2010. augusztus 24., kedd

Ügyelet 2.

Tulajdonképpen minden a múlt héten kedden kezdődött. Ráálltam a mérlegre, és 62 kilót mutatott. Aztán pénteken megint ráálltam, és akkor már 66-ot. Pár órával később 68-at. Ezen egész nap jól elszórakoztunk, legott el is döntöttem, hogy szükségem van még egy kismama-nadrágra az őszre, kicsit gyakrabban nézegettem magam a tükörben, aztán este nyolc körül csak elkezdtem utánaolvasni a hirtelen terhességi hízásnak.

Negyed kilencre meglehetős alapismeretekre tettem szert terhességi toxémia ügyében. A biztonság kedvéért fel is hívtam egy védőnő barátnőmet, aki megnyugtatott, hogy csak pihentessem a lábam, igyak még többet, és nem lesz itt semmi baj. Aztán fél kilenckor visszahívott, hogy szintén csak a biztonság kedvéért rácsörgött egy tapasztaltabb kollégájára, azért ugorjunk már ki az ügyeletre, nézzenek rám.

Átverekedtük magunkat a karneváli meneten, majd negyed tízkor már nyomtam is a "Szülőszoba" feliratú csengőt a Klinikán, mert az én terhességi koromban ez a helyes eljárás. Egy mord hölgyemény először nekem ugrott, hogyha reggelre híztam, akkor miért este jövök ki, ránézésre közölte, hogy nem vagyok toxémiás, majd vérnyomást mért és vizeletadásra szólított fel, s míg vártam az ingerre (miért gondolja azt minden eüs, hogy bárki, bármikor képes parancsra pisilni?), életem legfájdalmasabb nőgyógyászati vizsgálatának tanúja, a hallgató, aki azóta orvos, felvette adataimat.

A kristálytiszta pisi után NST-re kapcsoltak, F.-et pedig hazazavarták a poggyászomért. A gép enyhe összehúzódásokat mutatott, amin szerintem senki nem lepődik meg, aki korzózott már végig a debreceni Piac utcán augusztus 20-án este, enyhén stresszes állapotban, mindenesetre engem előbb kiröhögtek a napi 250 mg magnéziumommal*, aztán infúzióra kötöttek, és megfenyegettek, hogy ebből koraszülés lesz. A tüdőérlelő beadásánál például már kifejezetten ideges voltam. Többszöri érdeklődésemre annyit árultak el róla, hogy ígyis-úgyis megkapom, mert ez a protokoll szerinti eljárás, nyughassak már, hosszú lenne elmagyarázni, hogyan is hat, és ha akadékoskodom, akkor szerezzek gyorsan két tanút, és tagadjam meg a kezelést, de ezt nem javasolják, mert az egyénieskedésből csak a probléma van mindig.

Végülis amíg lement az infúzió, beható ismereteket szereztem a vajúdóról (oda tettek), aztán hajnali négyre már le is kerültem osztályra, mert állapotom nem igényelt további állandó megfigyelést. Kihasználva a váratlan, viszonylagos szabadság perceit, el is ugrottam mosdóba, ami egy vidéki vasúti resti mosdójának minden kellékével, plusz vérváladékkal volt felszerelve, majd összeomolva álomba zuhantam.

A szombati és vasárnapi nap folyamán orvosilag semmi érdekes történt velem, ellenben számos vonatkozó tapasztalattal lettem gazdagabb. A hétvége nagy részét alvással és újszülöttek bámulásával töltöttem.

Hétfő reggel, miután már a legtájékozatlanabb takarítőnő is tudta, hogy én vagyok az az idióta, aki négy kiló hízással bejött ügyeletre, túlestem egyik vizsgálatomon, a toxémiás panelen, ami egy darab vérvételt jelentett. A délutáni vizit óta ünnepi hangulatban vártam a másik vizsgálatomat, a mai, körülbelül ötperces flowmetriát, ami a magzat és a lepény áramlását nézi, s aminek kapcsán megígérték, hogy további mintaszerű értékek esetén ma délután haza is engednek. Pedig már egészen jól adaptálódtam a viszonyokhoz, hogy mást ne mondjak, 30 másodperc alatt profin sterilizálok bármilyen vécét, sőt az éjszaka közepén reflexből hajtogatok ülőkét.

Erre ma éppen nem túl fejedelmi reggelimet fogyasztottam, mikoris odaböffentették, hogy ma már semmiképpen nem engednek el, mert nem találják az ápolási lapomat, és különben is, legalább öt napot bent kell töltenem, hogy fizessen a TB. Úgyhogy a flow után saját felelősségemre hagytam el az intézményt, egy kedves szülésznő diszkréten azt a tanácsot adta, hogy legközelebb csak akkor menjek be, ha erősen görcsölnék, vagy élénkpiros vérzésem lenne, egyéb esetben nem indokolt, és még van három hónapom ugye, hogy tájékozódjam a Kenézy szülészetéről is... Ja, a flow olyan, mint egy sima ultrahang, csak mást néznek rajta, sajnos én nem is láttam egy villanásra sem Lenkét.


*És azóta sem tudom, hogy ez akkor most sok, vagy kevés?

8 megjegyzés:

  1. A debreceni kórházakról nekem is meg van a véleményem, bár én a klinikát ismerem behatóbban, de az se jobb....

    VálaszTörlés
  2. Ez a Klinika volt... Csak remélni tudom, hogy a Kenézy jobb, és akkor oda mennék szülni.

    VálaszTörlés
  3. Helló!

    De akkor mi volt ez a drasztikus súlygyarapodás egy nap alatt? Nem igazán értem hogy mi volt ez.
    A klinikáról nekem is megvan a véleményem, egyetemista koromban volt néhány szép élményem ott. áááá
    De szerintem ha fizetsz a dokidnak akkor bárhol jó vagy.

    VálaszTörlés
  4. Nem tudom, mi volt az a négy kiló. Mára másfél maradt belőle, de az meg augusztus 17-től mostanáig normális. Szerintem picit visszatartottam a vizet.
    Fogadott dokikról is elég vegyes tapasztalatokat hallottam, még mindig arra hajlok, hogy inkább nem fogadok. Te hol is szülsz?

    VálaszTörlés
  5. Én a János kórházban Pesten. Annál a dokinál aki Flórit csinálta nekem.:)
    Legjobb. Eddig mindig olyan orvosaim voltak akik még kórlapról se nagyon tudták ki fia-borja vagyok, hiába tejeltem.
    Ő meg egyszerűen mindenre emlékszik velem kapcsolatban, bármikor hívom telefonban nem kell órákig magyarázni hogy mi van, vágja a dolgokat. És mindig elérhető. Persze csak emergencyben hívom. Elmondod hol tanítasz? Az én tippem az hogy vagy középiskola- magyar, vagy pedig az egyetemen az irodalom tanszéken.
    Csak mert penge vagy!

    csövi

    VálaszTörlés
  6. Ha találnék egy ilyen dokit, én is kitartanék mellette, de külön keresgélni nincs kedvem elkezdeni. Á, tényleg nem tudom, szülésig mi legyen.
    Nem magyar, bár az alapszakom valóban bölcsész, de azt sosem tanítottam ;) Valami reálosabbra gondolj! Priviben szívesen leírom!

    VálaszTörlés
  7. De nem találom a mial címedet, ügyetlen vagyok.
    Az enyém: perselus.piton@yahoo.com.
    Ide nem írnál?

    csövi

    VálaszTörlés
  8. Én tudok egy nagyon jó orvost a Kenézyben Dr. Demeter Miklós, annyira jófej orvos hogy csak nah.

    VálaszTörlés