Új sorozatunk első írásában a Barnslig mosható kendővel ismerkedhettek meg. Nem volt egy ezres a három darab (igaz, ebből egy fehér), mégis, az alapvető feladatain kívül, úgymint fej-, böfi- és pelenkázósalátét, extra funciókat is ellát: a Barnslig mosható kendőt a háromhónapos ded látómezejébe helyezve percekig kielégíti annak információéhségét.
Baba örül és fejlődik, mama örül és megreggelizik. Köszönjük, Ikea!
2011. február 25., péntek
2011. február 20., vasárnap
Idill babakocsival
Talán még emlékeztek lassan kibontakozó románcomra a Chicco Trio For Me babakocsiszettel. Nos, leírnám alig fél évvel későbbi tapasztalataimat, egy egyszerű életképbe ágyazva.
Kezdő helyszín a lakásunk, időpont egy nappali óra, amikor Lenke éppen nem szopik.
1. Felvetem, hogy sétálni kellene menni. F. ideggörcsöt kap, de gondos nevelésem eredményeként rámhagyja a dolgot.
2. Lecuppantom Lenkét a ciciről, villámgyorsan nadrágba és pulóverbe bújok.
3. Trükkös mozdulatokkal kivarázsolom szűk ruhásszekrényünk aljából a mózest, majd átcipelem a gyerekszobába.
4. Átpelenkázom Lenkét.
5. Rárförmedek F.-re, hogy vegye már azt a cipőt, meg fog sülni a gyerek.
6. Lenkére harisnyát adok a rugdalózó alá és kispulcsit föléje, fejére kötöm a sapkáját, majd belegyömöszölöm a kezeslábas overálljába - aki már próbált ilyesmit adni egy csecsemőpózban lévőre, az tudja, miről beszélek.
7. A gyanakvó csomagot elhelyezem a mózesben, rábugyolálom a takarót, körbepatentolom a mózestetőt.
8. A leizzadt F. kezébe nyomom a mózest, aki a vázzal egyetemben lesuhan a lépcsőn.
9. Magamra kapom a kabátom, cipőm, fülelek és száguldok lefelé.
10. Lent gyorsan összeveszünk. F. szerint még éhes, szerintem meg rámelegedett a ruha a sok tökölés miatt.
11. Kicsit viszem ölben a babát, F. pedig tolja a kocsit.
12. Visszarakom az ellazult Lenkét a mózesbe, miközben F. mozgatja a kocsit, ugyanis álló kocsiban jobban sír.
13. Ismételgetjük a 11. és 12. pontot.
14. Szerepcsere, mivel elfáradt a kezem. Felváltva gyönyörködöm csodaszép, apja kezében trónoló lányomban, és csodaszép, üres babakocsimban.
15. Itt elágaznak a dolgok. Vagy megmarad Lenke a kocsiban, és közönyösen várja, hogy megunjuk a dolgot, vagy folytatjuk a 11.-14-ik pontokat.
16. A ház előtt lepattintjuk a mózest, F. elindul felfelé a lépcsőn, én kicsit még bénázok a váz összecsukásával, majd követem.
17. Párszor elmondom, hogy nem is olyan nehéz ez a váz.
18. Összeroskadás helyett letépem magamról a kabátom és a cipőm.
19. Villámgyorsan lehántom Lenkéről a kinti plusz réteg ruhákat.
20. Kezet mosok.
21. Szabaddá teszem a cicim, és csatlakoztatom az üvöltő, vörös gyermeket.
22. F. eközben letisztítja a kocsi kerekeit, bemanőverezi a spájzba, megigazítja a mózes takaróját, kipakol a ruhásszekrény aljából, beteszi a mózest, majd visszapakol.
Kérdéseim: hányszor csináltuk végig a fenti sorozatot? Hogyan lehetne egyszerűsíteni a sétáinkat?
Válaszokat "babakocsi eladó" jeligére várok.
Kezdő helyszín a lakásunk, időpont egy nappali óra, amikor Lenke éppen nem szopik.
1. Felvetem, hogy sétálni kellene menni. F. ideggörcsöt kap, de gondos nevelésem eredményeként rámhagyja a dolgot.
2. Lecuppantom Lenkét a ciciről, villámgyorsan nadrágba és pulóverbe bújok.
3. Trükkös mozdulatokkal kivarázsolom szűk ruhásszekrényünk aljából a mózest, majd átcipelem a gyerekszobába.
4. Átpelenkázom Lenkét.
5. Rárförmedek F.-re, hogy vegye már azt a cipőt, meg fog sülni a gyerek.
6. Lenkére harisnyát adok a rugdalózó alá és kispulcsit föléje, fejére kötöm a sapkáját, majd belegyömöszölöm a kezeslábas overálljába - aki már próbált ilyesmit adni egy csecsemőpózban lévőre, az tudja, miről beszélek.
7. A gyanakvó csomagot elhelyezem a mózesben, rábugyolálom a takarót, körbepatentolom a mózestetőt.
8. A leizzadt F. kezébe nyomom a mózest, aki a vázzal egyetemben lesuhan a lépcsőn.
9. Magamra kapom a kabátom, cipőm, fülelek és száguldok lefelé.
10. Lent gyorsan összeveszünk. F. szerint még éhes, szerintem meg rámelegedett a ruha a sok tökölés miatt.
11. Kicsit viszem ölben a babát, F. pedig tolja a kocsit.
12. Visszarakom az ellazult Lenkét a mózesbe, miközben F. mozgatja a kocsit, ugyanis álló kocsiban jobban sír.
13. Ismételgetjük a 11. és 12. pontot.
14. Szerepcsere, mivel elfáradt a kezem. Felváltva gyönyörködöm csodaszép, apja kezében trónoló lányomban, és csodaszép, üres babakocsimban.
15. Itt elágaznak a dolgok. Vagy megmarad Lenke a kocsiban, és közönyösen várja, hogy megunjuk a dolgot, vagy folytatjuk a 11.-14-ik pontokat.
16. A ház előtt lepattintjuk a mózest, F. elindul felfelé a lépcsőn, én kicsit még bénázok a váz összecsukásával, majd követem.
17. Párszor elmondom, hogy nem is olyan nehéz ez a váz.
18. Összeroskadás helyett letépem magamról a kabátom és a cipőm.
19. Villámgyorsan lehántom Lenkéről a kinti plusz réteg ruhákat.
20. Kezet mosok.
21. Szabaddá teszem a cicim, és csatlakoztatom az üvöltő, vörös gyermeket.
22. F. eközben letisztítja a kocsi kerekeit, bemanőverezi a spájzba, megigazítja a mózes takaróját, kipakol a ruhásszekrény aljából, beteszi a mózest, majd visszapakol.
Kérdéseim: hányszor csináltuk végig a fenti sorozatot? Hogyan lehetne egyszerűsíteni a sétáinkat?
Válaszokat "babakocsi eladó" jeligére várok.
Újra munkában
Még mielőtt a kismama, vagy leendő kismama olvasóim megijednének, hogy ennyire strapás egy gyerek, szegény Jusztisnak nincs ideje blogot sem írni, közlöm: már van időm, csak eddig szülési szabadságot engedélyeztem magamnak.
Ezentúl heti minimum két bejegyzéssel visszatérek, nyugodtan az orromra lehet koppintani, ha lustulnék. A képen pedig businesslook-ban a kis segítőm.
Ezentúl heti minimum két bejegyzéssel visszatérek, nyugodtan az orromra lehet koppintani, ha lustulnék. A képen pedig businesslook-ban a kis segítőm.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)