglalkoztat, a belé fektetett energiát próbálom meg blogformában hasznosítani. Hát ennyi csupán a célom.

2009. december 27., vasárnap

Hogyan legyen társadalmilag zavartalan a várandósságunk?

Próbálkozzunk legalább 2 évig sikertelenül teherbe esni.

Gratuláljunk szívélyesen terhességét éppen bejelentő barátnőnknek. Ettől érezzük magunkat önzetlennek, jóindulatúnak, higgadtnak. Közben gondoljunk arra, hogy "DÖGÖLJ MEG!!!" Ha nagyon kedveljük az illetőt, elég, ha arra gondolunk, hogy "A FRANCBA!!!".

Ha hazaértünk, dühöngjünk egy kicsit, majd napokig rágódjunk azon, hogy "De ő miért??". Majd rágódjunk azon, hogy "De én miért nem???". Váltogassuk a fenti két rágódnivalót, mígnem az őrület határára kerülünk. Mivel nem akarunk megőrülni, döntsünk úgy, hogy megszakítjuk a kapcsolatot frissterhes barátnőnkkel.

Ismételjük meg a kifejtett cselekvéssort összes alkalmas nőismerősünkkel. Ne felejtsük ki rokonainkat.

Kezdjünk komoly meddőségi problémával küzdőkkel barátkozni. Tisztázatlan eredetű meddőséggel küzdők, sikertelen inszáminációsok, lombikosok előnyben.

Essünk gyorsan, spontán teherbe.

Dicsekedjünk el terhességünkkel a fentebb jellemzett hölgyismerőseinknek. Ezután lássuk el őket tanácsokkal a fogamzással kapcsolatban. Kezdjük például azzal, hogy ne görcsöljenek rá. Ismertessük azon a véleményünket, hogy a teherbeesés elsősorban a megfelelő szexuális pózon múlik. Ha prűdek vagyunk, hivatkozzunk inkább a szex utáni gyertyaállásra.
Fejtsük ki, hogy felesleges haszontalanság az inszemináció és a lombik, hiszen ha jönni akar a baba, akkor jön is. Finoman célozzunk rá, hogy talán párkapcsolatuk hiányosságai az oka sikertelenségüknek.

Ha még mindig szóbaállnak velünk, nagyítsuk százszorosára terhességi panaszainkat, majd panaszkodjunk drámaian, és kérdezzük meg minden találkozás alkalmával, hogy biztos, hogy teherbe akarnak-e esni.

Élvezzük várandósságunk hátralévő idejét teljes zavartalanságban, termékenységi időn túljutott családtagjaink gyűrűjében.

2009. december 26., szombat

Időzített szeretkezés

Olyan pofonegyszerű módszer, amit ugyan a ovulációs teszt és a hőmérőzés elé kellett volna írnom, de megfeledkeztem róla.

Az időzített szeretkezés legkésőbb a babatervezés második, harmadik hónapjában bukkan fel. Általában a Jobban Besózott Félnek (ez a nő, továbbiakban JBF) jut eszébe, aki saccperkábé a ciklus közepe táján a szokásosnál is nagyobb hansúlyt fektet az együttlétekre. Ez az időzített szeretkezések első, spontán változata.

Ha ez az alapvető, primitív módszer nem vezet eredményre, akkor további segédeszközök bevetése mellett előbb-utóbb önmagában is módosulni fog. Ahogyan telnek-múlnak a hónapok, úgy gyarapodik ugyanis a peteérések és a spontán időzített szeretkezések száma, s úgy növekszik egyúttal a statisztikai esély a spontán időzített szeretkezések akadályoztatására. Egy-két akadályoztatás pedig máris magával hozza az első számú módosulás kiváltóját, a hisztériát.

Hisztéria alatt jelen esetben azt értjük, amikor a JBF minden eszközzel kényszeríti partnerét az időzített szeretkezésre. A hisztéria nagy változatosságot mutat, egyetlen örökös jellemzője, hogy tartós. Ha egyszer elkezdődik, onnantól a spontán időzített szeretkezések helyébe a kikényszerített időzített szeretkezések lépnek.

Természetesen, mivel nem csupán a JBF, hanem partnere is vágyik gyermekre, a partnernek hamarosan lelkiismeret-furdalása lesz, hogy őt kényszeríteni kell ilyen apróságra, mint a szeretkezés, miközben szegény JBF különféle tortúráknak és kezeléseknek veti alá magát. (JBF-ek figyelmébe: ha a partner lelkiismeret-furdalása nem elég erős, hivatkozzunk bátran a beszedett hormonmennyiségre még akkor is, ha pont nem szedtünk hormont.) Ekkor születik meg az időzített szeretkezések újabb módosulása, a bűntudatos időzített szeretkezés.

