És végül tegnap, 10+6 hetesen megejtettem első védőnői találkámat. Mivel alaposan utánaolvastam a témának, annyit tudtam, hogy hosszas beszélgetésre kell felkészülnöm, ezért reggel nyolcra kértem időpontot, hogy délre biztosan beérjek dolgozni. Persze 40 perc alatt végeztünk.
Először felvette a személyes adataimat, a lehető legbővebben értelmezve, ideértve pédául, hogy mi a gyerek apjának a foglalkozása, illetve milyen módon és hány perc alatt jutok el a munkahelyemre. Aztán áttértünk kedvenc terepemre, a betegségre. Első körben csúnyán csúfot vallottam, mert egyedül a bárányhimlőben voltam bizos a gyermekkori fertőzéseim közül.* Szerencsére a felnőttkori problémákkal viszont túlmentünk a rubrikán, igaz, készültem, és kis cetlire írtam magamnak mindent, felfázásoktól a darázscsípési iránti érzékenységgel bezárólag. És akkor legyetek Ti az elsők, akik vadonatúj szerzeményemet megismeritek: nagyon érik egy poszt a terhességi diabéteszről!
Ezután kaptam egy útmutatót a terhesség alatti gondozásról, és így papíron nem is tűnik olyan rettentő soknak a vizsgálatok száma. Amit sokkallok, az a négy védőnői látogatás meg a szülés előtt, mert mégis mihez fogunk itt egymással kezdeni? Plusz már látom magam előtt a négy alkalom előestéjét, amikor F. fogkefével és ecettel súrolja a mosógép csatlakozója mögötti területet, én pedig próbálok a macskáról minél több szőrt lekefélni.
Rutinosan a védőnő utáni napra, tehát mára ütemeztem a vérvételt is, így igaz, hogy nem ehettem felkelés után (de ittam, mert azt úgysem tudja meg senki), viszont legalább pisit nem kellett cipelnem, mert az nem kell még. Maga az aktus várakozással együtt tíz perc alatt lezajlott, amit nem hittem volna, mikor megpillantottam a két nagyon nagy, és a négy kicsit kevésbé nagy kémcsövet. Hát hiába no, profi vagyok.
A nap lezárásaként átvettem a vateráról rendelt ELSŐ kismama-sortomat, amit nem kismamaként is lehet hordani (na miben megyek hétvégén piknikezni?) és a Mit egyen a baba? illetve a Suttogó titkai II., avagy a kisgyermek nevelése című könyveket**. A büszke apa szerint egyszerűen azért nem estem teherbe hamarabb, mert nyolc hónap túlságosan kevés lett volna, hogy az újszülött-indulókészletet fejben és fizikálisan összeállítsam, és hát igen, továbbra sem akarok lemaradni.
*Védőnő: Mumpsz?
Én: Amikor bedagad kétoldalt?
Védőnő: Igen, az lesz az.
Én: Sajnos nem, pedig olyat nagyon szerettem volna.
**A Suttogó I., ami a csecsemőkorról szól, már rég megvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése