2010. október 21., csütörtök

Ölbebaba

Mi az? Narancssárga, tekergős, hosszú, alig várom, hogy felvegyem, és nehezebb kezelni, mint egy konyhai robotgépet? Eltaláltátok, a rugalmas hordozókendőm. Nade minek nekünk hordozókendő, amikor van már szép babakocsink? Egyszerű a válasz: nem ugyanaz a kettő.

Lenke ugye remélhetőleg élete első kilenc hónapját a pocakomban tölti. Aztán megszületik, minden új lesz neki*, és szokatlan, és félelmetes, és eleinte egyvalaki tudja majd igazán megnyugtatni, én. Akkor lesz boldog és kiegyensúlyozott, ha az ölemben lehet, sőt, még jobb, ha nem csupán ölben van, hanem egyenesen hozzámgömbölyödve, mint a hasamban. Ha akar, alszik, ha akar, nézelődik, ha akarom, beszélek hozzá és megérintem, sőt, vérmes, ám valószínűleg naiv reményeim szerint a rámkötözött újszülöttemmel akár a konyháig is eljutok majd, inni olykor egy teát. Egyszóval lakáson belül is szoros közelségben éljük majd mindennapjainkat.

Aztán elérkezik egyszer az a perc is, amikor kettesben akarunk kimozdulni itthonról. A mózeses kocsi ugye fel sem vetődik, na meg állítólag addigra annyira beléesem majd a kis csecsemőmbe, hogy nekem jobban hiányozna a hurcolósdi, mint neki. Ráadásul pont tél lesz, zimankó és fagy, dehát ez bennünket nem fog érinteni: kendő fel, baba bele, kabát rá, én melegítem őt, ő boldogít engem, indulhatunk.

Kendőm ugye van. Lenkém lesz. Kabátom még nincs, de talán éppen ennek a posztnak a segítségével nyerek majd, vagy ha mégsem, akkor kénytelen leszek kérni egyet karácsonyra.


*Neki is.

2 megjegyzés:

  1. Remélem, megnyered a kabátod, drukkolok!!

    VálaszTörlés
  2. Ilyet majd én is akarok!!!! Tökre kedvet kaptam hozzá :-D

    Kabátért drukk!

    VálaszTörlés