Kérdezz! Felelek.

Kérdéssor Allétől...

1.Mi lenne, ha nyernék a lottón?
Örülnék, aztán ugyanígy élnék tovább, mint eddig. Viszont nem hiszem sajnos, hogy nyerni fogok, mert nem játszom.

2.Rossz szokás?
Okoskodom, beleszólok, nyafogok, pánikolok, nem bírom a kritikát, elégedetlenkedem. Nem magammal, hanem a környezetemmel. Sznob is vagyok. (Ennél a pontnál zavartam el tanácsadó partneremet.)

3. Koffein?
Reggel egy kávé és egy zöld tea mindenképpen. A nap folyamán elém kerülő újabb kávékat is megiszom, és kedvencem a Pocket Coffee. (Ha esetleg valaki éppen nem tudja, mivel kedveskedjen nekem...)

4.Szinem?
Minden a feketén kívül, de most már a fekete is. A seszíneket nem szeretem. (Sedrapp pl.)

5.Mi van most rajtam?
Pasztell kék-zöld-fehér csíkos szaténhálóing.

6.Háziállat?
Macska, akinek még nem dicsekedtem volna el vele. Kedves, okos, szelíd, jólnevelt, puha, formás.

7.Tíz év múlva hol látom magam?
Vagyis hogy... Mint aki megtalálta a helyét a világban, vagy inkább a saját világát helyben. Harmonikus, érett, hiteles nőként.

És akiknek én tovább gurítanám a kérdéssort:
Nővérem, Adryka és Betty, kíváncsian várom a kitárulkozásotokat!

Az a kilenc hónap...

A kisbaba kilenc hónapig lakik a mamája pocakjában, ezt minden óvodás tudja. Aki kicsit elkezd érdeklődni az ezotéria iránt, egyből felhívják rá a figyelmét: a menstruációs ciklus ideje egy, a várandósságé tíz holdhónap, vagyis 28, illetve 280 nap. Ha pedig orvosi szakcikkekben böngészünk a terhességről, akkor kiderül, hogy az emberi graviditás időtartama 266 nap, más cikkekben pedig 40 hét, ami viszont nem 266, hanem megint 280 nap. Hogy is van ez pontosan?

Az egyetlen fix pont egy női ciklusban annak első napja. Jele egyértelmű*, időpontilag jól datálható, és ilyenkor szinte biztosan tabula rasával indulunk**. Amik ezután következnek a fogantatás történetében (peteérés, tüszőrepedés, együttlét, megfoganás, beágyazódás), azoknak nincsen egyértelmű, világos, tiszta bizonyítékuk, és jó esetben két héttel később, tehát utólag válik bizonyossá, hogy a fogantatás valóban megtörtént. Más szóval, minden új ciklus kezdete egy új lehetőség a teherbeesésre, és a régi lehetőség lezárása is egyben.

Egy átlagos nőnek, amilyen nincs ugye, a ciklusa közepén, azaz 28 napos ciklusnál a 14-ik napon, azaz a második hét végén van tüszőrepedése. Mivel a kis tüszőcskét 24 órán belül meg kell termékenyíteni, különben elhal, szinte egyértelmű, hogyha ez a hónap kétcsíkos teszttel zárult, az elmaradt menstruáció napján éppen kéthetes a kis embrió-kezdemény. Viszont mivel a legtöbb nőnek nem 28 napos a ciklusa, vagy nem középidőben érik a tüszője, logikus, hogy nem egy ilyen feltételezett eseményhez kötik a szülés időpontját, mint a megfoganás, hanem az anya utolsó menstruációját veszik alapul.

Ettől az utolsó menstruációtól kell kiszámítani a 40 hetet, vagyis a 280 napot, amiből csak 266-ot töltünk ténylegesen terhesen. Aki lusta negyvenet lapozni a naptárban, az adjon hozzá az utolsó ciklusához 7 napot, majd vonjon le 3 hónapot, és megkapja a szülés várható időpontját. (Természetesen az évet is módosítani kell...) Aztán dicsekedjen el vele, hogy a Naegele-számítást használta.

Ha megvan a várható időpontunk, sem dőlhetünk nyugodtan hátra, (egyelőre) nem létező pocakunkat simogatva. A megjósolt napon csupán a szülések 10%-a következik be, 70% két héttel előbb vagy később, a maradék pedig javarészt a koraszülött-statisztikákat gyarapítja.

Még egy utolsó gondolat: orvosunk sosem tudománytalan hónapokban, hanem mindig hetekben fog velünk beszélgetni terhességi korunkról. Proaktívak ehhez hozzácsaphatják a betöltött napok számát is, mint én most, amikor 5+4 hetes, vagyis 5 hetes, és 4 napos terhes vagyok (ami kicsit vicces, mert jelölt napon én mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy most kezdődik a terhességi korom).





*Akinek mégsem az: élénpiros, friss vér.
**Értsd: nem vagyunk terhesek. Tudom, vannak akik terhesen is menstruálnak, de ez NEM általános.

Öregedő koraterhesség

Nem akartam beleélni magam, igaz, egy percig sem gondoltam, hogy sikerül megállnom. Mindenesetre kezd megszokottá válni ez a terhességesdi.

A hatodik csíkos teszt után már nem ugyanakkora élmény pozitívat tesztelni.* Ha valami folyik, már nem ájulok el, hogy biztos vér, sőt néha meg sem nézem rögtön. Fogdosás nélkül is érzem, hogy tényleg érzékenyebb a mellem, és egyértelművé vált, hogy nem az izgalomtól, hanem enyhe émelygéstől van gombóc a gyomromban.

Most, hogy évek óta dédelgetett vágyaim teljesültek, újak bukkantak fel helyettük. Először is szeretnék egy izmos hányingert. Aztán aluszékonyságot, minimum kilenctől nyolcig. Sajgó s dagadó kebleket**, új melltartókban. Szagérzékenységet, még szebb bőrt, endorfinokat. Ultrahangot, petezsákkal legalább.

5+2, az még nem sok. Jó lenne tudni, hogy a másik fél hogyan gondolja; neki jobban befolyásolja mindez az életét.




*Persze még így is simán lehet a nap fénypontja.
**Kizárólag fizikális okokból. Amúgy mindig kis melleket akartam, és bár nem óriási, 85B-s, a családban magasan vezetem a mezőnyt.

Aggódási tippek koraterhes kismamáknak

Egyszer minden gyermekreváró nő életében eljön az a perc, amikor végre pozitívat tesztel. A legtöbbünket váratlanul éri az így kialakuló helyzet, és zavarodottságunkban azt sem tudjuk, hogy hirtelen min aggódjunk. Ebben szeretnék segítséget nyújtani sorstársaimnak. A lista tetszés szerint tovább bővíthető.

Talán nem is pozitív, csak pszichopata állapotomban odaképzeltem.

Ma halványabb, mint tegnapelőtt! Vajon ez mit jelent?

Nehéz a hasam alja. Most már biztos meg fog jönni, és akiknek eddig eldicsekedtem, körberöhögnek.

Nem érzek semmit a hasamban. Most már biztos meg fog jönni, és akiknek eddig eldicsekedtem, körberöhögnek.

Fáj a mellem. A menstruációs naptáram szerint 2008. márciusában is fájt, mielőtt megjött.

Nem fáj a mellem. Kész, vége, ennyi volt.

Ez a kis izé itt sárga, vagy barna, vagy fehér? És a wc-papír mintájából adódik, vagy belőlem jött? Soha többé nem veszek mintás wc-papírt!

Éjfél van és nem tudok elaludni! Basszus nem tudok elaludni! Basszus a kismamák bezzeg alszanak!

Valami kifolyt! Éreztem, hogy valami kifolyt! Hülyének néznének a munkatársaim, ha megint kimennék a mosdóba?

Csúnyul a bőröm! Biztos, hogy csúnyul a bőröm, és most már tuti meg fog jönni.

A sok negatív gondolat gondolat majd teremtő erejű lesz, és meg is fogom érdemelni! Más bezzeg örül a tesztjének!

Nem érzem, hogy valami lenne a hasamban. Ilyenkor már biztos tökéletesen kellene éreznem, hogy másállapotban vagyok.

Úgyse fog látni semmit az orvos. Aztán persze kiröhög. Az asszisztenssel együtt.

Jövő héten nőgyógyászati rendelő helyett elmeosztályra visznek majd.

