Jusztis Blogja

Nyolckilós lányom

2011-04-15T16:53:00.000+02:00

Tömörített poszt ABC-sorrendben

2011-03-21T11:24:00.002+01:00

A, mint alvás: együtt alszunk, 9 körül lámpaoltás, reggel 8 tájt ébresztő, közte mindenki pihen, ki-ki szopik illetve szoptat.

B, mint babakocsi: eladtuk, nincs rá szükségünk. Majd egy sportkocsit veszünk azért.

Cumi, mint cumi: nincsen, sőt nagy örömömre már cumisüveg sem.

Cs, mint családi élet: hullámzó, de magas színvonalon működik. Én se értem, de ez van.

D, mint derű: hát igen, vicces egy kisbaba!

E, mint evés: mármint az enyém. Sokat és sokszor eszem, mert Lenke is sokat és sokszor eszik. Megkötések nincsenek, hasfájás elkerült, kedvencünk a székelykáposzta.

F, mint fürdés: a nap fénypontja babaszemmel. Kiskád, nagykád, bármi jöhet.

G, mint gőgicsélés: kitartóan ragaszkodik egy hangsorhoz, ami az 'agül'.
Nevetve, sírva, halkan, hangosan és álmában is.

H, mint haj: előbb volt mindenütt, aztán a fejtetőn kihullott, aztán kinőtt mégis. Nem sok, nem kevés, nem szőke, nem barna.

I, mint idő: amire nagyon kell, arra jut, vö. i, mint internet-függőség.

J, mint játék: kezdünk elmerülni a csörgők világában, más nem kell egyelőre.

K, mint kendő: a legjobb babás döntésem! Benne van itthon, ha álmos, vagy dolgom lenne, és benne van, ha kivisszük, nem is tudom, ki élvezi jobban.

L, mint Lenke: nem kell bemutatnom. Vagy ha mégis, már több, mint 7 kiló és mint 65 centi, lassan négyhós, mostanában éppen a forgásra gyúr.

M, mint macska: eleinte került bennünket, most már ő is velünk alszik. Érdeklődő, de nem tolakodó.

N, mint nevelési elv: ilyenünk nincs, mindent csinálunk, ahogy jólesik.

O, mint ordítás: ettől megmenekültünk, nyugis a babánk.

P, mint pelenka: napi 5-6 darab fogy, moshatót használunk, gyönyörűek.

R, mint ruhák: 68-74-es méretnél járunk, de mosható pelus sokat felvesz.

S, mint séta: mostanában egyre gyakrabban, hogy jó idő van, de azért órákra még nem tudunk elmenni itthonról.

Sz, mint szoptatás: Lenke szerint az adu ász minden problémára. Szerintem a babázás legélvezetesebb dolga.

T, mint tej: pont elég, nem kell sem pótolni, sem lefejni. Egy a titka, mindig kap cicit a baba, ha kéri.

V, mint vigyorgás: már nagyon megy!

Z, mint zene: még nem érdekli, de imádja, ha éneklek neki, így kénytelen vagyok...

Több, mint kendő

2011-03-10T16:32:00.000+01:00

Írásos poszt is hamarosan, csak leszokott a lányom a napközbeni alvásról.

Hasznos dolgok 1., avagy a Barnslig mosható kendőről

2011-02-25T18:23:00.001+01:00

Új sorozatunk első írásában a Barnslig mosható kendővel ismerkedhettek meg. Nem volt egy ezres a három darab (igaz, ebből egy fehér), mégis, az alapvető feladatain kívül, úgymint fej-, böfi- és pelenkázósalátét, extra funciókat is ellát: a Barnslig mosható kendőt a háromhónapos ded látómezejébe helyezve percekig kielégíti annak információéhségét.

Baba örül és fejlődik, mama örül és megreggelizik. Köszönjük, Ikea!

Idill babakocsival

2011-02-20T18:32:00.002+01:00

Talán még emlékeztek lassan kibontakozó románcomra a Chicco Trio For Me babakocsiszettel. Nos, leírnám alig fél évvel későbbi tapasztalataimat, egy egyszerű életképbe ágyazva.

Kezdő helyszín a lakásunk, időpont egy nappali óra, amikor Lenke éppen nem szopik.
1. Felvetem, hogy sétálni kellene menni. F. ideggörcsöt kap, de gondos nevelésem eredményeként rámhagyja a dolgot.
2. Lecuppantom Lenkét a ciciről, villámgyorsan nadrágba és pulóverbe bújok.
3. Trükkös mozdulatokkal kivarázsolom szűk ruhásszekrényünk aljából a mózest, majd átcipelem a gyerekszobába.
4. Átpelenkázom Lenkét.
5. Rárförmedek F.-re, hogy vegye már azt a cipőt, meg fog sülni a gyerek.
6. Lenkére harisnyát adok a rugdalózó alá és kispulcsit föléje, fejére kötöm a sapkáját, majd belegyömöszölöm a kezeslábas overálljába - aki már próbált ilyesmit adni egy csecsemőpózban lévőre, az tudja, miről beszélek.
7. A gyanakvó csomagot elhelyezem a mózesben, rábugyolálom a takarót, körbepatentolom a mózestetőt.
8. A leizzadt F. kezébe nyomom a mózest, aki a vázzal egyetemben lesuhan a lépcsőn.
9. Magamra kapom a kabátom, cipőm, fülelek és száguldok lefelé.
10. Lent gyorsan összeveszünk. F. szerint még éhes, szerintem meg rámelegedett a ruha a sok tökölés miatt.
11. Kicsit viszem ölben a babát, F. pedig tolja a kocsit.
12. Visszarakom az ellazult Lenkét a mózesbe, miközben F. mozgatja a kocsit, ugyanis álló kocsiban jobban sír.
13. Ismételgetjük a 11. és 12. pontot.
14. Szerepcsere, mivel elfáradt a kezem. Felváltva gyönyörködöm csodaszép, apja kezében trónoló lányomban, és csodaszép, üres babakocsimban.
15. Itt elágaznak a dolgok. Vagy megmarad Lenke a kocsiban, és közönyösen várja, hogy megunjuk a dolgot, vagy folytatjuk a 11.-14-ik pontokat.
16. A ház előtt lepattintjuk a mózest, F. elindul felfelé a lépcsőn, én kicsit még bénázok a váz összecsukásával, majd követem.
17. Párszor elmondom, hogy nem is olyan nehéz ez a váz.
18. Összeroskadás helyett letépem magamról a kabátom és a cipőm.
19. Villámgyorsan lehántom Lenkéről a kinti plusz réteg ruhákat.
20. Kezet mosok.
21. Szabaddá teszem a cicim, és csatlakoztatom az üvöltő, vörös gyermeket.
22. F. eközben letisztítja a kocsi kerekeit, bemanőverezi a spájzba, megigazítja a mózes takaróját, kipakol a ruhásszekrény aljából, beteszi a mózest, majd visszapakol.

Kérdéseim: hányszor csináltuk végig a fenti sorozatot? Hogyan lehetne egyszerűsíteni a sétáinkat?
Válaszokat "babakocsi eladó" jeligére várok.

Újra munkában

2011-02-20T18:00:00.001+01:00

Még mielőtt a kismama, vagy leendő kismama olvasóim megijednének, hogy ennyire strapás egy gyerek, szegény Jusztisnak nincs ideje blogot sem írni, közlöm: már van időm, csak eddig szülési szabadságot engedélyeztem magamnak.

Ezentúl heti minimum két bejegyzéssel visszatérek, nyugodtan az orromra lehet koppintani, ha lustulnék. A képen pedig businesslook-ban a kis segítőm.

Jane Fonda az ágyamban

2011-01-31T18:57:00.001+01:00

Gyermekágy

2011-01-10T12:50:00.001+01:00

Előre is elnézést a vulgaritásért, de valójában a gyermekágy kettő, úgymint puncis és cicis részre bontható. Előző a kórházi napokat teszi feledhetetlenné, utóbbi az itthonlét kezdeti időszakát fűszerezi.

Velem konkrétan úgy volt, hogy ugye csütörtökön 4.20-kor előbújt Lenke. Hatra már be is fejezték a gátvarrásomat*, ami alatt legszívesebben szültem volna még gyereket. Negyed nyolckor nővérkék és szerető férjem aggódó pillantásaival övezve már tudtam pisilni, miután vissza sem engedtek a szülőágyra, hanem tolószékbe ültettek**, és letoltak a csecsemőosztályra. Itt délig pihentem, ittam, sápadoztam, járkáltam pisilni és bicsaklottam meg, közben lelkifurdalásom volt, hogy nem Lenkével vagyok***, de igazándiból egyetlen dolog foglalkoztatott: MEDDIG fog ez még ennyire fájni? Nem volt olyan szobatársam, aki meg tudott volna győzni arról, hogy napról napra javul a helyzet, hazamenetelre pedig kisebb bajom is nagyobb lesz a gátsebemnél.

Egyszóval a gátseb fáj. Apró trükkökkel lehet javítani az érzésen, de muszáj kiblekkelni azt a néhány napot. Tudom, hogy a trükkökre vagytok kíváncsiak, szóval: Tena Lady felejtős, mert éppen ott nyom, ahol nem kellene. Különben is, másnaptól elég egy sima éjszakai betét, úgyis cseréljük minél gyakrabban. Aztán jó, de még mennyire jó a zuhanyzás! Kórházi viszonyainakt ismerve otthon ad igazi élményt, de azért bent is érdemes minél gyakrabban élni vele. Segíthet továbbá az aloe-spray, vagy az aloe miatt, vagy, mert nedvesen tartja a területet, mindenesetre jólesett fújkálni. És törülköző helyett a legprofibb ötlet, amit olvastam: konyhai papírtörlő.

Az idő pedig múlt és múlt, és előbb csak az tűnt fel, hogy kényelmesen tudok hanyatt feküdni, majd forogni az ágyban, majd kiegyenesedve járni, s végül, de az már itthon volt, gond nélkül huppantam le egy székre.

A gát gyógyulásával párhuzamosan erősödtek a cicis problémák. Azt mindenki tudja, hogy a szülés utáni pár napban nincs tej, ez természetes állapot, és éppen az hozza meg, ha minél gyakrabban mellre tesszük a babát. Én például annyira lelkes voltam, hogy második napra már sikerült is felsebesítenem mindkét bimbómat, de legalább megtanultam, hogy a csecsemők nem tudnak szabályosan mellre harapni - tanítani kell őket. Ezután, míg a kórházban voltunk, szemérmetlenül kértem a nővérkéket, hogy segítsenek a szájába adni (morgolódás ellen egy doboz bonbon csodákra képes), és hálistennek vasárnapra megjött a tejem. Mivel aznap már jöhettünk is haza, délelőtt épp csak arra volt időm, hogy protekciósan az egyik mellem lefejessem, plusz elméletben elsajátítottam a kézi és gépi fejés tudományát, aztán csak azon izgultam, hogy másnap délelőttig életben tudjuk tartani a babát, mire kiér a védőnő.****

Ahogy sejtitek, ez végül sikerült, noha vasárnap déltől hétfő délig volt részünk üvöltő babában, messziről iderángatott, távoli, ám dedekben otthonos ismerősben, üvöltő babában, még jobban kiharapott mellbimbókban, üvöltő babában, fejésben, kudarcban, férj általi fejésben és cumisüvegből itatásban.

A következő három hét tulajdonképpen az első napok hibáinak korrigálásával telt. Előbb meg kellett tanítani Lenkét szopni, és ezalatt cumiból kapott enni, aztán le kellett szoktatni a cumiról. Közben nekem el kellett hinnem, hogy de van tejem, meg kellett tanulnom fejni, gyereket tartani, cicit a szájához illeszteni, és nem kétségbeesni, ha pont nem fogadja el, a fennmaradó időben pedig elsősorban a mellemet ápolgattam, másodsorban igyekeztem nagyjából tiszta meg jóllakott lenni.

És akkor most eldicsekszem vele, hogy minden sikerült: Lenke szopik***** és hízik, cumisüveg, mellszívó a szekrény mélyén, tejem van, már annyira nem is keményedik be és csöpög a mellem, babasírás nincs, nyugodt éjszakák ellenben szinte mindig, és még a hasam is totál visszahúzódott. Most már tényleg csak a blogra kell nagyobb figyelmet fordítanom.

*Vegyétek nálam sokkal, sokkal, sokkal komolyabban a gátmasszázst, hátha megússzátok!
**Végre megtudtam, mit érzett Dózsa György a tüzes trónon, igaz, neki nem is volt gátja.
***Első nap háromóránként hozták, második naptól nappal velem volt, éjjel elvitték. És iszonyúan megbántam, hogy nem mentem szembe a protokollal, és nem tartottam végig magam mellett!
****Most pont nem viccelek.
*****Kicsit sokat, de ez legyen a legnagyobb bajom!

10 dolog, amit tuti nem tudtál a szoptatásról

2011-01-09T15:45:00.001+01:00

1. A szoptatás és a fejés az első hetekben összetartozik. Értsd: amikor nem szoptatsz, akkor fejsz. Mindezt úgy, hogy eleinte tejed sincs, és nem tudsz sem szoptatni, sem fejni.

2. Akármennyire is beválik a nagy gonddal kiválasztott, méregdrága mellszívód, három nap után azt kívánod, hogy az életben ne lásd többet. Ennek ellenére hetekig ez lesz a leggyakrabban a kezedben tartott tárgy.

3. Négynapos síró csecsemőnek akkor is íratsz fel tápszert, ha kívülről fújod a La Leche Liga összes füzetét, és mindkét melledből csöpög a tej.

4. Ha már mell: melleidnek két állapota lehetséges. Vagy óriási, fájdalmasan feszülő, érintésre vagy anélkül is tejet lövellő didkók, vagy normál méretű emlők agyoncsócsált bimbókkal.

5. Ha hetekig azt kívánod, bárcsak tudna szabályosan szopni piciny kis csecsemőd, akkor, mire ő belerázódik, azt fogod kívánni, hogy bárcsak bármi mást is tudna csinálni a szopáson kívül.

6. Az igény szerinti szoptatás ugyanis napi 16-24 órás szoptatást jelent. Vannak olyan mitikus bébik, akik ennél kevesebbel is beérik, de őket csak hallomásból ismered.

7. Amikor végre elmúlik a mellfeszülésed, egyből stresszelni kezdesz, hogy apad a tejed. A tejjel gégéig feltöltött gyermek és napi három áttejezett póló nem elég erős ellenérv.

8. Na igen, a tej. A tej ellen felesleges hadakozni, öltözz át naponta többször (vagy inkább egyszer sem, nem tökmindegy?), vetess még néhány tejfogó kendőt, a mosógép úgyis minden nap megy, a fotelt majd átkárpitoztatjátok, a férjed pedig úgyis azt hazudja, hogy végtelenül vonzó vagy laktáló csöcseiddel.

9. Napi pár deci tej előállításához több liter folyadékot kell meginnod és mellé még folyamatosan éhes is leszel. Tanulj meg szoptatás közben enni, ergo fekve levest kanalazni.

10. Bár nem hinnéd, de egyszer beáll a tejed, megszokja a mellbimbód, hogy négycentisre nyújtják, elfelejted, hová is tetted a mellszívót, és fölöslegesnek tartasz napi másfél óránál több szabadidőt, mert rájössz: szoptatni tényleg jó.

Eljön majd...

2011-01-03T16:24:00.000+01:00

... az a perc is, mikor újra írni fogok, még egy kis türelem!

Drága Jézuska!

2010-12-23T14:30:00.002+01:00

Kicsit zavarban vagyok, mit is kérhetnék Tőled, de ha már olyan kedves invitálást kaptam Allétől, mégse illik, hogy ne írjak Neked levelet.

Szóval, most úgy érzem, hogy mindenem megvan, bármennyit is nyafogok, nem szeretnék sem többet aludni, sem kevesebbet fejni, sem kimoccanni néha itthonról, sem fodrászhoz, vagy boltokba elcsászkálni, sem késsel-villával-szalvétával elfogyasztani F.-fel közösen egy vacsorát, de még csak netezni sem szeretnék megint naponta órákat.

De ha már mindenképpen kívánnom kell valami ajándékot, akkor lássuk... Szeretném, ha a kislányom megtanulná a bal mellbimbómat is szabályosan bekapni. Szívesen gyakorlok vele az ügy érdekében bármennyit. Aztán szeretném, ha egy icipicit gyorsabban tudna táplálkozni, mondjuk egy-egy étkezést lebonyolítana egy óra alatt. Azt is szeretném, ha napközben egyedül aludna pár órát, kiságyban, nagyágyban, mindegy, hogy hol, de ha ez végképp nem lehetséges, akkor nagyobb muszklikat szeretnék babakocsicipeléshez, hogy F. nélkül is el tudjam vinni sétálni, és tuti belaszik.

Szeretném továbbá, ha belebotlanék valami nagyon jó akcióba, ahol tudok neki venni pár nagyobb ruhácskát, gondolok itt elsősorban plüssrugdalózókra, mert abban a legcsinosabb.

És végül nagyon szeretném, ha a macskám kibírná még ezt a pár elhanyagolósabb hetet különösebb depresszió és szőrcsomósodás nélkül, és amikor már szabad barátkozniuk, ő is megszeretné Lenkét.

Azt hiszem, ennyi elég is. Akinek szívesen olvasnám a Jézuskához intézett levelét, ők a következők: a nővérem, Jeanner, Norcy, Afromagyar (akinek ezúton is üzenem, hogy olvasom, de nem tudok nála kommentelni), Kicsizsiráf, a férjem alteregója, bár ő tuti nem olvas, ééééés Ferilka!

A szabályok:

Add tovább a listaírós feladatot további 7 bloggernek.
Linkeld be őket.
Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
Írd meg a karácsonyi kívánságlistádat.
Küld el a listát a karácsonyi ajándéklistára, azaz a radmila.morgan@gmail.com címre - na ezt én is kihagyom, mint Alle!
Szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid.
Legyen boldog karácsonyod!

Azért ezt hallgassátok meg!

2010-12-17T19:10:00.000+01:00

Nem, nem tűntem el

2010-12-17T19:09:00.000+01:00

Csak nem a neten vagyok most elsősorban... És köszönöm minden kedves olvasóm türelmét!

Ezzel a képpel

2010-12-07T18:11:00.000+01:00

...kérek elnézést, hogy ennyire eltűntem, a fenti torreádor lefoglalja minden időmet.

Jaj de unom...

2010-12-06T19:25:00.000+01:00

...hogy kétóránként kelnem kell!!!

Szülés

2010-12-03T17:32:00.002+01:00

Valahol ott hagytuk abba, hogy szerdán hazatértünk NST-ről, megnyugodtam, hogy az én 3 kiló körüli lányom jól van, és a biztos tudatban, hogy sosem szülök meg, telt el a délután és az este. Lefekvés előtt éreztem ugyan kicsit erősebb derékfájást, de nem dőltem be neki, mert ugye már hetek óta szórakozott velem.

Aztán éjszaka egy erősebb fájdalomra ébredtem, sóhajtottam, hogy ez már mindig így marad, majd az esélytelenek nyugalmával aludtam tovább, egészen a következő, meg az azt követő gyanús húzódásig. Ekkor néztem az órára először, 1:25 volt. Amikor másodjára ránéztem, akkor 1:37. Tíz perccel később felkeltettem F.-et*, hogy jöjjön perceket számolni, és közben kicsit színpadiasan éreztem magam, mert annyira azért mégse fájt. Egészen olyan negyed háromig, mert akkor már elhittem, hogy létezik olyan, hogy menstruációs görcs, és gondoltam, hogy az lehet ilyesmi.
Fél háromig intenzíven kérdezgettem férjemet, hogy szerinte mit tegyünk, és időről időre belemerevedtem a fájdalomba, de közben egész jól voltam. Aztán felkeltem pisilni, kizuttyant egy adag vér, a fehér új szőnyegre ofkorz**, és mivel megint jött egy fájdalomhullám, elsírtam magam, hogy akkor most vagy szülök, vagy nem, de fáj és félek és úgyse bírom ki, és még ez a vér is, és majd kiröhögnek az ügyeleten.
A kádba már úgy kellett be- majd kiemelni elnehezedett testemet, tartott vagy negyedóráig az öltözködés is, de a legbosszantóbb az volt, hogy most már egybefüggően és egyre jobban fájt, és még mindig nem hittem el, hogy ez szülés lesz.

A taxisunk kedves, de tehetségtelen fickónak bizonyult. Először is megkérdezte, hogy "Hová, hová?" Szerintetek hová, hová megy egy nagyhasú nő egy falfehér férfival és két kofferrel hajnali háromkor? Na ugye. Útban a kórház felé pedig végig nyugtatgatott, hogy ez még nem szülés, a felesége mind a hármat jócskán túlhordta, de ne aggódjunk, megvár bennünket, és hazavisz szívesen. Mondjuk a végefelé azt hiszem, ráijesztettem, amikor két sóhajtás között pihegés helyett kicsit durvábban közöltem, hogy DE IGENIS abban az épületben van a szülészet, és nem érdekel, hogy mittudoménmikor mi volt ott, és rüverc, vagy hogy a búbánatba hívják, mert nem bírom ki, amíg mégegyszer körbecammog a parkolóban.

A betegfelvételnél F.-et elzavartam, hogy keressen valakit, az se érdekel, hogy egy szülő nőt rángat oda, de én innen egy tapodtat sem megyek tovább. Persze mennem kellett, egy termetes idősebb szülésznő szép komótosan kezdte felvenni az adataimat, miközben én görcsök között felmásztam a vizsgálóágyra, megtudtam, hogy tényleg szülni fogok, és négyujjnyira nyitva a méhszájam. Hú, gondoltam, talán estére, vagy délutánra meg is lesz a baba.

Visszaöltöztem, leírva unalmas, de egyre fokozódva fájt az egész, és nagyon kellett kakálnom, már bocs, és már beszélni nem bírtam, és ilyen hülyeségekre kellett válaszolnom, hogy van-e a családban cukorbetegség, meg gyerekkoromban mit szedtem az asztmámra. Egy kedves fiatal doktornő volt még ott, ő vette a lapot, és csak a szavak elejét kellett elkezdenem, vagy igen-nemre bólogatnom. Kértem, hogy hadd járkáljak közben, ugyanis szó szerint vonaglottam már a székemen, de azt nem szabadott, nehogy elfolyjon a magzatvizem.

Utána fellifteztünk négyesben a harmadikra, F. és a doktornő el, engem pedig bevezettek a szülőszobához tartozó zuhanyzóba. Átvettem a kórházi inget, szóltak, hogy pisiljek, ha kell, mondtam, hogy majd beöntéskor, áááá, arra már nincs időnk, hú, gondoltam, talán délre meg is lesz a baba.

Végre felfeküdhettem a szülőágyra, első dolgom volt odapisilni***, még bíztattak is benne, burkot repesztettek aztán megjelent F. Egy zöld papírköntöst viselt, a nagy gonddal kiválasztott szülőpólóját nem vette át, hozta viszont az ajakápolót, vizet, fényképezőgépet, meg az uzsonnásdobozomat, benne aszalt gyümölcs, zabszelet pekándióval, szőlőcukor, kétféle müzliszelet, az egyik sport plusz, ha nagyon eltikkadnék, a másik pedig koffeines, ha elhúzódna a vajúdás. Kérdezte, hogy mit segíthet, kicsit gondolkoztam, és rájöttem, hogy mindenki a nedves pelekát mondja ilyenkor, a férjnek az a dolga, hogy törölgesse gyöngyöző homlokom, úgyhogy mondtam, hogy hozza be a tetrapelenkát, de meg ne kérdezze, melyik az. 20 másodperccel később hallom, hogy "apuka minek vizezi azt a vastag frottírtörülközőt?", további 20 másodperc múlva pedig már törölgette volna a homlokom, ha nem szólok, hogy hozzám ne érjen.

Közben valamikor rámcsatolták a CTG-t, amivel mérik a méhműködést meg a magzat szívhangját. És addigra én már görcsökben fetrengtem, és beszélni sem tudtam, és még sokkal, de sokkal jobban kellett kakálnom. Egy fájásnál megengedte a szülésznő, hogy oldalra forduljak, úgy egy hajszállal elviselhetőbb volt, sunyi módon maradtam is még egy körre. Mert a fájások olyanok tényleg, mint egy hullám, átcsap rajtad az egyik, jobb esetben pihi, aztán jön a következő.

