Minennapok így a 12. héten

Ott hagytam abba, hogy a múlt hét végén mozgásba lendültek a dolgok. Egyelőre maradok az SZTK-ban, ahol a következő érdekfeszítő vizsgálatok estek meg velem most már velünk.

Kedden voltam életem első terhesgondozásán. A magam részéről benne lennék, hogy ez egyúttal az utolsó is legyen, noha birkatürelemmel viseltem minden fontoskodást. Először is, mire van idomítva egy átlag magyar nő egy rendelőben, egy csukott ajtó mögötti időponttal? Bingó, hogy vár! Vártam, vártam, vártam, aztán leszúrtak, hogy miért nem mentem be. Utána leszúrtak, hogy miért nincs vizeletvizsgálatos papírom. (Hö? Honnan lenne?) Aztán megkaptam a papírt, átültem a labor elé, ahol viszont már nem tilosban, hanem az elvárásoknak megfelelően vártam és vártam, majd egy olyan vécé felett, amibe szerencsére nem kellett frissen pisilnem, áttöltöttem a reggel óta magammal hurcolt vizeletemet egy műanyagpohárba. Miközben az eredményemre vártam és újfent vártam, azon gondolkoztam, hogy vajon én vagyok-e ilyen érdektelen, hogy totálisan fölöslegesnek tartom már most ezt a sok macerát.

Szerencsére többet már nem kellett várnom, sőt további leszúrást is csak kétszer kaptam a nap folyamán. Először, hogy miért nincs még kész a véreredményem, amit egy hete csináltattam, és a gépben kellett volna lennie, és másodszor, hogy miért vagyok 61 kg, amikor bemondásom alapján 59-ről indultam.*

Szerencsére ekkor már a terhesgondozás második része, az orvosi látogatás kezdődött. Ezeket én alapból imádom, és most már a nőgyógyászom is feltétel nélkül boldog, mert elmondtam neki, hogy visszatértem a magánpraxisokba tett kirándulásaimról. Örömében levett egy rákszűrést, tüntetőleg nem szólt bele, milyen terhesvitamint szedek, és csütörtökre már adott is beutalót a hét fénypontjára, az ultrahangra. Sőt, előkerítette a véreredményemet, és megdícsért, milyen szép kiegyensúlyozott minden értékem. Ezek után igyekszem majd a belgyógyászaton is kitenni magamért.

Na és akkor végre, az ultrahang! Hát iszonyat jó volt! Becsapós, mert már tegnap reggel óta nem izgultam, tudtam, hogy minden rendben lesz, de arra nem számítottam, hogy ennyire feldob majd. Ma reggel a gyermek apjával szinte ünneplőbe öltözve ültünk reggel 7.50-kor a rendelő előtt, hogy 8.15-re be is jussunk oda. Először kicsit meglepődtem, mert megint hüvelyit csináltak, gondoltam, hogy na biztos alig fogok látni valamit, erre kristálytisztán megjelent maga a ded. Előbb aludt, aztán felébredt, nyújtózkodott, forgott, rugdosott, csuklott, tele volt a kis gyomra, és mintegy mellékesen tankönyvi méreteket produkált, úgyhogy tényleg nem tudom, min fogok aggódni a következő hat hétben. Fényképünk most sincsen, először annyira nyomta a show-t, hogy senkinek eszébe sem jutott, aztán megkérdezték, csináljanak-e, de mondtuk, hogy nem katasztrófa, ha nem, legfeljebb, ha valamelyiken ismét jól látszana.
Viszont szonográfusnak lenni tuti jó szakma lehet, a miénk például végig nevetgélt, ilyen vidám munkát szeretnék én is.

8.40-kor vásároltam egy kis kék mintás bodyt, hogy aztán 8.50-re belém hasítson, hogy hiszen kislány!!!, úgyhogy kerítenem kell valahonnan egy 56-os piros plüss melegítőalsót, azzal dögös lenne.

Végül, bár tudom, hogy én már senkit nem érdeklek többé, jelentem, jól vagyok. Szagérzékenységem elmúlt, enni tudok bármit, ami kellően drága, ideértve a cseresznyét, epret, pizzát, de nem a gagyi rendelőset, hanem a finom éttermit, a lazacot, a Rio di Mare tonhalkrémet, de ha nagyon megerőltetem magam, lecsúszik a sós mogyoróvaj is. Végülis mindegy, mi, a lényeg, hogy legalább egy ezres legyen per kilo.
A hasam a fentieknek megfelelően gyarapszik, bár még nem annyira, hogy kitöltse a farmer terhesszoknyámat, és sajnos, igazán semmi nem indokolja, hogy lecseréljem a nyári felsőimet és kánikula-ruháimat. De hát ami késik, az nem múlik, maradjunk ebben.




*Ez úgy nézett ki, hogy mivel évek óta nem mérem magam, első védőnői látogatásomon önkéntesen 58-60 kilóra saccoltam súlyom (tudom, hogy tömegem), így a kiskönyvembe 59 kg került. Ami a valóságban éppúgy lehetett 57, mint 62 mondjuk.

(12+2 hetes)