Az idő halad

Kezdem (beleélni magam) elfogadni, hogy terhes vagyok. Már csak húszpercenként szaladok a fürdőszobába, hogy legfrissebb tesztemet és/vagy patyolatfehér tisztasági betétemet megcsodáljam. Közelebbi terveim közé tartozik, hogy szintidőmet egy órára növeljem. Már egész gondolatokat tudok végigvinni anélkül, hogy eszembe jutna új állapotom. Munkahelyemen mogorva közönyömet felváltotta a derűs nyugalom, civilben kiegyensúlyozott vagyok és vidám. Persze, csak ha éppen nem öntenek el az aggodalom hullámai.

Tünetekről nem nagyon tudok beszámolni. Egyszer feszül a mellem, ennek mindig nagyon örülök, máskor nem, amin mindig kétségbeesem. Hasamban határozottam érzek valamit, amit leginkább mint fantáziám termékét lehetne megragadni. Nagy várakozással tekintek a hányós és álomkóros időszak elé, bár, ahogy megtudtam, családunk nőtagjai mentesek az efféle problémáktól. Holott a hányinger nyugtatólag*, a sok alvás miatti kipihentség pedig serkentőleg** hatna rám.

Már csak 8-at, extrém esetben 10-et kell aludnom, mire mehetek orvoshoz. (És persze hülyére idegeskedem magam, de ezt mégse írhatom le vagy mutathatom ki, amikor az a dolgom, hogy felhőtlenül boldog és megingathatatlanul nyugodt legyek.)

Hoppá, majd elfelejtettem: nagyon szép a bőröm! Máskor mindig kicsit pattanásos, most tiszta és makulátlan, persze már ebben is megtaláltam a negatívumot: előre szívom a fogam a jövő héten a kozmetikusnak fizetendő összeg miatt. De lemondani nem akarom, direkt jutalmul kértem magamnak időpontot.



*Hánykolódom, tehát TERHES vagyok.
**Én, a lusta, álmatlanságban szenvedek évek óta.

Kémiai terhesség

Ideje egy vallomásnak. Nekem már volt pozitív terhességi tesztem. Egy darab, még 2007. novemberében. Zöldfülű kezdőként, amikor még azt hittem, pár hónap alatt teherbe lehet esni, csúful megjártam a kevélységemmel.

Pénteken kellett volna megjönnie. Nem is jött, csak valami maszatolás jelentkezett. Hétvégén picike vérzés. A felhők felett jártam, mert tudtam (hehe), hogy ez a beágyazódás maga. Hétfőn gyengécske pozitív lett a Clearblue-m. Folyamatosan kerestem és éreztem a kapcsolatot magzatommal, és nem idegeskedtem különösebben, hogy minden nap van valamennyi kis vérzésem. Aztán csütörtökön világosan éreztem, hogy elment a jel, s hogy valóban jel volt-e, azt nem tudom, de ijedtségemben újfent teszteltem, ezúttal már negatívat. Fél óra múlva az orvosnál megtudtam, hogy hamarosan menstruálni fogok, és hogy egy hét csúszás még semmi, rengetegen megfogannak úgy, hogy észre sem veszik, mert a később jelentkező vérzéssel távozik a kis sejtcsomócska.

Hát ez a kémiai terhesség. Amikor valami elkezdődik, és lakmuszpapírral érzékelhető a szervezetben, de még azelőtt vége lesz, hogy fizikailag is kivehető lenne.

Persze semmi ilyesmire nem gondolok, és most egy mákszem vérzésem sincs, és ez egy teljesen, de teljesen más helyzet, de tényleg szorítsatok nagyon, ha szabad ilyet kérni!!!

Szemem karvaly, eszem tyúk

Mert ki az a hülye, aki még cikluson belül tesztel? Hát én! Semmi különösebb okom nem volt rá az akut türelmetlenségen, és az érzésen kívül, hogy most tuti sikerült.* Első akcióm a 12-ik dpo-n, vasárnap esett.** Az eredmény pedig a következő lett:


Gyengébbek kedvéért bejelöltem a második csíkot. (És nem a csík HELYÉT, mert a csík OTT VAN.) Nővérem és legjobb barátnőm be merte vallani, hogy ő nem lát semmit, szerető kedvesem viszont nem. Ő igyekezett boldoggá rendezni aggódó ábrázatát, miközben a pozitív eredmény helyett nyilván engem látott az elmeosztályon a képzeletbeli csíkjaimmal együtt. Ezek után csak egy hard core meddőségi topikban mertem próbálkozni, ahol erős támogatásra leltem. Semmi nem nyújt olyan akolmeleget ugyanis, mint egy meddőségi topik.