F. mindent megtett, nyugtatott például, hogy ki fogom bírni, és mindjárt vége, és hogy igyekszik a kislányunk, merthogy felírtunk neki pár frázist előre, nehogy hülyeséget beszéljen majd, és felbőszítsen. Persze egyből felbőszültem, hogy jön a betanult szövegével, amikor itt fogok megdögleni.

A CTG-t viszonylag hamar levették, méghogy nincs időérzéke egy szülő nőnek, nekem meg a terhestornán tanultak szerint fel kellett húznom a combom, belekapaszkodnom, és amikor éreztem a fájást ÉS szólt a szülésznő, nagy levegőt venni, és nyomninyomninyomni, és nagy levegőt venni, és nyomninyomninyomni. Nocsak, gondoltam, főpróba. Az első nyomás végén a lassan kispapa rákérdezett, hogy körülbelül mikor bújik ki a baba, a válasz szerint ha ügyes vagyok, olyan tíz perc, de már kétségbeesni sem volt időm, csak nyöszörögtem, hogy nagyon kell kakálnom.**** Amúgy igen, kakáltam is, és igen, marhára nem érdekelt.

Aztán egybefolyt valahogy az egész, már nem is érdekelt a fájás, csak vártam, hogy vehessem a nagy levegőt és nyomhassaknyomhassaknyomhassak, már szólt F., hogy látja a haját, de az igazat megvallva ez sem nagyon érdekelt, és bejött a szülésznő, és gátat metszett, amit szintén nem éreztem, de F. látta, remélem, nem premier plánban, és könyökölt a szülésznő a hasamba, és az egyik nyomásnál, pont, amikor majd' szétrepedtem, szóltak, hogy most ne nyomjak, itt a feje, várjam meg a következő fájást, nehogy elakadjon a válla. Bennem felvillant szegény Geréb Ágnes ügye a vállakkal, és nem nyomtam, csak arra gondoltam, mi lesz velem, ha nem jön több fájás, pedig akkor még nem tudtam, hogy 34 centi a fejkörfogata. Aztán jött persze a fájás, naaaaaaaagy levegő, nyomninyomninyoni, NAAAAAGY levegő, nyomninyomniNYOMNI!!!, kint van a feje! kint van a feje! bluuuuuggy és nem oááááá, hanem egy kis nyöszörgő sírás, óra szerint 4:20-kor. Aztán rendbetétel, oáoázás, 58 centi és 3750 gramm, és előbb az 56-os kollekciónkra gondoltam*****, utána arra, hogy én erre nem voltam képes, itt valami tévedés történt.

*Külön alszunk, mert horkol.
**Mire hazajöttünk, valaki kitisztította.
***Ez egy olyan blog, ahol bármit megtudhatsz bármiről.
****Valójában a poszt munkacíme Kakás szülés volt, de kicsit csúnyának tartanám így kiírni.
*****Naná, hogy még az is nagy rá...

Végre itthon

2010-11-29T08:28:00.000+01:00

Lenke 2

2010-11-26T22:09:00.001+01:00

napról napra még szebb...

a nagynéni

Lenke...

2010-11-25T16:16:00.003+01:00

... anyukája azt mondta, hogy élöben még sokkal szebb....

a nagynéni

nyilas!

2010-11-25T10:57:00.000+01:00

Ma hajnali 4 óra 20 kor megszületett Lenke. 3750g és 58cm.
Jól van a pici, az anyuka és a frissen sült papa is.
Részletek késöbb.

a nagynéni

Nyilas

2010-11-23T13:02:00.000+01:00

Szóval már tuti Nyilas lesz a mi Lenke lányunk. Ma voltam amnioszkópián*, magzatvize tiszta, úgyhogy -bár sürgetni nem akarjuk- orvosi javaslatra különféle trükköket kell bevetnünk, hogy kicsit csökkentsük a komfortérzetét. A sok evés már megvolt (Burger King), a sok séta is (hazafelé a Burger Kingből), ezek után állítólag az apjának kell aktivizálnia magát*.

És vérzek, meg fájdogálok, de abban maradtunk, hogy ebből még bármi lehet.

*Mennyi ragyogó poszt-téma, na de leszek én még unatkozó, kreatív anyuka!

Birka

2010-11-22T17:49:00.000+01:00

Mármint a türelmem. Ugye ti is kíváncsiak vagytok, mit ír ki a Lilypie számláló túl a terminuson?

(39+6 hetesen)

A mindenórás kismama

2010-11-20T12:02:00.000+01:00

A mindenórás kismama lomha, elnehezült, amorf. Bőrébe -fizikailag, és nem csak hastájékon- nehezen fér, s arra gondol, ezen már csak a gyakori krémezés segíthet, de nem segít az sem. Nehezére esik az állás, ülés, fekvés, felállás, leülés, felülés, lefekvés. Helyváltoztatása bizonytalan és ritka.

A mindenórás kismama gondolatai, bár szétfutónak tűnnek, valójában egyre koncentrálnak: mikor szülök? Éppen ezért a mindenórás kismama számtalan jelet figyel: deréknyomódást, hasfájást, gátfeszülést, székletet, hangulatot, időjárást, frontokat. Ugyanakkor, ha vágyakozón felsóhajt, 'bárcsak ne ma este szülnék!', nem a fájdalmaktól riad, hanem arra gondol csupán, hogy még mindig nem borotválta le a lábát, jó film lesz a tévében, vagy holnap ebédre itthon tervezi megenni a maradék krumplisalátát.

Ha a mindenórás kismama elábrándozó és boldog mosollyal hever, biztosak lehetünk benne, hogy megígért falatnyi csemegéjére vágyik. Kétféle ugyanis a kismama: vagy étvágya nincs, vagy étvágya van, de akkor sava is mindenképp. Éppen ezért a mindenórás kismama bánatában csak inni tud, azt szabad neki bármennyit.

A mindenórás kismama kiemelt figyelemben részesül: nem kell kiugrania a konyhába, se sehová, igaz, nem is nagyon bírna, nem kell hajolnia, mert félő, hogy úgy marad, és nem kell nyújtózkodnia, mert miért éppen azt kellene? És bár mindenki a mindenórás kismamát lesi, az mégis egyre elszigeteltebb: már megszólalni sem tud úgy, hogy ne merednének rá páni félelemmel.

Még mindig üres

2010-11-16T11:25:00.000+01:00

Én pedig jól vagyok, pont amennyire egy 39 hetes jól lehet. És életem legkínosabb kérdését fogom ma feltenni az új, idegen, kórházi orvosnak.

Az én terhességem - 1. trimeszter

2010-11-15T10:36:00.000+01:00

Kronológia
Március 14.: első halvány csíkocska, izgalmak.
Március 16.: valódi, igazi pozitív terhességi teszt, egyúttal betöltöttem a negyedik hetet.
Március 31.: első ultrahang, persze hüvelyi, eredményeként láttunk egy dobogó kis szivet.
Április 9.: első SZTK-s orvoslátogatás, ahol nem történt semmi "érdekes".
Április 23.: második SZTK-s orvoslátogatás, ismét hüvelyi ultrahanggal. Megkapom a kiskönyvemet.
Május 3.: első védőnői látogatás. Mindent a számba rágnak, ami a terhesgondozással kapcsolatos.
Május 4.: első vérvételek.Vércsoport, hepatitis, ilyesmik.
Május 11.: első terhesgondozás, vizeletvizsgálattal és hüvelyi kenetvétellel.
május 13.: 12-ik heti ultrahang, tökéletesen fejlődő magzattal. Fellélegeztem.

Élmények
Most őszintén? Borzasztó volt az egész, májusig. Egyfelől teljesen valószínűtlennek éreztem, hogy pont én, pont most, pont ugyanúgy, ahogy elképzeltem, terhes vagyok. Hogy már betöltöttem az 5!, a 6!, a 7!, a 9! hetet, na ez tuti nem lehet igaz. És végig vártam, hogy mikor huppanok egyet, vér, görcs, felszívódott embrió, és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem.

Közben valamikor a hetedik hét tájékán elkezdődött az Undor, elsősorban szagok bántottak, másodsorban ételek, nyűgös voltam és éhes, és azon gondolkoztam a McDonald's előtt elhaladva, hogy hogyan lehet ezt megenni, miközben sötét arccal erőltettem le a rizspufimat, vagy a banánt. És aludtam, meg aludtam.

Igazából egy első trimeszter sokkal jobban hasonlít a nem-várandós, mint az igazi terhes időszakra, persze szigorúan a kismama szempontjából.

Amikre tényleg szükségem volt
Hát B-vitaminra mindenképpen, a hányinger miatt, de szedtem emellett folsavat, magnéziumot és terhesvitamint is. Aztán muszáj voltam rászokni az apró, táskában hordható falatokra. És amit sajnos nélkülöznöm kellett, az egy mobil toalett volt, azonnali helyszíni bugyiellenőrzésre.

Nem, még nem szülök

2010-11-04T13:29:00.001+01:00

Nyűgösödöm, na nem azért, mert szeretnék szülni. Vagyis persze, szeretnék, majd kettő vagy három hét múlva, de most már jó lenne fixálni, mikor, hogy be tudjam írni a naptáramba, merthogy semmit sem viselek olyan nehezen, mint a bizonytalanságot.

Pedig a terhességem 37 hete igazán bíztatóan telik. Tudok végre aludni. Tudok savak nélkül enni. Tudok menni. Guggolni, lépcsőzni, hajolni, lábkörmöt vágni, egyszerűen mindent tudok, amit egy átlagos 29 éves nő tud. Beletanultam terhesnek lenni. A derekam néha már fájdogál, a hasam alja szintén, tegnap elkapott egy vészjósló, azaz szülésjósló hasmenés, de ezen kívül semmi. Lenkének rosszabb szerintem, már igencsak össze lehet hajtogatva, de amilyen kis precíz volt eddig is mindig, tuti megvárja most már a terminus végét.

Kedden voltam a második NST-vel kombinált terhesgondozáson. Szinte hajszálra ugyanúgy zajlott, mint a múlt heti: a mérésekkel minden rendben volt, a védőnő megint lecseszett a hízásomért (testvérek között is max tizenkét kilót híztam, de inkább csak tizet), az orvos megint elérzékenyült. Nüansznyi változások: a vizeletemben egy kereszt genny, ami miatt a védőnő belémvágta az ideget, hogy kúpot fogok kapni, és talán lőttek a hüvelyi szülésemnek, az orvos meg legyintett, hogy ez semmi, ilyenkor meg pláne, illetve a Hasi Foltom azonosítása. Már nyár óta viselek ugyanis egy apró, halványrózsaszín foltocskát a köldököm alatt, s most végre eszembe jutott rákérdezni, mi az. Na mit gondoltok? Gomba! De legalább szépen tagolja a napomat a háromszori kenegetés.

Hogy azért mégis ápolt kismamának érezzem magam, ellátogattam kozmetikushoz, végülis ki tudja, mikor lesz rá megint alkalmam, na meg legalább a fazonom miatt nem kell most már izgulnom. Sőt, problémáim az érdeklődési körömmel párhuzamosan szűkülnek, csak hogy el tudjátok képzelni ezek kaliberét: szombaton vagy vasárnap rendezgessem el a pelenkázószekrény 60*40-es polcán a cuccokat? A rácsvédőt, ami hosszabb egy kicsit, mint az ágy kerülete, lábnál vagy oldalt hajtsam vissza? Elsőnek rózsaszín lepedő rózsaszín mintás büfialátéttel, vagy fehér lepedő fehér alátéttel, esetleg ezek valamely kombinációja?*

És, hogy örömhírrel záruljon ez a poszt: megnyertem a hordozóskabátot!

*Ezek a kételyek a nagy kiságyra vonatkoznak, ahol legalább féléves koráig nem fog éjszakázni a lányom, beszereztünk ugyanis egy felnőttágy mellé csatlakoztatható kiságyat.

(37+2 hetesen)

Nagy has, nagy élvezet

2010-10-29T17:08:00.001+02:00

Nagyon nagy lett a hasam. Azaz relatív, mert ha magamat nézem a tükörben, óriásinak látom, de ha csak a pocakomat, akkor nem tudom elképzelni, hogyan fér el benne kényelmesen egy majdnem újszülött. Valószínűleg sehogy. Legalábbis nagyon keresi szegény Lenke a megfelelő pozíciót, olykor lazán kinyújtja a lábát, vagy a könyökét, és ha ilyenkor ráteszem a kezem, egyből visszahúzódik, hogy 'bocsi, tudom, hogy kellemetlen, de már sehogy se jó nekem se'. De azért nem is rossz, nekem legalábbis, de szerintem neki sem.

Kedden voltam az első NST-n.* Az NST a non stressz teszt rövdítése, és a magzati szívműködést veti össze a magzatmozgásokkal, amiből kiolvasható, hogy milyen ded a méhen belüli állapota. Máskor lusta leányom, mint minden vizsgálatnál, most is kitett magáért, nagyon szép görbéket rajzolt a négyzetrácsos lapra, amiről a választott kórházam egyszerűen nem árulta el, mi vele a teendőm, így magammal vittem a terhesgondozásra.

Az SZTK-s orvosom teljesen elérzékenyült, mint a magzati leleteknél általában, s úgy vélte, hogy mivel elmondásra és szemre egyaránt kitűnően vagyok, felesleges a méhszájamat vizslatni. Talán mégis fel kellett volna kérnem fogadott orvosnak, de azt hiszem, mindegy most már.
Abban maradtunk, hogy a jövő heti NST után szintén nem piszkál, inkább majd a 38 héten, amikor az ultrahanggal együtt komplex képet kapunk az állapotomról. Szóval nincs mese, megvárom a 38. hetet a szüléssel. Ha már numerikus anyai megérzések: 2900 gramm és 50 +/-2 centi körüli babára tippelek, de erről mégsem írok ki játékot, oké?

Történt egy lényeges változás a terhesgondozóban: eddig mindenkinek nagyobb hasa nálam, most meg hirtelen mindenkié kisebb lett. Beléptem a kilencedik hónaposok klubjába, s modell nem vonult még olyan sudáran végig a kifutón, mint én a négyes műanyag székek között, csak a folyosó kanyarulata után szuszogtam bele ismét kedves pingvin-pozíciómba. S ha már titkokat árulok el: ha van lift, lefelé is azzal közlekedem.

Itthoni babavárási teendőim gyakorlatilag elfogytak. A kiságy forgóját F. tanácsára még nem tettem fel, vagyis feltettem, majd leszedtem, mert fokozott érdeklődést váltott ki a család legjátékosabb, négy és fél kilós tagjából, egy kevés pelenkát még mindig nem mostam ki, mert amiket kimostam, az is kiszolgálna egy kisebb bölcsődét, de mást már végképp nem kell csinálnom. Éppen ezért belévetem magam az élet sűrűjébe, ma vízilabda-meccsre megyek, holnap moziba. Ja igen, és elkezdtem a málnalevél-teát.

*Hazudok, mert a kórházban is volt ilyenem, nade most kedden volt az első igazi.

(36+3 hetesen)

Ölbebaba

2010-10-21T20:32:00.000+02:00

Mi az? Narancssárga, tekergős, hosszú, alig várom, hogy felvegyem, és nehezebb kezelni, mint egy konyhai robotgépet? Eltaláltátok, a rugalmas hordozókendőm. Nade minek nekünk hordozókendő, amikor van már szép babakocsink? Egyszerű a válasz: nem ugyanaz a kettő.

Lenke ugye remélhetőleg élete első kilenc hónapját a pocakomban tölti. Aztán megszületik, minden új lesz neki*, és szokatlan, és félelmetes, és eleinte egyvalaki tudja majd igazán megnyugtatni, én. Akkor lesz boldog és kiegyensúlyozott, ha az ölemben lehet, sőt, még jobb, ha nem csupán ölben van, hanem egyenesen hozzámgömbölyödve, mint a hasamban. Ha akar, alszik, ha akar, nézelődik, ha akarom, beszélek hozzá és megérintem, sőt, vérmes, ám valószínűleg naiv reményeim szerint a rámkötözött újszülöttemmel akár a konyháig is eljutok majd, inni olykor egy teát. Egyszóval lakáson belül is szoros közelségben éljük majd mindennapjainkat.

Aztán elérkezik egyszer az a perc is, amikor kettesben akarunk kimozdulni itthonról. A mózeses kocsi ugye fel sem vetődik, na meg állítólag addigra annyira beléesem majd a kis csecsemőmbe, hogy nekem jobban hiányozna a hurcolósdi, mint neki. Ráadásul pont tél lesz, zimankó és fagy, dehát ez bennünket nem fog érinteni: kendő fel, baba bele, kabát rá, én melegítem őt, ő boldogít engem, indulhatunk.

Kendőm ugye van. Lenkém lesz. Kabátom még nincs, de talán éppen ennek a posztnak a segítségével nyerek majd, vagy ha mégsem, akkor kénytelen leszek kérni egyet karácsonyra.

*Neki is.

Beteljesült vágyak, avagy a nagy tippelősdi

2010-10-21T12:36:00.001+02:00

Pont olyan vagyok, mint amilyen hathónaposan szerettem volna lenni: szép nagy kerek pocak*, erősen és sokat mozgó magzat, és mellette semmi más, amitől terhesnek érezném magam. Elmúlt a savam és a fogínyvérzésem. Nincs extrém étvágyam. Nem kapkodom a levegőt. Bírok menni, gyakorlatilag a saját normál tempómban. Lépcsőzöm, sétálok ~~úszok~~ ~~futok~~ ~~triatlonozok~~ gond nélkül. Mindent, de mindent megvettem már a gyereknek, és ez a minden a helyére is került a lakásban. Be van pakolva a szülőszobai poggyászom és a kórházi bőröndöm. Felhagytam az idegeskedéssel, sőt valami furcsa, leszedált állapotba kerültem: nincs kedvem még feltenni a rácsvédőt, kimosni a maradék pelenkákat, sőt, ami azt illeti, blogot sincs kedvem írni, ahogyan ezt biztos észrevettétek.

Hízásom 68-nál stagnál, hasam alighanem leszállt, NST-re kedden megyek először. És nem akarok szülni november 10-ig, hogy még legyen időm elmenni a szendis beszélgetésre, meg fodrászhoz, meg kozmetikushoz, meg egyáltalán, hadd élvezzem már ki a végét is!

Szóval várom a tippeket kommentben Lenke születésnapjára vonatkozóan, október 31-ig. Tippelni lehet tetszőleges novemberi napra, de nagyon merészek írhatnak októberi és decemberi dátumot is, ha beletrafálnak, extra nyereményt kapnak. Ja igen, és kommentben adjatok tippeket, milyen ajándékot kapjon a nyertes!

*Kép valamikor...

(35+2 hetesen)

Na végre!..

2010-10-12T08:34:00.001+02:00

Még meddő koromban fogadtam meg, hogy ha valamikor terhes lennék, panasz nem hagyja el a számat, s végülis elég jól bírtam. Múlt éjjelig. Merthogy éjszaka csúcsosodnak a problémák. Alaphelyzetben is nehezen alszom el ugye, s visszasírom azokat az időket, amikor még csak ennyi volt a bajom.

Biztosan ismeritek azt az állapotot, amikor már az álom küszöbén jár az ember, átfordul a másik oldalára, ééééééés: indul a szunya! Kivéve, ha az átfordulás egy jó 20 másodperces munka, szuszogással, helyezkedéssel, nyomódó alhassal, és takaró alatti szopipárna-kereséssel, aminek a hülye zsinórja mindig a lábszáramba akad.
Aztán itt van az éji pisilés: normálisan az embernek kell, aztán nagyon kell, aztán rájön, hogy ez nem mehet így reggelig, kimegy, pisil, visszaalszik. Manapság nem inger jelentkezik, hanem valami nyomódó fájdalom, és alig kétszer tudom elzsolozsmázni, hogy "biztos nem az, most voltam", harmadjára már a wc-n ülök, és csurgatok. Legalább hatszor egy éjszaka. Állítólag ez a jobbik eset, hogy (még?) kiérek a wc-re.
És végül a pózok: én, a híres hasonalvó heroikus munkával a hátamra szoktattam magam nyáron. Erre most kiderült, hogy háton a terhes nem fekhet, mert valami vénát elnyom a gyerek, ami éppen az ő oxigénjét van hivatva szállítani. Néha azért beleharapok a tiltott gyümölcsbe félig öntudatlanul, hogy aztán pirkadatig töprengjek, mekkora károkat tettem. Oldalfekvésben nem jelentkeznek ezek a gondok, ott csak annyi kényelmetlenség akad, hogy ha kinyújtom a lábam, feszül a hasam, ha felhúzom, akkor nyomódik.

Nehogy azt higyjétek, hogy megállok az éjszakáknál! Nappalra is is vannak csemegéim, mint például a sav. Étvágyam egyre gyarapszik, a gyomromnak szánt hely viszont ezzel arányosan csökken, ergo egyszerre vagyok farkaséhes és dugig tele. Mit tehet ilyenkor a kismama? Ha előrelátó, akkor magas tápértékű ételeket fogyaszt (lehetőleg folyamatosan), amelyek éhségét űzik, ám gyomrát nem töltik meg teljesen. Ilyen mondjuk az a forróvízzel keverős bébipapi, amelynek rendszeres, ám ritka fogyasztója vagyok hosszú évek óta, ugyanis finom, de nagyon drága. Bár talán sosem érné meg jobban, mint most: öt evőkanál tuti elég lenne.
Ha nem előrelátó a kismama, akkor eszi, ami elé kerül, ha már csak körömnyi helye marad, akkor letuszkol egy mentolos Rennie-t, pár órán át nyöszörög, büfög, olykor bukik, majd újfent eszi, ami elékerül.

A séta közbeni lassulásról már többször beszámoltam, új jelenség azonban a közben jelentkező derékfájdalom. Ha lehetőségetek van rá, figyeljetek meg egy végefelé járó* kismamát, ahogyan próbál a megszokott civilizált módon viselkedni köztéren, és csak arckifejezése árulja el néha a benne rejlő ösztönlényt. Sajnos könnyen megeshet, hogy amit én laza lámpavasnak dőlésnek képzelek zebrára várakozás közben, az valójában egy kétségbeesett odatekeredés, de tökmindegy, úgysem lesz senki olyan tapintatlan, hogy erre felhívja a figyelmem. Mégvalami: hastartópánt. Ki ne hagyjátok! Jó felvenni, mert tart, és még jobb levenni, mert szorít!

Itthon mindegy már nekem, azaz nagyon nehéz vonzó ifjú hitvest alakítani elnehezedve és vendégeknek szánt** kekszet habzsolva a kanapén. Belegondolni sem merek, mi lesz, ha már a konyhába sem bírok kivánszorogni. Ugyanakkor szülnöm még messze nem időszerű, egyrészt izé... nem vagyok rá lelkileg felkészülve, másrészt nem vettem még sem melltartóbetétet, sem mandulaolajat, sem tejgyűjtő zacskót, harmadrészt egy kicsit azért korai lenne. Ma megyek 34 hetes kontrollra.

*Nem végét járó, bár végülis...
**Értsd vacak.

(34+0 hetes)

Listák

2010-10-06T12:45:00.001+02:00

Listákat írok. Súlyosan alábecsültök, ha most egy mezei kelengyelista jelenik meg előttetek: ennél lényegesen többről van szó. Természetesen fő kelengyelistával is rendelkezem, amely a következő allistákból tevődik össze: hordozóeszköz, bútorok, textilnemű, higiénia, dekoráció, kismama. Persze ezeken már régen túlvagyunk, mostanra eljött a mellék-kelengyelisták ideje. Van külön listám a babának a kórházba, majd a hazajövetelhez, aztán mamának (ez lennék én) a szülőszobára, a kórházi napokra, és szintén a hazajövetelhez. F. kérésére neki is készítettem saját listát, "apának szülőszobára" címmel.

Hogy túllépjünk a kelengyés ügyeken: listába szedtem a szülés utáni teendőket, amelyekhez kiegészítő lista, a kinyomtatandó nyomtatványok listája kapcsolódik.

Itthoni rengeteg dolgunk tételesen felsorolva a háztartási teendők listájában sorakozik, olyan itemekkel, mint például ajtózsírozás, hiszen a csecsemőt zavarni fogja a nyikorgás, kádfugázás, hiszen felvált fúgájú kádban nem tudunk megfelelően fürdetni, illetve F. kedvence, a gardrób-átpakolás, amiben az utóbbi hónapokban szaktekintéllyé képezte magát.

Vigyázat, a fenti lista nem tévesztendő össze a takarítási ütemtervvel! Ebben kizárólag tisztításjellegű tevékenységeket gyűjtöttem össze, s ebből önállósult a mosási lista eddigi hat pontja, úgymint színes textil, világos textil, fehér textil, színes babaruha, világos babaruha, fehér babaruha. Érik mindeközben egy pelenkamosási lista is.

Házon kívüli intéznivalóim két listára szakadtak. Az egészségügyi intéznivalók között várakozik a házi-, gyermek- és tüdőorvos, illetve ide szoktam felvezetni az aktuális, terhességgel kapcsolatos vizsgálatokat. A hivatalos intéznivalók pedig elsősorban a különféle halasztások és névváltozás miatti bejelentések ügyeit csoportosítják.

Mivel a sok listázási feladat miatt társas kapcsolataim kissé háttérbe szorultak, megdöbbenve vettem észre, hogy naptáram hátoldalán gyakorlatilag magától burjánzásnak indult az elintézendő telefonok és megírandó emilek listája. Mindenesetre nyugodt vagyok, így leírva sokkal átláthatóbb az egész.

Jelek, hogy már a harmadik trimesztert taposod

2010-10-02T10:26:00.001+02:00

Egyre több bebújós cipőd bukkan fel az előszobában.

Elkezdel érdeklődni a normál ruhák iránt, és sokszor eszedbe jut, vajon mit fogsz hordani utána.

Hirtelen nem tudod megmondani, honnan ismered a védőnőt. Persze már rég nem takarítasz ki a látogatása előtt.

Azon gondolkodsz, hogy a laboros Böbinek elég lesz-e egy tábla csoki névnapjára.

Akciós gátmasszázs-olajat keresel a neten.

Ugyanazt eszed, mint a terhesség előtt, és csak néha van lelkifurdalásod a márványsajt miatt.

A macska már ki se kísér, ha éjszaka pisilni mész.

Naponta többször gépiesen eldarálod, hogy: novemberre, kislány, Lenke, köszönjük!

Egyre többször megkérdezik, hogy "Még mindig egyben?" vagy "Mióta is vagy terhes?"

Természetesen tudod, mi a különbség a kombidressz és a rugdalózó között.

Nem lehet olyan érdekes a mai újság vagy posta, hogy lemássz érte a harmadikról.

Ki se lépsz a lakásból hastartó pánt nélkül.

Minden lábköröm-vágásnál bevillan, hogy talán most sikerült utoljára.

Ideges leszel, ha meglátod az üresen árválkodó bőröndöt a gyerekszobában.

Legjobb barátod a savlekötő rágótabletta.

Az SZTK-s ultrahang sötét titkai

2010-09-29T12:05:00.000+02:00

A 32-ik terhességi héthez kellett érnem, hogy megtudjam: az SZTK-s ultrahang-gépen is van 4D. Csak éppen nem szoktak rá átkapcsolni, kivéve, ha olyan harmonikusan fejlődő, kedves kis magzatot látnak, mint az enyém.

Minden jel arra mutat, hogy Lenke már nagyon unja a folyamatos zargatást: tegnap egyik kezét az arca, másikat a (hosszú) lábai közé tette, s a szülői, sőt nagyszülői érdeklődésnek csak annyi teret hagyott, amennyi egészségi állapotának feltérképezését lehetővé tette. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy nagyon készült a tegnapi napra. Amióta nem láttam, 1950 grammra hízott, lassan elérve tulajdon anyja születési súlyát, és minden adatát ismételten tankönyi értékre húzta: számított és mért terhességi kora egyformán 32+0 volt, kivéve a combját, ami 32+5.

A lepényfeljebb vándorolt, és még nem érik. Nem is tudom, hogy csináltam, hogy ilyen unalmas és stresszmentes lett a terhességem. Még az a szerencse, hogy találok én magamtól idegeskednivalót, ha arról van szó.

Nagy hasi helyzet

2010-09-28T22:26:00.001+02:00

Avagy közterületen pezsgőző kismama.

A kép legrejtélyesebb szereplője mintegy két kiló, és rendezett családi jogállása immár vitathatatlan.

Készült 31+4 hetesen.

A terhességi folyás

2010-09-23T09:18:00.008+02:00

A terhességi folyás a frászt hozza a kismamára: az első hetekben mégis megjövő menstruáció, a későbbiekben idő előtt szivárgó magzatvíz érzetét kelti. A kismama éppen ezért a szíriai aranyhörcsög fürgeségével tűnik el minden ~~hasadékban~~ kínálkozó mosdóajtó mögött, hogy onnan üdvözült mosollyal és átázott bugyival lépjen ki.

A terhességi folyást ugyanis nem fogja fel a tisztasági betét. Ahogyan nő a kismama hasa, úgy csúszik egyre hátrébb a bugyija, és úgy kell a betétnek egyre előrébb kerülnie. Namármost, a kismama vagy le van maradva a betét aktuális ideális helyének tekintetében, és hátrébb ragasztja, vagy túlzottan jövőbetekintő, és előrébb helyezi azt. A butaságára vagy az okoskodására a terhességi folyás emlékezteti. Ha a kismama pont beletrafál a megfelelő ragasztási pontba, akkor folyása aznap kicsivel bővebb lesz, mint szokott lenni, és a betét nem birkózik meg vele.

A terhességi folyás ugyanis meglepően tetemes mennyiségű. Ha a kismama megszokja és elfogadja a mennyiségét, akkor még tetemesebb lesz. Ez némi izgalmat csempész a nőgyógyászati vizsgálatok és az intimgyantázások előtti utolsó percbe.

A terhességi folyásnak nagy a viszkozitása. Magyarul nemcsak sok, hanem sűrű és ragacsos is. A kismama belső combjainak állapota helyett inkább a megfelelő tisztítóeszközről ejtenék pár szót. A papírzsepkendő például nem az, és a hagyományos, durva toalettpapír sem. A terhességi folyást a legtökéletesebben a puha, háromrétegű vécépapírok és a nedves törlőkendő távolítja el. Ha sok ideje van a kismamának, akkor le is zuhanyozhat, hogy aztán a felöltözés utáni első húsz másodpercben távolítsa el a felesleget.

A terhességi folyás számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik. Ezek közé tartozik, hogy nem színes, nem szagos, sőt, nem is szagosodik könnyen, de ami miatt a kismamák kedvelik, hogy a terhességre emlékeztet.

Út a rózsaszín babakocsiig

2010-09-22T11:31:00.002+02:00

Első lépések. Az olcsó babakocsik korszaka

Élt egyszer egy lány, aki semmit nem tudott a babakocsikról. Annyi rémlett csupán (mert persze én voltam ez a lány), hogy kétféle babakocsi van, az egyikben fekszik a gyerek, a másikban már ül, illetve, hogy a babakocsik jellemzően csiricsárék – nyilván tudat alatti emléket hagyott bennem a 2000-es évek elejének trendje.

2007 nyarán aztán elkezdtem érdeklődni a téma iránt, és meg is tudtam hamarosan, hogy rengeteg babakocsi létezik, eligazodni köztük teljesen reménytelen, viszont mindegy, melyiket választjuk, mindegyik szép, és mindegyik drága. Ez volt az az időszak, amikor hüledezve mutattam az utcán F.-nek egy-egy Pierre Cardint, hogy az bizony vagy 60 ezer forintba kerül, igaz, nagyon modern, mert egyesíti a mély- és sportkocsik minden előnyét.* Nagyjából decemberre az is egyértelművé vált, hogy mi ugyan nem fogunk vagyonokat áldozni egy kocsira, nagyon dizájnos például a Giraffe Club, a neve is tetszik, majd egy olyat veszünk, ha eljön az ideje.

Szárnyaló fantázia. A drága babakocsik korszaka

A bébi csak nem akart jelentkezni, így töretlen lelkesedéssel képeztem magam tovább babakocsi-fronton. Kiderült legott, hogy mint minden másban, olcsó húsnak itt is híg a leve, és aki túl gagyi kocsit választ, az vehet újat még a gyerek hat hónapos kora előtt. Azonkívül roppant kínos utcán valami Travel System jellegű amorf szörnnyel égetni magam.** Ha már ilyen sokat várunk a kis csöppségre, legalább kapjon valami normális kocsit, ha megérkezik végre.

Stokkékról álmodoztam ekkor én, meg Bugaboo-ról, de főleg Stokkéról, mert azt időnként láttam élőben is Debrecen utcáin; a Bugaboo-hoz azóta sem volt szerencsém. Hogy az milyen praktikus, és gyönyörű, nem az a régimódi stílus, és hát igen, egyszer kell megvenni, aztán lazán kiszolgál három gyereket is. Nem riasztott el sem a bőven 200 ezer feletti áruk, sem meglehetősen súlyos természetük: képzeletben annyira, de annyira mindegy, hogy 10, 12, vagy 16 kilót cipel az ember, a pénzzel meg úgy voltam, hogy csak essek teherbe, aztán valahogy majd megoldjuk. 2008 közepén biztos voltam benne, hogy majd egyszer nekünk is Stokkénk lesz, éppen csak a színét nem választottam még ki.

Vissza a földre. A nehéz babakocsik korszaka

Hogy, hogy nem, csak nem kellett elkapkodnunk a babakocsi-választást, én pedig szépen lassan felfigyeltem a Quinny Buzzra. Hihetetlen, milyen divatos, milyen különleges, és mennyire a keze alá dolgozik az embernek. Legyen fekete, az fiúnak menő, lánynak dögös, a kosz nem látszik rajta, mindenki bennünket fog csodálni. És annyira nem is drága, persze csak ha a Stokkéhoz hasonlítjuk. Nehéznek nehéz, hát istenem, van benne anyag, de kit érdekel, és jééé, egy (nekem) új német márka, az ABC Design! Hát ez fantasztikus, hogy néz ki, és akár Dakar-ralira indulhatok velük gyerekestül!

Mivel ekkor már sanszos volt, hogy kis rásegítéssel lesz gyerekünk, hótbiztos voltam benne, hogy ikreink születnek. Napokat töltöttem annak kigondolásával, hogy akkor most egy ikerbabakocsit vegyünk-e, csak húsz kiló, már mér' ne bírnám el, vagy inkább két szimplát, mondjuk egy fekete meg egy szép bézs Quinnyt. Néha kicsit megijedtem, honnan lesz ezekre jócskán több, mint negyedmillió forintunk, de még véletlenül sem akartam a gyerek-kérdésből anyagi problémát csinálni. 2009 elején járunk most.

Sínen vagyunk! A könnyű esernyőkocsik korszaka

Csodával határos módon felbukkant álmaimban a racionalitás. Egy garzonban laktunk ekkor, és valahogy tudatosult bennem, hogy egy babakocsi nem csak akkor van használatban, amikor irigykedő pillantások kereszttüzében suhanok vele az utcán, hanem akkor is, amikor éppen a lakásban kell kerülgetni. Továbbá számtalan fórum végigolvasása elvetette bennem annak magjait, hogy talán nem annyira hülyeség minél könnyebb kocsit választani, ha már a harmadikra kell feszt felcipelni. Könnyű, multifunkciós, kicsire csukható kocsira van tehát szükségünk, mózessel, mert az kell a baba hátának, sportüléssel, mert azt használjuk a legtovább, hordozó-autósüléssel, mert azt úgyis adják hozzá, és pelenkázótáskával, hogy teljes legyen a szett.

Innen már csak egy ugrás volt rábukkanni a Peg Perego Plikóra. Év végére kinyomoztam, mi a különbség a P3 és a Switch között***, mit takar a Modular System és az On Track megjelölés****, aztán mély szerelembe zuhantam. Naponta ellenőriztem a Brendon honlapján az árakat, lelkesedtem, ha 100 alá ment és szomorkodtam, ha 120 fölé, merthogy tisztáztam azt is, hogy csak a színe miatt nem költünk rá többet, illetve nem akarjuk szembefordítani a gyereket, plusz 30 ezerért, hiszen így például én is hányós vagyok menetiránynak ellentétesen. De a kocsi... tökéletes! Konzervatív, de fiatalos, elegáns, jól össze van rakva, ha én egyszer ilyet tolhatnék!

2010 márciusában érthető okokból felfokozódtak iránta való érzelmeim. Már naponta többször is megcsodáltam fényképét, egyre nyíltabban bámultam meg utcán, kínos vagy sem, de néha a nyomába a szegődtem, csak hogy tovább legeltessem rajta a szemem. Júniusban aztán felöltöttem ropogósan új terhesnadrágomat, szexi felsőt vettem hozzá, és F. kíséretében elvonultunk az első randevúra. Már a bolt küszöbén kiszúrtam. Pont olyan szép volt, mint vágyaimban, egyből elájult tőle F. is, lelkesen emelgette, tologatta (jól le is szúrtam, mert nem tudta egyből bolygósítani a kerekét), és minden, mint a mesében, csak valahogy... nem is tudom megfogalmazni, de monitoron mintha stabilabb lett volna, persze, nem kell kritizálni, ennél tökéletesebb babakocsi nem létezik.

Augusztusig hetente-kéthetente találkoztunk, mindig szuper volt, de mindig maradt bennem egy pici kis hiányérzet, mindenesetre, ha F. kezdett volna elbizonytalanodni, gyorsan megemeltettem vele egy 30 kilós monstrumot. Aztán mégis elkezdtem flörtölni. Tetszett például a Bébé Comfort Loola, stramm is volt és pihekönnyű, de nem tudtak színben azonos mózest-sportülést-táskát rendelni hozzá.

Egy egész napra és éjszakára belezúgtam a Jané Nomadba, marha jól nézett ki utcán, de élőben szörnyűnek és nehéznek találtam az autósülésbe oltott mózesét, a sportrésze pedig túl műanyag volt, és a nyári kupolára szellőzőháló helyett csak valami vastag, átlátszó nejlont applikáltak, amit F. nyilván első nap eltépett volna.***** Kétszer is próbáltunk összemelegedni a Cam Combi Babyvel, de már fényképen sem tetszett, meg túl fapadosnak láttam a többi mellett, arról nem is szólva, hogy egy ismerősünké pár hónap alatt gallyra ment. Úgy nézett ki tehát, hogy a sors a Peg Peregót szánta nekünk.

Váratlan fordulatként megláttam a vaterán egy hirdetést. Egy Chicco Trio Living kocsit kínáltak, alig féléves volt, és könnyű, meg csinos, ezért másnap el is mentem egy üzletbe megnézni. Újonnan nem jöhetett szóba sajnos, kicsit drágállottam érte a 170 ezer forintos árat, de tetszeni nagyon tetszett, és ha már ott voltam, alaposan szemügyre vettem a Chicco alap-modelljét is, ami Trio Enjoy névre hallgat. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy az Enjoy legyen újonnan 100-ért, vagy a Living használtan, de decemberig tartó garanciával 90-ért. Mert mi van, ha karcos? Ha bolyhos? Ha pont januárban megy szét? Ahhoz nem éreztem elég késztetést, hogy nyolc hónapos terhesen jótállási időn belüli, üres babakocsit teszteljek. Ráadásul F. is ezekben a napokban mondta be az unalmast, nem volt hajlandó több boltba eljönni, és kijelentette, hogy nem érdekli tovább, milyen kocsink lesz. Sőt kárörvendve hozzátette, hogy úgysem fogom bírni egyiket sem felhozni, ő pedig úgyis elbírja mindet.

És ekkor erre bukkantam a forgalmazó honlapján:

Tíz perccel később postafiókomban volt a visszaigazoló emil, és telefonomban a sikeres babakocsi-vásárláshoz gratuláló sms F.-től.

És lőn... (Záró bekezdés, tartsatok ki!)

Könnyű, szemre jóminőségű, kézreeső, kislányos, és a védőnőből is csodálatot kiváltó járgányunk lett. Még nem tudtam sajnos minden funkcióját kipróbálni, sőt, hogy egészen őszinte legyek, egy hét gyönyörködés után örültem, hogy a vázon kívül az összes alkatrészt el tudtam suvasztani túlterhelt szekrényeinkbe. Apropó, váz: röhögve felemelem. Terveim szerint az első hónapokban apukás-mózeses sétákra megyünk majd, nyárra pedig nyilván akkora muszklikat növesztek, hogy simán felhozom majd dundi dedem a sportrészes kocsival együtt. Szóval most nagyon elégedett vagyok, részletesebb vélemény úgy egy év múlva.
És végül: se nem fekete, se nem drapp, színe miatt csak kislányoknak jó, ráadásul az ülése is szembefordítható.

*Ekkor már tudtam, mi a különbség a mély- és sportkocsik között.

**Ekkor már tudtam, mi a Travel System.

***A Switch-nek szembefordítható az ülése.

****Gyakorlatilag a színválasztékot, illetve előbbinél jár a sportüléshez lábzsák.

*****Valaki tuti eltépte volna, és ugye ti sem hiszitek, hogy én?

Szülésfelkészítés

2010-09-20T12:33:00.001+02:00

Pénteken voltunk szülésfelkészítőn egy másik kórházban, tök szuper az egész. Az első félórában őssejt-levételről hallgattunk végig egy tájékoztatót, mialatt lehetőségem nyílt végigmustrálni a jelenlévőket. Az összes nő idősebb volt nálam évek számát és terhességi kort tekintve, amin meglepődtem, mert eddig sokalltam a 29 évemet. Az apák vagy mártírarccal, a beígért sörükre gondolva feszengtek, vagy jólnevelten simogatták a feleségük hasát. A második csoport tagjai csak később, a gátmetszés taglalásánál törtek meg.

A tanfolyam második félórájában megtudtuk,mi a szülés protokollja, az otthoni fájásoktól kezdve az esetleges mentőhíváson, a beöntésen, borotváláson, apuka papucsán át egészen a gyermekágyas osztályig. Aztán következett a lényeg, a szülőszoba bemutatása.

Vadiúj épület, egyágyas szülőszobák külön TISZTA toalettel és zuhanyzóval, képek a színes falakon, meg minden. Remélem az összes ilyen, nem csak amit mutogattak. Szülés után lehet menni baba-mama szobába, van egy-, kettő- és négyágyas, én a kétágyast preferálnám, mert nyilván egy kedves, barátságos, szociábilis anyukával feküdnék, akinek három gyereke van, és éppen ezért nem a csecsemője kötné le, hanem az, hogy a bent töltött napok alatt megtanítson szoptatni. Ha ez nem megy, akkor legyen egyágyas, és csak legvégül a négyes, mert három szobatársból egy már tuti vagy büdös, vagy horkol.

A gyerek velünk lehet 6-22-ig, ha valaki kéri, maradhat éjszakára is, de nem szokták sokan kérni. Én most azt hiszem, kérni fogom, mert inkább nekem legyen elcseszve pár éjszakám az eddigi párezerből, minthogy szegény kis nyuszinak az legyen az első tapasztalata a világról, hogy le-ööö...ejti az anyja. Aztán majd kiderül, hogy a gyakorlatban hogyan szuperálok. Ja, látogatás nincs, az anyukát még lehet is, egyszerre egy főnek, de a babát csak ablakon át nézheti az apja is. A miénknek az apja ennek örül, mert azt mondta, hogy a Klinikán, mikor jött be hozzám, zavarta, hogy a kis újszülöttek mellett ott tüsszögött egy félfalunyi rokonság. És hogy ő maximálisan el tudja fogadni, hogy a gyereket eleinte csak az anyja, illetve, már megbocsássak, az anyjának is csak a másodlagos nemi jellege érdekli, de utánajárt, és állítólag háromhónapos korukban az apa is kiléphet az árnyékból és kap egy-két fogatlan vigyort.

A záró szakaszban a fájdalomcsillapítás módjaival ismerkedtünk meg. Rákérdeztem a fájdalomcsillapítás-mentességre is, fifti-fifti a szülések arányában, szóval megpróbálok nekifutni simán, aztán majd kiderül. Ma lesz amúgy a tanfolyam második része, ide már csak nők mennek, csecsemőgondozás a téma. Csak el ne felejtsem megkérdezni, hogy a kórházi csomagba, amit még sajnos el sem kezdtem összepakolni, betegyem-e a mellszívót.

Lassan terhesen

2010-09-13T10:19:00.003+02:00

Ha a combom kicsit izmosabb lenne, mint ahogy sosem volt az, akkor tökéletesen elégedett lennék magammal. Csípőfodrom eltűnt, melleim teltebbek és keményebbek, mint amikor fogamzásgátlót szedtem, védjegyem, a puha haspárna helyén pedig ugye egy látványosan kerekedő, de még messze nem idomtalan pocak található. Hízni eddig úgy nyolc kilót híztam, de ebből hármat az utóbbi két hétben - alighanem most kezdem elbízni magam.

Az alakbeli átalakulás mellett egyéb változásokat is megfigyeltem magamon. Testápolóhoz nem szokott bőröm egyre szárazabb, hetente legalább kétszer kennem kell. A csíkosodás, úgy tűnik, tényleg leállt, viszont hastájékon tele vagyok véraláfutás-szerű foltokkal. Szőrzetem gyengül, bár szintén a hasamat továbbra is vékony pihe borítja; kapcsolatom érezhetően mélyponton van a kozmetikussal és a borotvámmal. Hajam fényes és dús, a napi hajmosások rutinja a múlt ködébe vész.

Persze valamit valamiért, mostanra szembesülök a terhesség kevésbé élvezetes összetevőivel is. Legbosszantóbb ezek közül továbbra is a lassulás, amit muszáj komolyan vennem, mert bármilyen kicsit is aktívabb tevékenység órákig tartó görcsökbe csap át. A hosszas üldögélés szimplán csak kényelmetlen, viszont az oldalamon pihegve nagyon jólérzem magam, és sokszor gondolkozom azon, hogy a vemhes tigrisek hogyan bírnak az utolsó percig vadászni.
A vizesedéstől inverz zoknimintás bokák is részei lettek életemnek, bár valószínűleg nem ettől, hanem a fokozott étvágytól érzem magam estére elnehezültnek. Mintegy tíz év kihagyás után nagy élvezettel merülök el a felvágottak, kolbászfélék, szalonnák és tőkehúsok világában.

Nem véletlenül hagytam a végére az állapotos nők számomra legriasztóbb attribútumait: tényleg vérzik a fogínyem, és tényleg van előtejem, de mindkettőt gondosan titkolom.

És akkor így nézett ki a hasam a múlt héten:

A kisbaba nyilván még jobban érzi magát, mint én. Pénteken láttuk 4D ultrahangon*, több, mint másfél kiló, legalább egy héttel leelőzte kortársait, van haja, szép hosszú ujjai, és tud mosolyogni meg ásítani a szájával, ami már nem hasonlít annyira az enyémre. Mozog sokat és kicsit furcsa is számomra, hogy a hasam már tőlem független életet él, de még mindig nagyon, nagyon messzinek tűnik az, hogy egyszer majd megszületik Lenke.

*Most sem kértünk képet.

S.O.S.!!!

2010-09-10T07:50:00.003+02:00

Nem tudja valaki, miért tűnt el a macska a cím mögül?

Addig is itt egy másik kép róla:

Dolgok, amiket amúgy nem vettem volna meg

2010-09-09T12:52:00.000+02:00

Azaz a terhes Jusztis kelléktára.

1. Parodontax fogkrém. Igazából ezt nem is vettem, hanem egy promóciós csomag részeként érkezett, hogy pillanatok alatt kedvenc higiénés termékemmé lépjen elő sós ízével és hatékonyságával: engem is utolért ugyanis a Kismamák Réme, a Fogínyvérzés, azonban a Parodontax segítségével én bizonyultam gyorsabbnak. (Nem fizetett reklám, sajnos.) Ha elfogy a mini-tubus, muszáj beruháznom egy nagyba, bolti ára egy ezres fölött van.

2. Szopipárna. A tizedik hét környékén pontosan tudtam, hogy honnan, milyen töltettel, huzattal és méretben fogom megrendelni minden terhes nő legjobb barátját. Már csak azt kellett megvárnom, hogy nőjön egy kicsit a hasam. Nagyjából 24 hetes koromban meg is érkezett a párna, és hetekig úgy tűnt, felesleges pénzkidobás volt, ráadásul a macskát őrületbe kergeti a polisztirol gyöngy csörgése. Aztán csak összebarátkoztunk, és mostanra majdnem minden éjszakát vele töltök. Postával együtt ötezer-valamennyibe került.

