2010. október 29., péntek

Nagy has, nagy élvezet

 
Nagyon nagy lett a hasam. Azaz relatív, mert ha magamat nézem a tükörben, óriásinak látom, de ha csak a pocakomat, akkor nem tudom elképzelni, hogyan fér el benne kényelmesen egy majdnem újszülött. Valószínűleg sehogy. Legalábbis nagyon keresi szegény Lenke a megfelelő pozíciót, olykor lazán kinyújtja a lábát, vagy a könyökét, és ha ilyenkor ráteszem a kezem, egyből visszahúzódik, hogy 'bocsi, tudom, hogy kellemetlen, de már sehogy se jó nekem se'. De azért nem is rossz, nekem legalábbis, de szerintem neki sem.

Kedden voltam az első NST-n.* Az NST a non stressz teszt rövdítése, és a magzati szívműködést veti össze a magzatmozgásokkal, amiből kiolvasható, hogy milyen ded a méhen belüli állapota. Máskor lusta leányom, mint minden vizsgálatnál, most is kitett magáért, nagyon szép görbéket rajzolt a négyzetrácsos lapra, amiről a választott kórházam egyszerűen nem árulta el, mi vele a teendőm, így magammal vittem a terhesgondozásra.

Az SZTK-s orvosom teljesen elérzékenyült, mint a magzati leleteknél általában, s úgy vélte, hogy mivel elmondásra és szemre egyaránt kitűnően vagyok, felesleges a méhszájamat vizslatni. Talán mégis fel kellett volna kérnem fogadott orvosnak, de azt hiszem, mindegy most már.
Abban maradtunk, hogy a jövő heti NST után szintén nem piszkál, inkább majd a 38 héten, amikor az ultrahanggal együtt komplex képet kapunk az állapotomról. Szóval nincs mese, megvárom a 38. hetet a szüléssel. Ha már numerikus anyai megérzések: 2900 gramm és 50 +/-2 centi körüli babára tippelek, de erről mégsem írok ki játékot, oké?

Történt egy lényeges változás a terhesgondozóban: eddig mindenkinek nagyobb hasa nálam, most meg hirtelen mindenkié kisebb lett. Beléptem a kilencedik hónaposok klubjába, s modell nem vonult még olyan sudáran végig a kifutón, mint én a négyes műanyag székek között, csak a folyosó kanyarulata után szuszogtam bele ismét kedves pingvin-pozíciómba. S ha már titkokat árulok el: ha van lift, lefelé is azzal közlekedem.

Itthoni babavárási teendőim gyakorlatilag elfogytak. A kiságy forgóját F. tanácsára még nem tettem fel, vagyis feltettem, majd leszedtem, mert fokozott érdeklődést váltott ki a család legjátékosabb, négy és fél kilós tagjából, egy kevés pelenkát még mindig nem mostam ki, mert amiket kimostam, az is kiszolgálna egy kisebb bölcsődét, de mást már végképp nem kell csinálnom. Éppen ezért belévetem magam az élet sűrűjébe, ma vízilabda-meccsre megyek, holnap moziba. Ja igen, és elkezdtem a málnalevél-teát.


*Hazudok, mert a kórházban is volt ilyenem, nade most kedden volt az első igazi.

(36+3 hetesen)

5 megjegyzés:

  1. Én csak Gratulálni tudok, nagyon szép a pocid, olyan leszel majd szülés után, mint előtte, meg sem látszik majd hogy van egy kisbabád :)
    Ui.: Jó pihenést, az utolsó időkre :)

    VálaszTörlés
  2. Öröm olvasni, hogy továbbra is ilyen szépen fejlődtök! Csak így tovább, és pihenj sokat!
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. WoW, frankó :) én azt hittem, sokkal rosszabb 9 hónaposnak lenni...

    VálaszTörlés
  4. Nagyon gratulálok az írásaidhoz!
    Humoros, és pozitív, erőt ad nekünk a nehezebb hónapokban, és minél többet olvaslak, egyre inkább érzem azt, hogy egyszer nekünk is sikerülhet...

    Nagyon köszönöm, és jó egészséget Nektek!

    VálaszTörlés