2010. február 7., vasárnap

A medikalizálás első lépései

A meddőség ösvényére akkor lépünk rá végérvényesen, amikor először hozzuk szóba teherbeesési nehézségeinket az orvosunknál. A legtöbben a sima nőgyógyászunkat tiszteljük meg elsőként problémáinkkal.

Azt szokták mondani, hogy egy egészséges párnak egyévi, védekezés nélküli nemi élet esetén összejön a baba. Az én személyes véleményem szerint azonban nekik simán sikerül fél év alatt, csakhogy mi, akikről később kiderül, hogy meddők vagyunk, lerontjuk a statisztikát. Mindenesetre a nőgyógyászok valami miatt ragaszkodnak az egy évhez, ezért vagy egy év után keressük fel őket, vagy legalább hazudjuk azt, hogy már egy éve próbálkozunk.

Ezután (hacsaknem meddőségi specialistához mentünk eleve, de ez valószínűtlen, mert még nem tudjuk, hogy meddők vagyunk) készüljünk fel rá, hogy az orvos egyszerűen nem fog komolyan venni. Ha ő az erősebb, akkor hat hónapig ehetjük még a kefét, ha mi, akkor kénytelen-kelletlen kikérdez majd menstruációs ciklusunkról, szeretkezési szokásainkról, az idősebbje pedig puhatolózni kezd, hogy férjnél vagyunk-e. Ezután ad majd egy beutalót harmadik és huszonegyedik napi vérvételre, és tizennegyedik napi ultrahangra.

A vérvételen nincs semmi magyaráznivaló. Odamegyünk, kiüljük a sort, két kémcső, viszlát. Általában az eredményért sem kell visszamenni, küldik az orvosnak, de erre azért kérdezzünk rá.

Hanem a hüvelyi ultrahang!

Az már olyasmi, amire egyszer nagyon büszkék leszünk, ami nem jut ki mindenkinek, és amire gyermekünk (ha lesz persze) mint a régi világ kuriózumaként tekint majd egyszer... Aki nem próbálta, az csak sejtheti a hangulatát.

A hüvelyi ultrahangnak már a kezdete is nagyon speciális: félinformációkból kell összeszednünk a valóságot, miközben a teljes női klinika hülyének néz majd bennünket. Vagyis először sorban kell állnunk, aztán, ha félóra után rögzítettek bennünket, csak annyit tudunk meg, hogy valahol, valamikor majd szólítani fognak. Tévúton járunk, ha meddőségi irányban mozdulunk el. Arra kell ugyanis mennünk, ahová a nagy hasak igyekeznek, s ne rettenjünk meg, ha az "Terhességi ultrahang" feliratú ajtóhoz érkezünk. Itt egy üvegablak előtt újra várkoznunk kell, majd, ha ismét leadtuk papírjainkat, egy hang tájékoztat arról, hogy a második ajtónál szólítani fognak, hólyag legyen üres.

Ezután villámtempóban rohanjunk el pisilni, miközben reménykedünk, hogy nem késünk le semmiről. Higgyük el, hogy reményeink beválnak: legalább másfél óránk lesz, hogy meggyőződjünk erről. Közben tudunk majd azon gondolkozni, hogy miért jut tíz, váróban ácsorgó kismamára minimum három ücsörgő kispapa.

Aztán szólítanak minket is, a megismert szisztéma szerint negyedmagunkkal. És akkor jön az, amiről már annyit hallottunk, de sosem tuduk elképzelni, és amikor átéljük, valahogy abszolút nem is érint meg. Tehát képzeljünk el egy folyosót, két "Vetkőző" feliratú ajtót, és négy nőt. Nő no.1 bemegy a vetkőzőbe, nő no.2 bemegy a másik vetkőzőbe. A vetkőző egy nagyon kicsi kis helyiség, egy ajtó, két fal, és az ajtóval szemben egy függönydarab határolja, ami térdmagasságtól fejmagasságig ér, de csak akkor, ha nem vagyunk túl nagynövésűek.

Amíg nő no.1-egy vizsgálják, addig nő no.2 tőle alig egy méterre áll. Ez a helyzet addig nem is túl zavaró, amíg sikerül nő no.2-nek lennünk. Azonban egyszer csak nő no.1 lesz belőlünk is, és abban a tudatban fekszünk majd a vizsgálóágyon, hogy miközben egy óvszerrel sterillé tett, síkosítóval bőven bekent vibrátorfélét tolnak belénk, a következő páciens karnyújtásnyira szuszog tőlünk, és mi éppen rálátunk az ő zoknis lábára. Aztán egyszer csak befejezik a vizsgálódást, ha nagyon figyelünk, akkor el is tudunk csípni egy-két mondattördéket ivarszerveink állapotáról, majd lekapják előttünk az óvszert, felhengergetnek egy újat, de addigra mi már az öltözőben próbáljuk a síkosító egy részét ledörzsölni magunkról.

Itt kétfelé ágaznak az események: vagy a gépben marad az eredményünk, vagy kérnünk kell. Ha érdeklődünk, hogy éppen melyik szabályozás vonatkozik ránk, akkor össze fognak szidni. Profik ilyenkor egy füst alatt érdeklődnek a petéik érettségéről is. Nem mintha nem lenne mindegy: valószínűleg kiderül, hogy van peteérésünk, esetleg ebben a hónapban éppen nem volt, de máskor biztos van, és az orvosunk leráz minket vagy egy fél évre, mert minek annyit türelmetlenkedni. Majd jön az a gyerek, ha jönni akar.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése