Szóval egynapi éhezés és hashajtás után tegnap reggel hétre megérkeztünk a Klinikára. Megkaptam az ágyam, a szekrényem, a hálóingem, és elküldtek zuhanyozni. A szabadság utolsó perceit arra használtam fel, hogy gyorsan összevesztem aggódó partneremmmel, majd haza is zavartam egyúttal. Ezután végre háborítatlanul izgulhattam egyedül a kórteremben.
Már majdnem megnyugtatott a szobatársam, mikor megkaptam az első kábító injekciót a csípőmbe. Sajnos semmilyen vetületben tudok panaszkodni erre az érzésre: éppen akkor készültem felszisszenni, amikor befejeződött az aktus. Egy műtősfiú betolta a hordágyat, átmásztam rá, kaptam térdig érő, madzagos lábzsákot (nesze neked pedikűr, amivel egy teljes órát töltöttem előző este), és zöld műtőssapkát (nesze neked hajnali kelés, hajmosás miatt).
A műtő előtt várakoznom kellett körülbelül öt percet, mialatt rendkívül élveztem, hogy én vagyok a középpontban. Persze ezt más helyzetben is rendkívül élvezem, de az is lehet, hogy már hatni kezdett a szer.
A műtőágy hasonlított egy normál nőgyógyászati székhez. Ide már nem másznom kellett, hanem átemeltek rá. Branült helyeztek a bal kezembe, vérnyomásmérőt a jobbra, és ekg-tappancsokat a mellkasomra. Az utolsó emlékem, hogy maszkot tartottak elém, amiből meglepő módon nem is szivárgott gáz.
Délelőtt tíz órakor tértem először magamhoz. A pillanatnyi éberség állapotában gyorsan megsértődtem, hogy F. be sem jött hozzám, pedig már ébren vagyok, majd ismét jóleső álomba merültem. A délután folyamán egyre jobban éreztem magam, valószínűleg dependens lényem oly' sok kihagyott év után mint sivatag szívta fel az infúzió nedves drogját. Egyszerűen mindentől halál boldog voltam, hogy csak a legfontosabbakat említsem:
-tudták a nővérkék a nevemet.
-az orvosom állítólag már álmomban is keresett, majd mikor éberen talált, beszélgetés közben megérintette a karomat. Iszonyat jó volt. (Normálisan rühellem, ha fogdosnak.)
-rendszeresen cserélték alattam a nedvíszó lepedőt. Ilyenkor profin mosdattak is. Tisztának és ápoltnak éreztem magam.
-az intenzív osztályon feküdtem, pár percenként gép mérte a vérnyomásom, és csöpögött belém az infúzió. (Ezt én se értem, de szuper volt az egész.)
-minden létező ismerősömnek elújságolhattam esemesben, hogy az intenzíven fekszem.
-F. lelkiismeretfurdalástól hajtva többszatyornyi kelléket küldött be nekem*, reggel alig bírtuk a nővérkékkel átcipelni a sima helyemre. Leghasznosabbnak a fogkefe és a nedves törlőkendő bizonyult.
-fájdalomcsillapító. Csak szuperletívuszokban tudok nyilatkozni róla. Simán veri a hasist.
-néha kinyitották az ablakot. Azt hiszem, ennek annyira örültem, hogy nevetgélnem is kellett.**
És így tovább a végtelenségig. Oldalakat tudnék megtölteni kellemes élményeim ecsetelésével. Estére eminenssé is váltam, mert egyedül járkáltam ki pisilni, szemben a horkolós, az anyukámozós és a nyögdécselős, javában horpasztó szomszédokkal. Képességeimet azzal honorálták, hogy egy egészen elkülönült, csap melletti ágyat kaptam, ahol fogat is moshattam kedvemre. Tízkor
Ma nyolc után kiűzettem a paradicsomból, viszont szerencsére jöhettem is egyből haza. A rendes kórtermemben még gyorsan eldicsekedtem a kalandjaimmal a mára műtétre váró csajoknak, megettem a zsemlémet, jószívűen elajándékoztam a vécére való papírülőkéimet, behabzsoltam a mára járó fájdalomcsillapítókat, majd szenvedő arccal lesántikáltam a lépcsőn, hagytam magam hazataxiztatni, és azóta frissen műtött beteghez méltón viselem el a gondos ápolást. Ha valakit nagyon érdekel, a gyógyulási ajándékom ez volt.
Majd ha lecsökken a szerotonin*** hatása, elmondom a műtét eredményét is. Röviden: minden pont olyan, mint gondoltuk. Szép petefészkek, átjárható petevezeték, tetszetős méh, jól fejlett endometriózis.
Ja, mégvalami: a nővérkéknek két Cherry Queen, sajnos elbénáztam, mert mind a kettőt a nappalosoknak adtam, az éjszakás meg úgy járt. Az orvosnak meg majd varratszedéskor.
*Látogató nem jöhetett be az intenzívre, de nem is bántam.
**És cserébe 3 ragtapasz van a hasamon. Röhögve megérte. Szerencsére a tűszúrások helyei látványosak.
***Nem biztos, hogy ez van bennem, de ez végülis lényegtelen.
jó a könyv amit kaptál.
VálaszTörlésÉlvezet volt olvasni a leírást :) Örülök, hogy minden olyan, mint vártátok (műtét utáni intenzívet nem értem, de ahány kórház, annyi protokoll). Élvezd a lábadozást!
VálaszTörlésAllegro: köszi! Remélem a továbbiakat is le tudom nem túl szomorúan írni.
VálaszTörlésA jó a könyvet-t kommentben nem én írtam, hanem a gép másik használója, aki nem vette észre, hogy ez az én accountom.
szorítok, hogy a következöket is ilyen jól lásd belülröl-kívülröl és le is tudd írni ilyen érdekesen és olvasmányosan.
VálaszTörlésa robert capa-képek engen is érdekelnének!
Mihamarabbi gázkiszivárgást :-)
VálaszTörlésRemélem, az endót rendesen kiírtották! Nekem is hasonlóan jó élményeim voltak a kórházból, pedig az intenzív kimaradt.
A hozzáállásod és a stílusod szuper :-)
Köszi a kedves szavakat, rabbitbaby! A gázt már ma nem is érzem.
VálaszTörlésPénteken konzultálok az orvosommmal, be fogok róla számolni!
Az egy pete az avatarodon?
Akkor mázlista vagy (máramennyire az lehet az ember egy lapar után...) Én 5 napig kínlódtam vele.
VálaszTörlésAz egy beágyazódó embri a gugli képkereső szerint.
Meg csak most jarok itt olvasasban. Remelem, nem gond, ha megosztok egy rovid tortenetet.
VálaszTörlésAprilisban + tesztem volt. Sajnos kiderult, hogy mehen kivuli (eloszor azt hittek, veteles, ezert volt egy kuretem, de mivel a HCG nem akart csokkeni, laparra iteltek).
Eljott a mutet napja, elokeszitettek es a muto ele toltak (majd ott hagytak, mint eb a Szaharat).
Egy idosebb ferfi is ott vart a sorara. Szolt a radio: a Hallelujah c. szam ment. A mutetre varo ficko is enekelte. Rekedtes hangja volt, olyan igazi kocsmabajaros embernek kepzeltem az illetot.
Es en fekudtem, reszkettem a felelemtol, de ez a helyzet annyira abszurd volt, hogy rohogogorcs-kozeli allapotba kerultem. Pedig nem kaptam semmifele bodito- vagy nyugtatoszert. Aztan jottek ertem es erre a zenere "vonultam" be...
(Aztan, mint sejteni lehet, felebredtem az altatasbol...)