3. Bandázs. Ezt szintén nem vettem, a nővérem küldte nekem, mert erről meg ő hallotta úgy, hogy kismamáknak nélkülözhetetlen. Eleinte bő volt és hosszú, ha kreatívabb vagyok, tudtam volna hordani nyáron itthoni miniruhának. Mára belehíztam, s bár még mindig hosszú, jó szolgálatot tesz, mint éjszakai derékmelegítő.

4. Gumírozozott, kapcsos sportmelltartók. Tizenöttől huszonkilenc éves koromig kizárólag merevítős, szivacs nélküli melltartókat hordtam, sőt, még kényelmesnek is találtam őket. Hihetetlen.

5. Béres Gravida. Meddő koromban az Elevitet szedtem vagy másfél évig, aztán váltottam egy nagydózisú vitaminra. Ezt terhesen nem mertem folytatni, így márciusban megvettem a Femibion 800-at és azzal végig is vittem az első trimesztert. Aztán zavarni kezdett, hogy a későbbi időszakra javasolt Femibion havi költsége egy ötezres, és kis tanulmányozás után az is kisült, hogy csak Omega3-ban marad el mögötte a Béres Gravida, de Omega3-at én amúgy is szedek. Szóval májustól gravidázom, és ha már Béres, akkor az ő Magne B6-jukat választottam. Emellett nyomom még a C-vitamint, sokat, és a nőgyógyász javaslatára vasat, a tüdőgyógyászéra pedig ampullás kalciumot.
Figyelem: sokáig pletykának tartottam, hogy a vitaminoktól bárkinek hányingere lenne, aztán empirikus módon megtapasztaltam, hogy valóban jobb minél telibb gyomorra bevenni őket. Azóta délben kezdem és este tízre végzek is a bevitelükkel. Összesített áruk sok, cserébe sosem voltak szebbek a körmeim.

6. Kis A/5-ös műanyag mappa. Ilyet kaptam az első védőnői látogatáson, Elevit felirattal, és rutinosan ki is hajítottam egyből. Amikor már gondot okozott a számtalan leletem hurcolása, F.-et kértem meg, hogy vegyen egy csinos, alkalmas kis tasakot, ami befér a táskámba. Nos a táskámba be is fér, viszont a tasakba csak keresztbe mennek bele a papírjaim, így én lettem a szamárfüles kismama. Tanulság: ne dobjátok ki az elevites reklámmappát.

7. Chicco terhességi csíkok elleni krém. Noha a kezdeti nagy riadalom után mégsem repedezem sehol, jó szolgálatot tesz, mint testápoló. Szerencsére én nem a linkelt áron vásároltam, 50%-os akcióban volt épp a Rossmannban.

8. Kakaóvaj. Szintén a striás mizéria alatt szereztem be. Hasra nem jó, mert ragad, viszont a darabkáival szeretem kenegetni az ajkamat, plusz bármilyen száraz bőrfelületre hasznos. Párszáz forint volt protekcióval.

Kiságy matraccal 2.

2010-09-02T11:46:00.000+02:00

Majd veszünk egy kókuszmatracot, ha eljön az ideje, természetes anyagból van, nem drága, most már mindenki ilyet használ, izé, hozé, ha rápisil a gyerek, semmi baja nem lesz, átfolyik rajta, különben is, a matracon aztán végképp nem fogok nem problémázni.

Ilyen gondolataim voltak nekem nem is olyan régen. Aztán, mintegy mellékesen, hiszen a matracon nem akartam problémázni, vetettem egy pillantást a Baba-Expón a kókuszmatracokra is: kemény volt, lapos* és durva, a mezei kókuszháncsot préselték és ragasztották össze valamivel, amiről nem tudom, hogy mi, de biztos nem organikus, és az egész bevonva a legolcsóbb, sárga alapon sárga kacsás vagy bugyikék alapon barna macis textillel, hétezerért.

Hazafelé a gyerek apjával jól lehordtuk egymásnak a kókuszmatracot, azért a mi magzatunk ennél jóval jobbat érdemel, nem priccsen akarjuk altatni, és különben is, egyszer rápisil, berothad az egész, vagy allergiát kap, szóval ilyet tuti nem veszünk.

Szerencsére közeledett az ikeás kirándulásunk. A honlapon rengeteg jó babamatracot találtam, nem is drágán, az a lényeg, hogy szivacs legyen, azt ki lehet mosni, ha rápisil, a rugóstól idegenkedem a saját ágyamban is, na meg azért az Ikea nyilván minőségi, bevizsgált cuccokat árul, szépen megnézzük mindet, és a legszebbet megvesszük, maximum egy tizes, matrac letudva.

Aztán valahogy egyik matrac se tetszett. Az olcsóbb olyan volt, mintha tojástartó lenne, vékony, gyenge és dudoros, a drágább meg csak egy sima szivacs sima pamuttal bevonva. Mint F. megjegyezte, még az se biztos, hogy 100% pamut, mert nagyon örült, hogy végre ő is megjegyezhet valamit. Azért a mi kislányunk mégse egy ilyenen aludjon már, különben is, rápisil, és kinek lesz kedve éjszaka a kádban öblögetni a matracot, utána meg két nap, mire megszárad. Minőségi matracra van szükségünk.

Pár nappal később elmentünk a Cardóba. Rögtön meg is tetszett az egyik, minőségi, szép, oldalt szellőzőrendszerrel, nedvességtaszító huzattal, csak egy kicsit drága volt, 35 ezer forint. Na most én abszolút nem vagyok az a típus, aki bármit is megvon magától vagy szeretteitől**, de ezt mégis sokallottam. Ha belegondolok, a saját matracunk volt 60, tíz év garanciával, oké, biztos erre is van tíz év garancia, de sehogy sem tudtam elképzelni tízéves Lenkénket 60*120 centin kuporogni, szóval kiválasztottunk egy másik nagyon szuper matracot. Sima, tömör, speciális habszivacs, légáteresztő és vízhatlan huzattal, körbe duplán cipzáras, 14-ért, a hülyének is megéri. Legfeljebb majd mindenkinek azt hazudjuk, hogy háromezer volt. És különben is, erre legalább nem kell matracvédő lepedőt venni, úgyhogy spóroltunk háromezret, de ha úgy vesszük, hogy a matracvédő lepedő öt, akkor máris ötöt spórultunk. Viszont a gyerek hátgerince nekünk megér ennyit. Úgyhogy meg is rendeljük, nem most, majd, de megrendeljük, és pont.

Itthon azért csak utánanéztem alaposabban a szivacsmatracoknak. Kiderült, hogy a csúcs a Träumeland, Alvi vagy a Zöllner, ezek mindegyike úgy néz ki, hogy különféle szivacsok vannak összeszerkesztve, kívül általában fehérek, belül színesek, mindenféle extrával, úgymint pontspecifikáció, antistressz rendszer, kiváló CO2 áteresztés, fresh&dry és csecsemő-tipegő és téli-nyári oldal, profi huzat gyapjúval vagy teflonnal, megerősített szélek, hogy be ne akadjon a baba lába, ezt nem értem, de mindegy, szóval mind más volt egy kicsit, de mind nagyon tetszett, és ettől fogva én is szép, színes, drága matracot akartam. Merthogy sajnos az is kiderült, hogy ezek ára vagy 80 eurónál kezdődik.

Aztán villámgyorsan az is kiderült, hogy ezeket a matracokat reklámkatalógusokba fotózzák, és ilyenkor ugye muszáj kibontani a csomagolásukat, kicsit néha be is piszkolódik a huzatuk, ezért aztán matrac-dealerekhez kerülnek, akikkel tele a magyar web, és akik nagyon olcsón próbálják elpasszolni ezeket, na kinek? Akire rá lehet sózni egy szivacsmatracot háromezernél többért. Mosni pedig úgyis mindent kimosok azonnal, ami a lakásba kerül, kölyökmacskától kezdve edényfogó kesztyűn át egészen a fehérneműs fiók dísz-béléséig, tehát semmiképpen nem maradhat ki a sorból a gyerekmatrac huzata sem.

Ezután már csak fel kellett vennem a kapcsolatot néhány üzérrel, kiokosítani őket, hogy mi a különbség a basic, a komfort és a lux kategóriák között, gondosan ügyelve arra, hogy a friss információt ne használják árfelhajtásra, aztán vártam egy hetet, majd még egyet, átutaltam 9 ezer forintot, és most, ha minden igaz, úton van felénk a mi Zöllner Pantafelx Plus-unk. Mindketten borzasztó izgatottan várjuk az érkezését, bár érdekes, F. ezt meglehetősen jól palástolja.

*Nyilván egy matrac természetéből adódóan lapos, na de ez a vártnál laposabb volt.
**Pláne magától.

(Kép innen: http://www.babyland-online.com/Bettausstattung/Matratzen/Zoellner-2010-Babymatratze-Pantaflex-Plus-70/140cm)

Ügyelet 2.

2010-08-24T17:52:00.003+02:00

Tulajdonképpen minden a múlt héten kedden kezdődött. Ráálltam a mérlegre, és 62 kilót mutatott. Aztán pénteken megint ráálltam, és akkor már 66-ot. Pár órával később 68-at. Ezen egész nap jól elszórakoztunk, legott el is döntöttem, hogy szükségem van még egy kismama-nadrágra az őszre, kicsit gyakrabban nézegettem magam a tükörben, aztán este nyolc körül csak elkezdtem utánaolvasni a hirtelen terhességi hízásnak.

Negyed kilencre meglehetős alapismeretekre tettem szert terhességi toxémia ügyében. A biztonság kedvéért fel is hívtam egy védőnő barátnőmet, aki megnyugtatott, hogy csak pihentessem a lábam, igyak még többet, és nem lesz itt semmi baj. Aztán fél kilenckor visszahívott, hogy szintén csak a biztonság kedvéért rácsörgött egy tapasztaltabb kollégájára, azért ugorjunk már ki az ügyeletre, nézzenek rám.

Átverekedtük magunkat a karneváli meneten, majd negyed tízkor már nyomtam is a "Szülőszoba" feliratú csengőt a Klinikán, mert az én terhességi koromban ez a helyes eljárás. Egy mord hölgyemény először nekem ugrott, hogyha reggelre híztam, akkor miért este jövök ki, ránézésre közölte, hogy nem vagyok toxémiás, majd vérnyomást mért és vizeletadásra szólított fel, s míg vártam az ingerre (miért gondolja azt minden eüs, hogy bárki, bármikor képes parancsra pisilni?), életem legfájdalmasabb nőgyógyászati vizsgálatának tanúja, a hallgató, aki azóta orvos, felvette adataimat.

A kristálytiszta pisi után NST-re kapcsoltak, F.-et pedig hazazavarták a poggyászomért. A gép enyhe összehúzódásokat mutatott, amin szerintem senki nem lepődik meg, aki korzózott már végig a debreceni Piac utcán augusztus 20-án este, enyhén stresszes állapotban, mindenesetre engem előbb kiröhögtek a napi 250 mg magnéziumommal*, aztán infúzióra kötöttek, és megfenyegettek, hogy ebből koraszülés lesz. A tüdőérlelő beadásánál például már kifejezetten ideges voltam. Többszöri érdeklődésemre annyit árultak el róla, hogy ígyis-úgyis megkapom, mert ez a protokoll szerinti eljárás, nyughassak már, hosszú lenne elmagyarázni, hogyan is hat, és ha akadékoskodom, akkor szerezzek gyorsan két tanút, és tagadjam meg a kezelést, de ezt nem javasolják, mert az egyénieskedésből csak a probléma van mindig.

Végülis amíg lement az infúzió, beható ismereteket szereztem a vajúdóról (oda tettek), aztán hajnali négyre már le is kerültem osztályra, mert állapotom nem igényelt további állandó megfigyelést. Kihasználva a váratlan, viszonylagos szabadság perceit, el is ugrottam mosdóba, ami egy vidéki vasúti resti mosdójának minden kellékével, plusz vérváladékkal volt felszerelve, majd összeomolva álomba zuhantam.

A szombati és vasárnapi nap folyamán orvosilag semmi érdekes történt velem, ellenben számos vonatkozó tapasztalattal lettem gazdagabb. A hétvége nagy részét alvással és újszülöttek bámulásával töltöttem.