Feltételezem, hogy minden olvasómnak volt már kellő számú nemi aktusa. Valószínűleg éppen ezért felesleges arról értekeznem, hogy a bűntudat (illetve a megelőző, fentebb taglalt) érzések nem igazán kedveznek a nemi vágy kialakulásának és fennmaradásának. Így hát nincs is más dolgom, mint hogy bemutassam a bűntudatos időzített szeretkezésből néhány hónap alatt kialakuló mostazegyszer-mégkibírom időzített szeretkezést, illetve az időzített szeretkezések legkiforrottabb példányát, a nemlétező időzített szeretkezést.

És akkor lesz szíves senki meg sem kérdezni, hogy honnan rendelkezem ilyen átfogó ismeretekkel.

A hőmérőzés

A hőmérőzésnek, az ovulációs teszthez hasonlóan az a célja, hogy megmutassa, mikorra várható a peteérésünk, azaz mikor vagyunk a leginkább esélyesek a megtermékenyülésre.

Az ember hőmérséklete legalább 6 órás alvás után lecsökken egy rá jellemző minimumra. Mivel a mozgás, emésztés, sőt hormonváltozás is befolyásolja az alaphőmérsékletet, mindig ébredés után, de felkelés előtt, lehetőleg azonos időpontban kell megmérni a hőnket (ez nekem sokszor nem sikerült, mert nem mindig ugyanakkor kelek). A női ciklus második felében, a luteális fázisban a progeszteron-termelés miatt 0,2-0,5 fokkal megemelkedik a testhő. Vagyis, ha a ciklusunk 14-ik napja körül megugrik a hőnk, valószínűleg már bekövetkezett a peteérésünk.

Mivel a szeretkezéseket érdemes a peteérést közvetlenül megelőző napokra időzíteni, igazán sikeresek akkor lehetünk ezzel a módszerrel, ha már viszonylag pontosan ismerjünk a testünk működését. A harmadik-negyedik ciklust követően jó érzékkel meg fogjuk saccolni, mikorra várható a hőmérsékletugrás; előző este legyünk nagyon szexisek és/vagy közöljük párunkkal, hogy ma romantikus együttlétünk lesz, ha a fene fenét eszik is.

Bár egyre jobbak leszünk saccolgatásban, a természet is segítségünkre siet olykor: a peteérés előtti pár órában az alaphőhöz képest picit csökken a hőnk, és csak azután kezd rohamos növekedésbe. Ezt a csökkenést azonban nem fogjuk minden áthőmérőzött hónapban elcsípni.

Hőmérőnk nem csak a ciklus közepén, hanem a végén is legfőbb informátorunk lehet. Teherbeesés szempontjából sikeres ciklus esetén a hő fennmarad akár az első trimeszter végéig is, azonban ha megint nem jött össze a baba, elsőként a hőmérőnk fog tájékoztatni erről.

Íme az én legklasszikusabb görbém:
(Igen, a ciklus.hu-t használom. Majd még írok róla!)

És akkor a hőmérőzés aktusáról pár szót. Testüregen belül, legalább egy percig mérjünk. Eszköznek legjobb a hagyományos higanyos hőmérő, de mivel ilyet már nem árulnak (mintha úgy hallottam volna, hogy betiltották, de ebben nem vagyok biztos) fanyalodhatunk digitálisra is; ebben az esetben csipogás után tartsuk még bent legalább egy percig.

Személyes vélemény: egy kicsit nehéz megszokni a napi, ébredés utáni méricskélést, de hamar rutinná, sőt szenvedéllyé növi ki magát. Ha ez megtörtént, akár évekig szórakozhatunk vele, és közben még egészségtudatosnak és természetesnek is fogjuk magunkat érezni tőle. Vadabbak eltökélik, ha három gyerekük lesz, akkor is mérik majd magukat, klimaxig, mert nincs annál jobb, amikor nem sötétben tapogatózunk hormonális működésünkkel kapcsolatosan. Aztán törvényszerűen bekövetkezik a csömör. Nálam ez úgy jelentkezett, hogy egyszerűen mindig jóval felkelés után jutott eszembe az egész, és konkrétan akkor sem izgatott az egész. Kis túlzással, most már, ha akarnám sem tudnám mérni naponta.

Ja, mégvalami: nőgyógyászunk rá fog kérdezni, hogy mérünk-e. Mikor először jutunk el meddőségi kivizsgálásra, még javában rajta leszünk a szeren, szóval bátran rávághatjuk, hogy igen.

