Szerda koradélelőtt épp túl voltam első megsértődésemen, a macska az első kiadós hányásán, F. pedig az első kiborulásán és villámtakarításán. Idilli a kép, én a net előtt duzzogtam, feldúlt párom a ház előtt dohányzott*, a macska a vetetlen ágyban pihent, mikor megcsördült a mobilom.
-Hahó, szia, ugye nem zavarlak? Mikor dolgozol ma?
-... (itt leesett, hogy ez a védőnő) Hát öööö... egyre megyek be.
-Jaj de jó, akkor felugrom délelőtt, otthon leszel?
-Igen, persze, itthon, csak öööö... Megyek majd el!!!
-Akkor húsz percen belül ott vagyok, szióka!
Szerintetek? A fennmaradó 18 perc elég volt arra, hogy lezuhanyozzak, felöltözzek, átöltöztessem kétszer F.-t, aki közben beágyazott, nagyjából ellomolt, ám a babás könyveket gondosan elölhagyta, hámozott egy narancsot, hogy kellemes és otthonos szag legyen, illetve az orrom alá dörgölje, hogy ő bezzeg elvégezte előző nap a takarítás ráeső részét. A macskának csak annyi dolga volt, hogy kikészítse minden félperzsa csáberejét.
Ezután már csak félórát malmoztunk, mikor végre megérkezett. Látszott rajta a megrökönyödés, hogy váratlan látogatás alkalmával milyen harmonikus kis családot talál**, elolvadt a macskától, mentegetőzött, hogy neki sajnos ezzel jár a munkája, elmondta, hogy egyek sokszor keveset, és ezzel mindannyian túl is estünk a négy alkalomból az elsőn.
Szóval most a legfontosabb feladatunk, hogy értesítsük Zsoltiékat, aki F. munkatársa, és a szomszéd utcában laknak, és a barátnője mögöttem jár négy héttel, hogy az első védőnői látogatás a T+2-ik napon várható, ahol T= első terhestanácsadás időpontja.
*Tudom, hogy gáz, neki mondjátok. Leszokóban van.
**Hát igen, én művem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése