2010. április 15., csütörtök

Szerepidegenség

Megritkultak mostanában a bejegyzéseim. Ennek az az oka, hogy mind a blogom, mind én keressük a helyünket ebben a megváltozott világban. Ugye eredetileg egy meddőségi blogot képzeltem el, ami szépen tematikusan körbeárja a teherbeesés nehézségeinek témakörét, lehetőleg személyes motívumokkal színesítve azt. Kvázi blogos keretek között terveztem feldolgozni élményeimet.

Aztán teherbe estem, és itt kezdődtek a problémák. Terhességi blogot nem kívánok írni, hiszen abból rengeteg jobbnál jobb olvasható a neten, eszem ágában is versenyezni velük. Kézenfekvő lenne, hogy szép lassan átcsordogáljak én-blogba, számoljak be magamról, a vizsgálataimról, a bennem fejlődő embrióról, érzéseimről, és így tovább. Node egyrészt mégis kit érdekel az ezredik kismamablog, másrészt sajnos NEM HISZEM EL, HOGY TERHES VAGYOK.

A várakozás évei alatt, úgy látszik, kialakult bennem egy gátlás, hogy én nem arra vagyok, hogy csak úgy teherbeessek és problémamentes várandósság után anyává váljak. El sem tudom képzelni, hogy tényleg lesz egy babám (már csak) 7 hónap múlva, és éppen ezért nem csak, hogy nem merem, de nem is tudom magam beleélni, hogy várandós lennék. Nem nézegetem a babás portálok "Hétről hétre" rovatát. Nem beszélek hozzá és nem nevezem néven a bennem fejlődő kis lényt. Bár nézegetek babás cuccokat, mint az elmúlt három évben folyamatosan, de semmivel sem nagyobb átéléssel, mint eddig. Mondjuk úgy képzeljétek el, mint amikor egy kamaszfiú Ferrari rajongói oldalakat böngész.

Tökéletesen képben vagyok ugyanakkor a korai és késői vetélésekkel és azok minden előjelével kapcsolatban. Mivel semmi gyanús tünetem nincsen, se görcs, de vérzés, elsősorban a missed abortiontól rettegek. S mivel nem kívánok totálisan becsavarodni a következő hetekben, lehetőség szerint próbálom elterelni a gondolataimat, persze csak akkor, amikor épp nem túlélési terveket kovácsolok.

Hát itt járunk most. És akkor a száraz tények: alszom, mint a mormota, émelygek, mint a másnapos matróz, a mellem NEM ÉS NEM ÉS NEM fáj, a tesztjeim továbbra sem olyan erősek, mint szeretném, és már csak 8 nap a következő ultrahangig.

9 megjegyzés:

  1. Az előzmények ismeretében ez nem extra, sokan éreznek így. Majd kialakul, mit írsz ide :)
    Lehet ez egy görbe tükör is a várandóssággal kapcsolatos dolgokról is, lesz bőven élmény szerintem.
    Éld az életed, most még nem igazán kézzelfogható ez az egész állapot. Majd az lesz, ha már nem férsz bele a ruháidba, ha gömbölyödsz...szóval adj időt magadnak

    VálaszTörlés
  2. Csak kééérlek, ne hagyd abba a blog írást!! :)
    És egyébként is minden terhesség más, így hiába van 5000 terhességes blog. ÉS igen, majd belejössz a "kismama szerepbe"! (A mellem nekem sem fájt)

    VálaszTörlés
  3. Én csak 7 hónapja próbálkozom, de egyenlőre semmi, és naná, hogy mindent összeolvastam a neten és minden vizsgálatot elvégeztem inkluzíve a petevezeték átfújást és szerencsétlen szerelmem spermavizsgálatát. 120 000 Ft-nál tart a gyerekem úgy, hogy még bőven meg sem fogant. Még néhány hónap és simán kifizettem egy stokke babakocsi árát az orvosomnak. Persze, hogy nálunk is minden renben, és most a változatosság kedvéért perui zsázsa kivonatot szedünk, mert valaki azt írta a neten valahol, hogy az jó. Aztán majd jön a ráolvasás és az egyéb szörnyűségek. Ok, bevallom, hogy kisebb vagyonért csináltattam Jónás naptárat is magamnak, csak másnap jöttem rá, hogy lehet olyat csinálni a neten is.

    Én is szeretnélek megkérni arra, hogy ne hagyd abba a blogírást, mert végre valami ami vicces és a sok hányingerkeltő "együtt volnam a férjemmel és már 15 perc múlva éreztem, hogy nem vagyok egyedül" blog helyett, amit tuti, hogy csupa bölcsészkar ruhatár-jegyszedő szakos psziho-mama ír. Amikor a tiedet olvasom mintha magamat látnám. Jól értem a blogból, hogy a nagy kétségbeesés közepette végül természetesen sikerült összehozni a babát, vagy az első inszemináció jött össze?

    Sok sikert és drukkolj nekem is!

    VálaszTörlés
  4. Alle: nagyon köszi, erre volt szükségem (csak nem tudtam).

    E'clt és A: nem hagyom abba a blogírást, és szorítok mindkettőtöknek!!!

    A: nincs blogod? Már ezt a kommentet is olyan viccesen írtad le! De miért pont zsázsa?

    VálaszTörlés
  5. Szia nincs!

    Majd ha egyszer (hehehe) végre gyesen lévő "unatkozó" anyuka leszek, VÉGRE elindítom a főzőblogom, mert főzni azt nagyon tudok már most is, de valahogy úgy képzelem, hogy akkor majd jól be is tudom fotózni az elkészült ételt amíg alszik a "gyerek". Addig csak várok és hőmérőzök, ovulációs tesztelek, szedetem az Én Drágámmal a perui zsázsa kivonatot és gyűjtöm a leghajmeresztőbb gyerekcsinálási ötleteket a neten.

    VálaszTörlés
  6. Csomó mindent írtam és elveszett.
    A lényege az volt, hogy ne aggódj, megszületik az a baba. Az anyák és a leendő anyák már csak ilyenek, azonnal féltjük a gyermekünket.
    Nem sokára lerúgja a bordáidat és a hólyagodat. Akkor nem lesz kétséges, hogy terhes vagy-e vagy sem.

    Ja és légyszi írd a blogot akkor is, ha kismamás. Én pl. nem sok ilyen blogban jártam, és aki rád kíváncsi, annak a te kismamás blogod az érdekes.

    Most bosszant, hogy elveszett amiket írtam.
    Tényleg ne aggódj, minden rendben lesz.

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Most talaltam a blogodra es nagyon tetszik :). Olvasni foglak, ez biztos.
    Most azonnal nekilatok.
    A.

    VálaszTörlés
  8. Szia Afromagyar,
    várlak :) Már én is jártam többször a blogodon!

    VálaszTörlés
  9. Szia! Most kezdtem visszaolvasni a blogodat a várandósság kezdetétől. Hát én épp itt tartok most. Nem beszélek hozzá, nem adok neki nevet, és a hétről hétre rovatot sem nézegetem. Jó tudni, hogy nem vagyok ezzel egyedül, hogy ez nem abnormális. Tetszik a blogod, és most lesz időm olvasni is. ;-)

    VálaszTörlés