Sopszka

A sopszkának két jellemzője van.

Az első, hogy kifejezetten kánikulai étel. A második, hogy kifejezetten női étel. Ha továbbvisszük a gondolatmenetet, nevezetesen, hogy a sopszkában nincsen nyers tojás, vagy hús, nem fűszeres, széhhidráttartalma alacsony, viszont fehérjedús, ráadásul könnyen emészthető és rostban gazdag, egyből rájövünk, hogy a sopszka a várandós anyák ideális nyári eledele.

Szerencsére a sopszkához nem kell korán kelni. Elég, ha tízkor kikászálódunk az ágyból,zuhanyzunk, ellenőrizzük a tükörben, mennyit nőtt a hasunk az éjszaka, aztán magunkra kapunk valamit, és jobb híjánk elindulunk nézelődni. Két órával, öt bolttal és három, ruhákkal, melltartókkal, macskaeledellel és kozmetikumokkal megrakott szatyorral később később sikoltsunk fel magunkban: "Úristen, a sopszka!", majd vágódjunk be a zöldségeshez. Vásároljunk uborkát, paradicsomot, zöldpaprikát és sárgabarackot, majd hazaérve mindezeket a barack kivételével szisztematikusan daraboljuk apró kockákra, és helyezzük el valami tetszetős kis tálban. Kevésbé finnyás kismamák újhagymát is szelhetnek bele, de akkor délután már nem tudnak sehová menni.

Ezután morzsoljunk félkész sopszkánk tetejére juhtúrót, mindegy, milyet, csak bryndza legyen. Össze is lehet kutyulni, de úgy kevésbé esztétikus, azonkívül fogyasztás közben spontán kutyulódik. Ha nem vagyunk mohók, akkor tegyük fél órára a hűtőbe, és utána együk meg, ha viszont mohók, pardon, éhesek vagyunk, akkor készítsünk mellé egy fél bagettet is, és lássunk neki.

Ezután jöhet a sárgabarack.

(16+4 hetes)