Mit igyon a kismama?

Nagyon szeretek inni. Életem első, sivatagi szakaszának 17 éves koromban egy hólyaggyulladás vetett véget, aminek folyományaként kénytelen voltam elfogadni, megszokni, megszeretni és olykor túlzásba vinni a nagymennyiségű folyadékbevitelt. Három liter víz simán lecsúszik egy nap, persze ha meleg van, vagy egyéb körülmény indokolja, akkor ennél jóval több. És ebbe nem veszem bele a cukros üdítőket, alkoholos italokat, leveseket, hiszen ezek nem számítanak víznek, olyannyira nem, hogy feldolgozásukhoz további vizekre van szükség. Bátran kijelenhetem ezek után, hogy az ivászat ördögi kör, amelyből lehetetlen kitörni.

Node, vizet inni hosszútávon unalmas, ezt bárki tanúsíthatja, aki próbált már egymás után több pohárral lehúzni. A víz nem túl változatos, maximum a szénszavasságával vagy a hőmérsékletével lehet variálni, azonkívül szerintem ember nincs, aki télen képes legalább tíz pohár vizet lenyomni egy nap. Ha kitartóan keressük az alternatívát, ami csak vízből áll, nem tartalmaz cukrot, de van egy kis íze, könnyen eljutunk a teáig*. A tea az ideális folyadék. Reggel ihatunk élénkítőt, egyébként pedig amilyet pont megkívánunk, vagy amilyenre pont szükségünk van.

Az ideális ivós napom a legutóbbi időkig a következőképpen nézett ki: ébredés után indítottam egy zöld teával, munka közben általában csak forróvizeztem (kezdő ivónak ez morbidnak tűnhet, de nem az), aztán mikor hazaértem, kezdődött a buli: délutántól késő estig tobzódtam a különféle gyógyteákban és gyümölcsteákban: néha rooibosszal nyugtattam megfáradt idegem, máskor levendulával készítettem fel magam az édes álomra, olykor méregtelenítő-kúrát tartottam hetekig, hársfával kúráltam makacs köhögésem, de legkedvesebb kombinációm az volt, mikor a kancsómba áztattam egy filteres mentát, meg még valamit, ittam, áztattam, ittam, és így tovább, míg el nem jött a lefekvés ideje. (Igen, járok éjszaka pisilni.)

Kidolgozott rendszeremen az első repedéseket a méregtelenítő tea ejtette. Várandósság alatt tilos méregteleníteni, ezért a dobozt a polc hátsó részére suvasztottam. Ezután olvastam, hogy a gyömbér nagy mennyiségben vetélést okozhat, ezért zamatos gyömbérteám is hamarosan mellékerült. Aztán a boltban elgondolkoztam, hogy kell-e nekem aromásított gyümölcsteát** innom, annyi rosszat hallani ezekről a mesterséges összetevőkről, így hát inkább egy mézfű-zsálya kombóra esett a választásom.

Aznap este elégedetten lögyböltem le már a második kancsóval a mézfű-zsálya-menta keverékemből, amikor csak úgy eszembe jutott, hogy vajon van-e találat a mézfű és a terhesség kapcsolatáról. Volt. A mézfüvet a menstruáció előrehozására alkalmazták. Hoppá! Zsálya? Méhösszehúzódást okozó hatása miatt terhesség alatt TILOS (és nem tilos, hanem TILOS). Szerencsére a menta nincs tiltólistán.

Hosszas, és korántsem teljes kutakodásom alapján a következő teákat biztonsággal fogyaszthatom a továbbiakban is: menta, csipkebogyó***, hársfa, rooibosz, citromfű, csalán, napi egy-egy pohárral mehet a zöld tea és a kamilla, illetve az első trimeszter idején javallott a palástfű, de mivel az kihat a progeszteron-termelésre, nem akartam bezavarni vele a szép spontán terhességembe. Szülés előtt négy héttel pedig érdemes elkezdeni a málnalevelet, de addig ugye még van harminc szomjas hetem.

Még szerencse, hogy itt a nyár, ilyenkor magától fellendül a vízfogyasztásom. Illetve előszedtem a polc hátsó részéről a gyömbérteát, napi egy filtertől állítólag semmi bajom nem lesz, viszont csökkenti a hányingert...




*Tea alatt nem azt értem, amikor a kilógatott feketeteába citromot és cukrot keverünk. Nekem a tea az áll valamilyen növényi áztatnivalóból, vízből, és slussz.
**Gyümölcstea: nem az, amikor fekete teához gyümölcsaromákat kevernek, hanem amikor gyümölcsalapú teát esetleg egy kis aromával még jobban meggyümölcsösítenek.
***Ezt az egyet nem szeretem, mert öööö egyszer másnaposan kihánytam.