Elrohantam a DM-be új tesztért, folsavért, majd a hosszú hétvége innentől kezdve különösebb események nélkül telt. Eldöntöttem, hogy csak kedden tesztelek újra, és empirikus módon megtapasztaltam, milyen az, amikor az idő ólomlábakon jár. Hétfő estére szerencsére megfájdult a mellem, és ez erőt adott az éjszaka átvészeléséhez.

Kedden már nem egy olcsó papírcsíkkal, hanem a tesztek a nagyágyújával*** keltem hadra. És akkor megtörtént az, amiről sosem reméltem, hogy részem lesz benne: még be sem fejeztem a pisilést, amikor már ott díszelgett a függőleges vonal! Hogy ez, hogy pont velem... Ciklus előtti nap, azonnal, pozitív!!! Álmomban sem reméltem ilyen tökéletes tesztelést soha. Gyakorlatilag teljes az életművem.


Az első fél napot valami furcsa kábulatban töltöttem, ami azóta olykor aggodalommal váltakozik. Ha minden jól megy, holnap megérkezik az újabb köteg olcsó vaterás tesztem, azzal kihúzok valahogy két hetet, aztán hivatalosan is kiderül, mi van. Tünetem csupán a mellfájdalom, és valami különös hasbugyorgás. Szorítsatok, légyszi!




*Igen, ez az, amit minden mestruáció előtt érzek.
** Day post ovulation, ahány nap már eltelt a peteérés óta.
*** Clearblue, ha valaki nem tudná.

Tippek férfiaknak. Hogyan viselkedjünk meddő kedvesünkkel?

Eszünbe se jusson lemeddőzni a nőnket. Nem Ő meddő, mint Nő, hanem Mi vagyunk meddők, mint Pár. Mással talán már rég lenne gyereke. Sőt, ha az ő nyakába varrjuk az egész problémát, valószínű, hogy egyszer majd mástól lesz gyereke, mi meg gondolkozhatunk, mit rontottunk el.

Maximálisan működjünk együtt párunkkal. A teherbeesés, pláne terhesség lényegi része a nőn múlik. Mi olyan keveset tudunk tenni az ügy érdekében, hogy semmi sem indokolja, hogy azt ne százszázalékosan próbáljuk teljesíteni.

Ha szex, akkor szex. Akkor, amikor Ő mondja, még ha ligakupa-döntők hullanak is az égből. És közben csináljunk úgy, mint akinek tényleg borzasztóan van hozzá kedve.

Ha spermaadás, akkor spermaadás. Míg nőnket a legkülönfélébb traumák érik, mi legfeljebb teniszkönyököt kapunk. És ha nem akarjunk, soha, senkinek nem mondjuk majd el, hogy láttunk már urológiai rendelőt belülről.

Nyafogás, hiszti nélkül szedjük be spermakép-javító gyógyszereinket. A rossz spermaképnek az égegyadta világon semmi köze nincs a férfiassághoz. És ha rossz a spermaképünk, attól nem fog javulni, ha homokba dugjuk a fejünket. Gondoljunk arra, hogy nekünk legalább nem kell injekcióznunk magunkat. Proaktívak önszorgalomból vásároljanak méhpempőt, E-vitamint és Q10 koenzimet, majd zsebeljék be érte a dícséreteket.

Kövessük naprakészen választottunk kezeléseit (latin elnevezéssel együtt), aktuális diagnózisát, gyógyszereit. Legyünk tisztában azzal, hogy ciklusának körülbelül hányadik napján jár. (Kezdők alaposan tekintsék át a női ciklus általános működését.) A 26-ik naptól fölfelé jelezzük diszkréten, hogy úgy érezzük, hamarosan két csíkot üdvözölhetünk a terhességi teszten.

