2011. február 25., péntek

Hasznos dolgok 1., avagy a Barnslig mosható kendőről

Új sorozatunk első írásában a Barnslig mosható kendővel ismerkedhettek meg. Nem volt egy ezres a három darab (igaz, ebből egy fehér), mégis, az alapvető feladatain kívül, úgymint fej-, böfi- és pelenkázósalátét, extra funciókat is ellát: a Barnslig mosható kendőt a háromhónapos ded látómezejébe helyezve percekig kielégíti annak információéhségét.

Baba örül és fejlődik, mama örül és megreggelizik. Köszönjük, Ikea!

2011. február 20., vasárnap

Idill babakocsival

Talán még emlékeztek lassan kibontakozó románcomra a Chicco Trio For Me babakocsiszettel. Nos, leírnám alig fél évvel későbbi tapasztalataimat, egy egyszerű életképbe ágyazva.

Kezdő helyszín a lakásunk, időpont egy nappali óra, amikor Lenke éppen nem szopik.
1. Felvetem, hogy sétálni kellene menni. F. ideggörcsöt kap, de gondos nevelésem eredményeként rámhagyja a dolgot.
2. Lecuppantom Lenkét a ciciről, villámgyorsan nadrágba és pulóverbe bújok.
3. Trükkös mozdulatokkal kivarázsolom szűk ruhásszekrényünk aljából a mózest, majd átcipelem a gyerekszobába.
4. Átpelenkázom Lenkét.
5. Rárförmedek F.-re, hogy vegye már azt a cipőt, meg fog sülni a gyerek.
6. Lenkére harisnyát adok a rugdalózó alá és kispulcsit föléje, fejére kötöm a sapkáját, majd belegyömöszölöm a kezeslábas overálljába - aki már próbált ilyesmit adni egy csecsemőpózban lévőre, az tudja, miről beszélek.
7. A gyanakvó csomagot elhelyezem a mózesben, rábugyolálom a takarót, körbepatentolom a mózestetőt.
8. A leizzadt F. kezébe nyomom a mózest, aki a vázzal egyetemben lesuhan a lépcsőn.
9. Magamra kapom a kabátom, cipőm, fülelek és száguldok lefelé.
10. Lent gyorsan összeveszünk. F. szerint még éhes, szerintem meg rámelegedett a ruha a sok tökölés miatt.
11. Kicsit viszem ölben a babát, F. pedig tolja a kocsit.
12. Visszarakom az ellazult Lenkét a mózesbe, miközben F. mozgatja a kocsit, ugyanis álló kocsiban jobban sír.
13. Ismételgetjük a 11. és 12. pontot.
14. Szerepcsere, mivel elfáradt a kezem. Felváltva gyönyörködöm csodaszép, apja kezében trónoló lányomban, és csodaszép, üres babakocsimban.
15. Itt elágaznak a dolgok. Vagy megmarad Lenke a kocsiban, és közönyösen várja, hogy megunjuk a dolgot, vagy folytatjuk a 11.-14-ik pontokat.
16. A ház előtt lepattintjuk a mózest, F. elindul felfelé a lépcsőn, én kicsit még bénázok a váz összecsukásával, majd követem.
17. Párszor elmondom, hogy nem is olyan nehéz ez a váz.
18. Összeroskadás helyett letépem magamról a kabátom és a cipőm.
19. Villámgyorsan lehántom Lenkéről a kinti plusz réteg ruhákat.
20. Kezet mosok.
21. Szabaddá teszem a cicim, és csatlakoztatom az üvöltő, vörös gyermeket.
22. F. eközben letisztítja a kocsi kerekeit, bemanőverezi a spájzba, megigazítja a mózes takaróját, kipakol a ruhásszekrény aljából, beteszi a mózest, majd visszapakol.

Kérdéseim: hányszor csináltuk végig a fenti sorozatot? Hogyan lehetne egyszerűsíteni a sétáinkat?
Válaszokat "babakocsi eladó" jeligére várok.

Újra munkában

Még mielőtt a kismama, vagy leendő kismama olvasóim megijednének, hogy ennyire strapás egy gyerek, szegény Jusztisnak nincs ideje blogot sem írni, közlöm: már van időm, csak eddig szülési szabadságot engedélyeztem magamnak.

Ezentúl heti minimum két bejegyzéssel visszatérek, nyugodtan az orromra lehet koppintani, ha lustulnék. A képen pedig businesslook-ban a kis segítőm.