2009. december 24., csütörtök

Mázli

Olvasgatok pár blogot a meddőségről, és azt hiszem, hihetetlen szerencsém van, hogy nem élem meg annyira tragikusan a meddőségemet. Hogy most ez lelki alkat, vagy egy komplett pszichoterápia kérdése-e, azt viszont nem tudom.

Kedves nulla számú olvasómnak boldog karácsonyt kívánok! Magamnak pedig azt, hogy jövőre már én is kapjak kommentben köszöntést.

2009. december 23., szerda

Az ovulációs teszt

Az ovulációs teszt az első segédeszköz, amit a teherbeesni kívánó nő bevet. Sokan már az első "éles" hónapban is használják. Célja, hogy megmutassa, mikor következik be az ovuláció, így a szeretkezés megfelelő időzítésével növeli a fogamzás bekövetkeztének esélyét.

Kétféle ovulációs teszttel találkoztam. Az egyik a kazettás, amire csöppenteni kell a vizeletből, a másik pedig csak egy papírcsík, amit bele kell lógatni a vizeletbe. Működési elvük megegyezik, az LH (luteinizáló hormon) szintjét mérik a vizeletben. Áruk 100 Ft/darabtól akár 4000 Ft/5 darabig terjed. A legolcsóbb a vaterán, ahol általában 5 db ovulációs teszt van egybecsomagolva 1 db terhességi teszttel (éljen az optimizmus), a legdrágább pedig a drogériákban. Igaz, a vaterán én még csak papírcsíkosat láttam, kazettásat nem.

A ciklus 11 napján érdemes elkezdeni használni az ovulációs tesztet. Ehhez napközbeni (tehát nem reggeli) pisit vegyünk, és érdemes a tesztelés előtti pár órában csak keveset inni. Szinte biztos, hogy a tesztünk két csíkos lesz, ekkor azonban még ne ráncigáljuk haza párunkat a munkahelyéről, "itt az idő!" felkiáltással: az ovulációs teszt akkor minősül pozitívnak, ha a tesztcsík ugyanolyan erős, vagy még erősebb, mint a kontrollcsík. Ilyenkor már ugorhatunk az ágyba, hiszen 24-36 órán belül bekövetkezik a peteérés.
(A tesztcsíkot általában T-vel jelölik, és a vizelet hormontartalmától függően színesedik be. A kontrollcsík jele C, és mindenképpen láthatóvá válik; ha mégsem, bontsunk új tesztet.)

Megfelelő időben elkezdett, naponta használt (természetesen naponta új) ovulációs teszttel nyomon követkető az LH növekedésének a szintje. Minél erősebb a tesztcsík, annál magasabb az LH szintünk. Ha valakinek hosszabb a ciklusa, mint 28 nap, akkor az átlagos hosszból vonjon ki 17 napot, és akkor kezdje el a méricskélést.

Személyes vélemény: kezdőknek jó játék, viszont ha komolyabbra fordul az ügy, akár hanyagolhatjuk is (az orvosnak első dolga lesz peteérést nézni). A hőmérőzés pedig legalább ilyen pontos eredményt ad, pepecselés nélkül, ingyen.

Bemutatkozás

28 éves vagyok és meddő. Még senki nem alkalmazta rám ezt a kifejezést, magamtól következtettem ki. Több (jóval több) mint 12 hónapja élek védekezés nélkül nemi életet, illetve meddőségi szakrendelésre járok. Mi más lennék tehát, mint meddő?

A fórumon, ahová járok, a következő kérdés az lenne, hogy próbáltam-e már a barátcserjét, cickafark-palástfű kombót, van-e görbém, volt-e már átjárhatóságim. Nos, ne maradjanak senkiben kérdések, íme a meddőségem rövid története:

2007 nyarán abbahagytam a fogamzásgátlómat.

2008 áprilisában túlestem az első hormonszintvizsgálatomon, peteérést figyelő ultrahangomon, a leendő apuka pedig a szokásos kivizsgáláson. Mindenkinél minden a legnagyobb rendben találtatott.


2008 decemberétől 2009 februárjáig felfüggesztettük a próbálkozást.


2009 nyarán voltam a meddőségi szakrendelésen. Júliustól szeptemberig Clostilbegytet szedtem. Októberben és novemberben beszereztük az újabb hormonszint, ultrahang és andrológiai eredményeket.

Decemberben rögzítettük az orvosommal, hogy a következő ciklusom alatt (vagyis 2010 elején) endoszkópiás beavatkozást hajt rajtam végre.

Túlvagyok jópár (noha korántsem minden) trükkön, tippen, fortélyon, fondorlaton, praktikán, tanácson. 26 hónap sok idő.

Itt az ideje, hogy ne harcoljak a meddőség ellen, hanem élvezzem egy kicsit.