A nők egy-egy ciklus alatt több hormont termelnek, mint mi egy év alatt. A meddőségi kezelések alatt a hormontermelésük bizonyos esetekben akár meg is százszorozódhat. A hormonszint kihat az egyén hangulatára. Ha ezeket az állításokat szinkronizáljuk, könnyen beláthatjuk, hogy a női ún. hiszti a női nemmel járó természetes jelenség. Tanuljuk meg kezelni! Ne reagáljuk túl a hangulatváltozásokat, de ne is legyünk autisztikusan érdektelenek. Pár hónap alatt kialakíthatjuk a megfelelő hozzáállást - higgyük el, lesz alkalmunk gyakorolni.

Nőnk hangulata a ciklus közepén emelkedni kezd, az utolsó napokban száguld a csúcsra, hogy aztán az új ciklus első napján a mélybe zuhanjon. (Ismétlő kérdés: mikor is van az új ciklus első napja?) Ilyenkor legyünk hangsúlyozottan kedvesek. Találjuk ki, mi az, ami már igazán túlzásnak számít kedveskedés szempontjából. Ha megvan, akkor tekintsük ezt az elvárható minimumnak.

Ma megtudtam

Ma megtudtam...

...hogy a következő vérzésem harmadik napján valóban megkezdődik a stimulációm.

...hogy mégsem vagyok túl okos, mert a gyógyszerek nevét elfelejtettem. De közte lesz a Clostilbegyt, szájon át, egy másik G-betűs injekcióban, meg a tüszőrepesztő.

...hogy az injekciót persze hogy be tudom adni magamnak.

...hogy nem kell folyamatosan kontrollra járnom, a modern eljárásnak köszönhetően elég a tizenkettedik napra egy ultrahang, aztán már fixen kitűzhetjük az inszem időpontját.

...hogy maga az inszemináció egy átlagos nőgyógyászati vizsgálat terhelésével jár.

...hogy az esélyem 15 vagy 16 %, ezért végülis ne csak egyet csináljunk, hanem legalább hármat, a GnRh-kezelés előtt.

...hogy valójában az orvos és az asszisztens is arra vágyik, hogy sikerüljön az első.

...hogy spontán csak 1,5% esélyünk van havonta, mert az endometriózis folyamatos gyulladt állapotot tart fenn.

...hogy az orvos és az asszisztens azért annak örülne a legjobban, ha spontán sikerülne.

...hogy kell vinnünk igazolást arról, hogy életközösségben élünk, de nem kell stresszelnem, ha az inszemináció napjára még éppen nem lesz nálunk ez az igazolás.

...hogy a partnerem olyan sok részt nem tud vállalni a folyamatban, de azért egyen mézet naponta, E-vitamint, Q10-et szedjen, ne fürödjön forró vízben és hordjon laza alsónadrágot (mert így nem érzi úgy, hogy ő kimarad valamiből).

...hogy a műtét után nem kellett volna három hétig véreznem, de szerencsére nem lett belőle problémám.

...hogy a kis vágásaim viszont az átlagosnál szebben gyógyulnak.

...hogy volt a napokban peteérésem, ez egyértelmű, de azért olyan nagyon mégse reménykedjek, lásd fent.

...hogy a menő magánrendelőkben a vetkőzőben Naturella márkájú tampon van kikészítve, ami a kedvencem.*

Mindez a tudás 7.000 forintomba került, és nagyon, nagyon megérte. Viszont nem kérdeztem rá a várható felmerülő költségekre, mert kínosnak tartottam nem tudtam, illik-e végülis van rá pénzünk.






*Nem tudom viszont, hogy milyen az a vizsgálat, ami után tamponra van szükség, viszont ezt nem is akarom megtudni.

Amit minden meddő nőnek tudnia kell

1. Valójában senkit nem érdekel annyira a meddőségünk, mint bennünket.
Ne várjuk el távoli ismerőseinktől, hogy tapintatosak legyenek hozzánk, pláne ha nem is tudnak problémáinkról.
Ne várjuk el közeli ismerőseintől, hogy folyamatosan minden kezelésünket, diagnózisunkat, reményeinket fejben tartsák.
Ne várjuk el családtagjainktól, hogy a meddőség az ő életükben is központi szerepet játsszon.
Ne várjuk el párunktól, hogy meddő nőként gondolkozzon. Neki nem annyira testközeli érzés a meddőség, mint nekünk. Ettől még nagyon szeret bennünket, vágyik gyermekre, és kiváló apa lesz.

