2010. július 8., csütörtök

Baba-Expo

A Baba-Expo nem az én világom.

Képzeljetek el egy nagy, négyszögletes termet. A négyszög oldalain álltak a profik sátrai, ők elsősorban a babakocsi-kókuszmatrac-ágyneműfélék szektorában vonultattak fel rengeteg közepes árkategóriájú és színvonalú terméket. A négyszög hosszabbi oldalaival párhuzamosan futottak a használtholmisok, két fő típussal, úgymint meggyötört anyuka illetve félprofi börzekofa. Itt-ott felbukkant egy-egy bútoros, őssejtes, biztosítós árus, bezsúfoltak továbbá egy óriási ugrálóvárat is, a vákuumot pedig nagypocakos kismamák, lelkes kispapák, zilált családanyák, alvó, nézelődő, de pláne visító és ugráló dedek töltötték ki.

Bemelegítésként párszor körbekocogtam a termet, a rajtvonalhoz érve mindig egy kicsit jobban kinyomva a hasam, de még így is a mezőny legutolsóihoz tartoztam. Aztán, hogy legitimizáljam jelenlétem, előbb a használtruha-kereskedőknél kezdtem turkálni, és találtam is egy-két helyes pici cuccot, de vágyaim netovábbja, a cipzáras bundazsák csak nem akart felbukkanni.

Noha hivatalosan pénzköltékeny és türelmetlen vagyok, nem vásároltam sem matracot, bár meglehetősen jó árban volt, ámde riasztott a gondolat, hogy november végére várt gyermekem eme nagyméretű holmiját még öt hónapig kerülgessük 59 négyzetméteren, sőt nem csábított el a jutányosan kínált szopipárna sem, egyszerűen kicsit hülyén éreztem volna magam ilyesmit kérni, minimálhassal. Öntudatosan köröztem hát tovább, mint megfontolt, érett kismama, mikor az önismeret csúcsairól F. kiterelt a kávézóba szusszanni egy kicsit.

A második felvonásban már mindkettőnknek fontos szerep jutott. Amíg F. végigemelgette a felvonultatott babakocsik nagyobb részét, hogy megállapítsa, a mi kiszemeltünknek semmi sem érhet nyomába pehelysúlyban, addig én kerestem egy kellően rokonszenves, téli újszülöttholmik felett unatkozó anyukát, megalapozva ezzel leányunk kezdő ruhatárát. Igazából nem tudom, ki járt jobban, mert mikor látta a hölgy, hogy egy komplett évszakot felvásárolok, jelentős engedményt adott amúgy sem túlárazott portékájából, így lettek nekünk új, vagy szinte új, márkásabbnál márkásabb kabátkáink, rugdalózóink, kardigánjaink, farmerjaink, leggingseink és pamutnadrágjaink (és akkor most ígérem meg, hogy a gyerek dolgairól nem beszélek többes szám első személyben, jó?). Hogynemondjam, minden rózsaszín és fehér, de ezen állítólag felesleges kiakadnom, féléves kor alatt a babának tökmindegy nem nagyon gyártanak más színben.

Pillanatnyi hormontúltengéstől hajtva még odafontoskodtam az alternatív sátorhoz, megnéztem élőben sokhavi álmaim tárgyát, a mosható pelust és a csatos hordozót, majd vásároltam legott egy narancssárga rugalmas hordozókendőt, aminek marhára örülök, mert egy ezressel olcsóbb volt, mint a webshopban, és csak itthon bántam meg, hogy nem a mohazöldet választottam inkább. Sebaj, majd pelenkavásárláskor biztos átcserélik, nem mintha kaptam volna blokkot, khm, khm...

Belépőjegyünket levásárolatlanul hagyva mintegy három óra elteltével távoztunk a színről. Költségek: a két belépő 1.000, kendő 5.900, ruhák kábé 5.000.

3 megjegyzés:

  1. :) Örülök, hogy azért sikerült rucikat vásárolni a kislányotoknak.
    Én imádok baba-dolgokat nézegetni, még ha nem is veszek egyelőre.

    VálaszTörlés
  2. A lányotok neve csak nem Orchidea lesz????

    VálaszTörlés