2010. február 14., vasárnap

Jaj de unalmas a várakozás

Meddőnek lenni elsősorban azt jelenti, hogy folyamatosan várakozik az ember. Várakozhat hamarosan bekövetkező, vagy be nem következő eseményre, mint például peteérés, orvoslátogatás, vagy hogy hátha most nem jön meg, és várakozhat hosszú távon is, mondjuk ha olyan betegsége van, ami hosszas kezelést tesz szükségessé, vagy ha egyszerűen már kiderült, hogy neccesebb lesz az egész gyerekvállalás, mint hitte.

Most a hosszas várakozás témakörét járom körül. A várakozással kapcsolatban ugyebár két kérdés vetődik fel egyből:
-MEDDIG kell még várnom? Erre a kérdésre nem kapunk választ ebben a posztban.
-MIT csináljak várakozás közben? Talán erre a kérdésre sem kapunk választ, de azért megpróbálom összeszedni a lehetőségeket.

A várakozást főleg szabad perceinkben éljük meg teherként, ezért kapásból két lehetőség adódik: vagy csökkentenünk kell a szabad perceink számát, vagy valamilyen új tevékenységgel minél jobban be kell tábláznunk azokat.

A szabad percek számát könnyen csökkenthetjük, ha hivatalos munkaóráink számát növeljük. Vagyis első lépésben váljunk nyugodtan sztahanovistává. Ha valakinek ez nehézségekbe ütközik (öööö... hány százalék is a munkanélküliség Magyarországon?), esetleg érzelmileg nem képes rá*, még mindig elmehet önkéntesnek.

Ha akar. Ha nem, akkor is számtalan opció közül választhat. Egy a lényeg: ne ad hoc üssük el az időnket, hanem vessük bele magunkat valamibe minél jobban. Itt van például a párkapcsolat kérdése. A meddőség minden párkapcsolatot megvisel, gondoljunk akár csak a szexuális részére a dolognak, ezért biztos, hogy van magénéletünkön mit javítani. A lehetőségek száma végtelen, fontos azonban, hogy együtt űzhető, sok beszélgetéssel, élménnyel és nevetéssel járó tevékenységet szemeljünk ki közösen. Persze úgy is dönthetünk, hogy párkapcsolatunkat éppen eléggé megviselte már maga a meddőség is, semmi szükség rá, hogy amatőr módon még jobban belebarmoljunk.

Ebben az esetben magányos módon kell minél jobban elfoglalnunk magunkat. Valószínűleg tévúton járunk, ha a várakozás hónapjaiban beregisztrálunk a fontosabb baba-mama blogok mindegyikére, illetve csokorba gyűjtjük magunk körül a meddő barátnőket. Vegyük sorba, milyen hatékonyabb, hasznosabb, vagy pusztán élvezetesebb ötletek jutnak még eszünkbe!

Sport különös tekintettel a meddőségi tornákra. Biztosan vannak olyan nők, akik képesek húsz-harminc sport nélküli év után rászokni a rendszeres mozgásra. Ők ne feledkezzenek meg róla, hogy a túlzott testmozgás megnehezíti a teherbeesést. Persze erről az eddig is rendszeresen sportoló csajok se feledkezzenek meg. Mondjuk heti kétszer egy óra TALÁN még belefér, és akkor már csak 166-40**-56***=70 órát kell agyoncsapnunk valahogy.

Tanulás. Ez már jobb egy fokkal. Viszont a tanulás sok stresszel jár (vizsgák, tandíj, utazás), és, mint tudjuk, a sok stressz nem kedvez a termékenységnek.

Dönthetünk úgy, hogy rendbetesszük életünket: feloldjuk szorongásainkat, elindulunk/továbbhaladunk az önismeret útján, megtanulunk meditálni, jógázni, reikizni, elmélyedünk a természetgyógyászat rejtelmeiben. Ha szerencsénk van, a végére nem fogunk úgy kinézni, mint egy iszonyatosan leszedált meddő nő, és nem hagy el bennünket társunk (nem a meddőség, hanem a becsavarodottság miatt), mert ha igen, akkor lesz igazán nehezített a teherbeesésünk.

Sokat segíthet, ha minél jobban kiéljük gondoskodási ösztöneinket. Például naponta többfogásos vacsorával kényeztethetjük párunkat. Fontos, hogy ezen a téren se essünk túlzásokba, mert hamarosan szocreál családmodellben érezhetjük magunkat, és meggyűlöljük 120 kilós, este 7-kor hortobágyi húsos palacsintát és diós patkót követelő választottunkat.

Gondoskodhatunk ehelyett egy kisállatról akár. Szerezzünk be egy kutyát/macskát. Ha már van macskánk/kutyánk, vele is egyeztessünk.**** Mint tudjuk, minden tipikus meddő nő rendelkezik háziállattal.

Az igazat megvallva akármit is csinálunk, felkeléstől lefekvésig ÚGYIS folyamatosan eszünkbe fog jutni a saját meddőségünk. A legegyszerűbb megoldás az, ha nem kapálódzunk mindenáron a gondolataink ellen. Hanem mondjuk kiírjuk magunkból az egészet egy blogban.




*lusta
**munkahét
***alvás
****Négylábú társaink mérsékelten kompatibilisek egy csecsemővel, ezért ezt a megoldást nagyon alaposan fontoljuk meg, illetve csak nagyon reménytelen helyzetben alkalmazzuk.

6 megjegyzés:

  1. Nem is tudod, mennyi várakozás...egyik vizsgálatra, aztán az eredményre, aztán a dokira, a következő kontrollra, közben folyamatosan bizakodni, talán ebben a hónapban mégis sikerül...És ha nem, akkor kezdesz mindent előre, mert nem tudod elfogadni, hogy neked nem sikerül...

    VálaszTörlés
  2. (könyvek megérkeztek, ma dokira várakozás közben a Baby blues felét el is olvastam)

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy olvasod a könyvet, és hogy jók az eredményeid! Most akkor spontán próbálkoztok?

    VálaszTörlés
  4. Igen, tulajdonképpen amíg várjuk a májusi lombikot, addig igen, Bár kicsi az esély a férjem problémái miatt a spontán babára, de ugye volt már egy...Ha mégsem, akkor májusban következik a 3.lombik

    VálaszTörlés
  5. Hát, úgy látom, izgalmakban bővelkedni fog a tavasz. Ha Te benne vagy, hogy kismama-blogot írjunk, akkor én is :))
    A könyv hogy tetszik?

    VálaszTörlés
  6. Írjunk :))
    A könyv tetszik, hol sírok, hol nevetek rajta. Az első résszel végeztem.

    VálaszTörlés