2. A többi csecsemő nem azért születik, hogy nekünk fájdalmat okozzon.
Noha minden egyes terhesség híre új késdöfés szívünkbe, ne felejtsük el, hogy a kismama nem tehet erről. Ne öntsük rá minden keserűségünket, sőt semmilyen keserűségünket ne öntsük rá. Neki most az ő terhessége a világ közepe, természetes, hogy nagyon boldog. Próbáljunk szívélyesen gratulálni, aztán legfeljebb meneküljünk el egy nyugodt helyre kisírni magunkat. A sírás a legjobb eszköz, amivel levezethetjük feszültségünket. És egy síró meddő nő rokonszenvesebb, mint egy kiállhatatlan meddő nő.

3. Nem mi vagyunk a legilletékesebbek meddőségi ügyekben.
Beszélgetés közben ne viselkedjünk úgy, mintha nálunk lenne a Meddő Bölcsek Köve. Egyfelől minden meddőség más, sőt kapásból duplán más. Másfelől könnyen lehet, hogy beszélgetőpartnerünk sokkal meddőbb meddő, mint mi magunk, csak ő nem vág fel rá. Ugye titeket is oktattak már ki dilettánsok? Ugye, hogy vacak érzés?

4. Nők vagyunk, aki gyerekre vágyik, és nem kismamák.
Csak a saját életünket keserítjük meg, ha úgy viselkedünk, mint akinél már útban a baba. Ne veszekedjünk párunkkal, ha a leendő gyerekszobát egyelőre dolgozónak szeretné használni. Foglaljuk le nyugodtan fél évvel későbbi nyaralásunkat. Ne nézegessünk babakocsikat a neten. Vagy legalábbis ne naponta. Vásároljunk jelenlegi méretünknek megfelelő ruhadarabokat. Igaz, hogy terhesség után fél számmal talán nagyobb lesz a lábunk, de ez nem ok arra, hogy már most lötyögő cipőket hordjunk.

5. Minden gyerek gyönyörű, még akkor is, ha nem a miénk.
Akár irigységből, akár elfojtott irigységből tennénk, ne kritizáljuk más gyermekét. Kritikának számít az is, ha nem veszünk tudomást a létezéséről. Ha a családban, vagy közvetlen környezetünkben baba születik, illik előbb-utóbb meglátogatni és agyba-főbe dícsérni. Ha nem tetszik a ded, hízeleghetünk magunknak azzal, hogy a miénk szebb lesz. Ha pechünkre valóban gyönyörű, akkor nyugtassunk meg magunkat, hogy nagy ló lesz már, amikor a miénk még csak édes csöppség. És meg is csúnyul, természetesen.

6. Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogyan jónak látja.
Sajnos bármennyire is a gyermeknevelés témaköre tölti ki gondolatainkat és könyvespolcunkat, nem vagyunk anyák, így nem csak, hogy (anyaságtól függetlenül) nincs jogunk beleszólni más dolgába, de ezt könnyen a fejünkhöz is vághatják. Még ha Ranschburg és Vekerdy kórusban sikítana is, mégha fekete teát adnak az újszülöttnek, kiflit a hathónaposnak, és játékkonzolt a kétévesnek, akkor is tartsuk meg magunknak véleményünket.

7. Az abortusz nem arra való, hogy kikészítsük magunkat rajta.
Hogy mire való, azt nem tudom pontosan, de ne feledjük: ahol 4-5 ember összegyűlik, ott legalább egy (akár elméleti szinten) abortuszpárti lesz. Ne feledjük, hogy mi jelenleg elfogultak vagyunk a tárgyban, és ne menjünk bele meddő (hehe) vitákba. Inkább tereljük el gyorsan a szót, ha ez a téma valahogy felvetődne.

8. Az életben nem a baba az egyetlen boldogság.
Persze a meddőséghez nyilván kapcsolódik egy gyermek utáni erős és kielégítetlen vágy, máskülönben nem derülne fény rá, de azért a próbálkozások között ne felejtsük el néha jól is érezni magunkat. Nem csak azért, mert ha jólérezzük magunkat, könnyebben teherbe is esünk, hanem, mert pár év múlva erre az időszakra nem mint a meddőségünk éveire, hanem mint a gyerek előtti utolsó "szabad" évekre fogunk visszagondolni. Rengeteg dolgot talán éppen ebben a hónapban csinálhatunk utoljára.

További olvasnivaló és segítség itt.