Hétfő reggel, miután már a legtájékozatlanabb takarítőnő is tudta, hogy én vagyok az ~~az idióta~~, aki négy kiló hízással bejött ügyeletre, túlestem egyik vizsgálatomon, a toxémiás panelen, ami egy darab vérvételt jelentett. A délutáni vizit óta ünnepi hangulatban vártam a másik vizsgálatomat, a mai, körülbelül ötperces flowmetriát, ami a magzat és a lepény áramlását nézi, s aminek kapcsán megígérték, hogy további mintaszerű értékek esetén ma délután haza is engednek. Pedig már egészen jól adaptálódtam a viszonyokhoz, hogy mást ne mondjak, 30 másodperc alatt profin sterilizálok bármilyen vécét, sőt az éjszaka közepén reflexből hajtogatok ülőkét.

Erre ma éppen nem túl fejedelmi reggelimet fogyasztottam, mikoris odaböffentették, hogy ma már semmiképpen nem engednek el, mert nem találják az ápolási lapomat, és különben is, legalább öt napot bent kell töltenem, hogy fizessen a TB. Úgyhogy a flow után saját felelősségemre hagytam el az intézményt, egy kedves szülésznő diszkréten azt a tanácsot adta, hogy legközelebb csak akkor menjek be, ha erősen görcsölnék, vagy élénkpiros vérzésem lenne, egyéb esetben nem indokolt, és még van három hónapom ugye, hogy tájékozódjam a Kenézy szülészetéről is... Ja, a flow olyan, mint egy sima ultrahang, csak mást néznek rajta, sajnos én nem is láttam egy villanásra sem Lenkét.

*És azóta sem tudom, hogy ez akkor most sok, vagy kevés?

Régmúlt fürge testem

2010-08-17T08:17:00.001+02:00

Na ez az, fáradok. Eleinte még örül az ember, hogy jelez a szervezete, és lassabban kell mennie utcán. Kéjesen tipegtem hetekig, aztán egyszerre elkezdett zavarni, hogy plusz 30%-ot rá kell számolnom az megtett táv idejére, és hogy egy mégoly rövid sprint* után is bő ötpercecskét kell pihegnem a legközelebbi padon. Ráadásul folyton rosszul lövöm be a teherbírásomat is: hányszor, de hányszor előfordult már, hogy F. elé sétálva a munkahelyére szégyenszemre villamosra kellett szállnom, hogy ne is említsem az esti nehezen kikönyörögött sétákat, mikoris vert seregként kullogtunk haza negyedórával később. Szintén fájdalmas emlék egy-egy bevásárlás a zöldségesnél, amikoris a második lépcsőfordulóban támaszkodtam meg lihegve és átkozódva, hogy "soha többé!".

Nézzük akkor a statikusabb tevékenységeket. Kitakarítani a konyhát és összeütni az ebédet nem egy nagy kunszt, gondolhatjátok. Nadebár, ha már elkezdjük végigtörölgetni a csempét, akkor menten eszünkbe jut, hogy terheseknek nem szabad ablakot mosniuk, amivel könnyen meg is tudtam barátkozni amúgy, hiszen a széles karmozdulatok valahogy pont olyan módon terhelik a hasizmot, ami koraszülést okozhat, vagy valami ilyesmi. És akkor pár percig tűnödünk, hogy vajon honnan tudja a testünk, hogy mi most ablakot mosunk a széles mozdulatokkal, vagy csak csempét törlünk le, és máris jöhet szegény F. befejezni a javát. A bútorok átviaszozása ugyanezt a problémát veti fel.

Kicsit leülünk, de akkor már nyomódunk a hasunk, meg a szemérmünk, meg egyáltalán, egyedül oldalt feküdni jó, és ugye még el se kezdtük az ebédet.

Nem is fogjuk egy darabig. Ahogy ledőlök, ellenállhatatlan kényszert érzek egy kis szunyókálásra**, okos macskám már ahogy meglát egy könyvvel az ágy felé indulni, egyből ásítozva nyúlik el mellettem. Még az a szerencse, hogy annyiszor lehetek bármennyi ideig lusta, ahányszor csak akarok. Legfeljebb nem eszünk aznap.

*Értsd normál tempó.
**Sajnos ez nem zárja ki, hogy teljes éjeken át forgolódjak álmatlanul.

(25+5 hetes)

Kiságy matraccal 1.

2010-08-16T18:44:00.001+02:00

Abban már az elején biztos voltam, hogy nem csinálok semmi faksznit a kiságyból. Egyszerűen férjen el, legyen pelenkázója, és készüljön fenyőből, mert nálunk itthon szinte minden fenyő.

Aztán még jóval a teherbeesésem előtt kiderült, hogy pelekázós, más néven kombi kiságyat nem nagyon gyártanak fenyőből. Vannak nagyon szép fenyő ágyikók, nagyon szép pelenkázókomódok, tetszenek is, de sajnos túl nagyok a mi gyerekszobánkba. Sebaj, majd nézek a vaterán egyedileg készítetett használtat! Találtam is, februárban, mikor magzatom még zigóta sem volt, azóta viszont egyetlen egy megfelelő pelenkázó ágy sem bukkant fel ~~széles e világon~~ a magyar weben. Tudom, mert naponta néztem, a hirdetési oldalak legszélesebb spektrumán.

Persze nem akarom eltitkolni, hogy találtam egy direkt fenyő kombikra szakosodott gyártót. Szállítással alig 100 ezerért meglenne az átalakíthatós kiságy, amivel csak két problémánk akadt: csúnya (ennyiért legalább legyen szép), plusz úgyse alakítanánk át. A kisággyal szemben annyi igényünk van, hogy csecsemőnknek, majd tipegőnknek megfelelő alvóhelyet biztosítson, hogy aztán a gyerek 2-3 éves korában nyugodtan elajándékozzuk vagy kidobjuk, s óvodába készülő sarjunkat komoly, valódi bútorral ajándékozzuk meg.

Hát akkor csináltassunk mi egy ágyat! Lassan szivárogtak be életünkbe az asztalosok és árajánlatok, a 180 ezres görcsmentes biofenyőtől egészen a 30-ért vállaltig, aminek reménybeli készítője még nem csinált bababútort és többszöri megbeszélés után sem értette a feletébb alapszintű elvárásainkat. És akkor megláttam egy bényei pelenkázókomódot, 27 ezerért, fenyőből, mindössze 60 centi szélességben. Azt már a hülye is ki tudja számolni, hogy 60+120 (egy átlag rácsoságy hossza) egyenlő 180, vagyis bőven elfér a 205 centis falunk mellett.

Komód színrelép, asztalosok balra el. Gondos méregetés után kisült, hogy a komód lapja alá egy maximum 83 centi magas kiságy fér be, és innen már gyerekjáték volt felkutatni az Ikea 80 centis alap-ágyát. Amiből ÚJ kell, mert ha már ilyen olcsó, meg egyszerű, meg egyáltalán, akkor legalább új legyen.

Kitartó ~~zsarolásom~~ kérlelésem és egyre vadabb ötleteim után, melyek között szerepelt IC, BKV és telekocsi egyaránt, F. elintézte az ikeás kiruccanást (nincs autónk), végülis úgyis tetszettek a babatextiljeik is. És szombat este békésen összesimult egymással a babaágy és a komód, és nem is maradt más dolgunk vasárnapra, mint asztalost keresni, aki lelakkozza az ágyat. Mert azt beláthatja F., hogy nem töltheti kislányunk meghatározó első éveit kezeletlen ágyban, és azt is beláthatja, hogy ő nem tud annyira szépen lakkozni, meg olajozni, mint egy profi, sőt azt is beláthatja, hogy már alig 14 hetünk van mindent elintézni, szóval sürget az idő.

Úgy néz ki, holnap elviszi az asztalos az ágyat, mi meg indulunk matracot nézni.

ui. tudom, hogy a Sniglar nem fenyő, hanem bükk, de ezt hívom kompromisszumnak. És kérek mindenkit, ne linkeljen be szebbnél szebb fenyő kombiágyakat, nem akarom magam utólag pancsernak érezni.

Én, a Nyúl

2010-08-15T08:58:00.002+02:00

Én, aki nem is olyan régen még 160-nal motoroztam át ittas sofőrrel a piroson, aki kétes elemekkel kétes időpontokban kétes helyekre vonultam kétes dolgokat művelni, aki körbenézés nélkül mentem át autóutakon, és még rengeteg más vakmerő és felelőtlen cselekedetem is volt, mostanra rettegve utazom autópályán, páni félelem fog el lépcsőkön, pláne lefelé, és nedves fürdőkádból való kimászás közben, szorongva megyek végig a sötét utcákon, mégha csak negyed kilenc van is, nagy ívben kerülöm a kocsmákat és gyomorgörcsöt kapok a részegektől, sőt átmegyek a túloldalra, ha hangoskodó fiatalokat látok.

Vagy egy ismeretlen, vonzó, és átütő erejű pszichiátriai megbetegedés tüneteit észlelem, vagy körvonalazódik bennem a gyermekágyas tigris óvatossága.

(Fotó: http://kutyakrol.mindenkilapja.hu/html/18617224/render/ragcsalok-tartasa)

A második trimeszter végefelé...

2010-08-11T23:00:00.001+02:00

Hihetetlen, hogy valamikor élőben láttad a "fazonod".

Vannak otthonra normál ruháid, és kimenősnek csinos terhesruháid.

Élvezed a megrökönyödött pillantásokat, ha sört iszol. Pláne, ha alkoholosat.

Reflexből vágod, mit nem lehet megenned/beszedned.

Profin pisilsz üvegbe.

Boldog vagy, ha nem a babáról kell beszélgetned.

Még boldogabb vagy, ha a babáról kell beszélgetned.

Kezd raktárhoz hasonlítani a lakásod a lecsupaszított, száradó falak és a nagy kartondobozok miatt.

Viszont összehaverkodtál a csomaghordó postással.

Szeretsz dicsekedni a hízásoddal.

Nem tudsz annyira undok lenni, hogy komolyan megsértődjenek.

Elfelejtetted, milyen érzés merevítős melltartót hordani.

Ha kell, ha nem, háromóránként eszel.

Te lettél a környékbeli öreg nénik kedvence.

Villogó zöldnél nem rohanni kezdesz, hanem örülsz, hogy megpihenhetsz a zebra szélén.

Heti helyzet

2010-08-04T13:00:00.005+02:00

Nem is tudom, mikor írtam utoljára magamról, aminek az a legfőbb magyarázata, hogy terhességi fronton semmi, de semmi érdekes nem történik velem. A hasam már elég régen látható ahhoz, hogy ne nyújtson újdonságot, ám ahhoz még messze kicsi, hogy rangos mindenórásnak nézzek ki. Nem vizesedem, nincs extrém étvágyam, nem vagyok aluszékony, bírok járkálni, és a rövidülő topjaimon kívül sokszor egész nap semmi nem emlékeztet a kisbabára, ha az állandóan körülötte forgó gondolataimat és az egyre megbízhatóbb rugdosódást leszámítjuk, de erről majd lentebb.

Egy hete, hogy túlvagyok a mitikus cukorterheléses vizsgálaton. Nem féltem tőle annyira, mint sok kismama szokott, hiszen már voltam ilyenen korábban is, de mostantól egyáltalán egy kicsit sem fog aggasztani, ha lesz még részem benne. A pontos koreográfiát mindenki csípőből vágja: zöldhajnalban oda kell menni evés és ivás nélkül a laborba, bögrével, natúr teával, citromlével és kiskanállal felszerelkezve, hogy aztán túlessünk a rémségek rémségén, a szirupiváson, ami egyenesen a pokol kapujába taszít bennünket.

Nos ezek mind tévhitek. Háromnegyed kilencre futottam be, miután otthon már lelögyböltem három deci ásványvizet. Egyszerre derült ki az, hogy nem hoztam sem bögrét, sem kiskanalat, sem teát, horribile dictu citromot sem, azzal, hogy ez valójában fölösleges is lett volna: a jól felszerelt SZTK-kban minden kellék rendelkezésre áll, kivéve a jéghideg fekete teát, de ugye amúgy sem kulináris élvezetek végett isszuk a glükózoldatot, így nem vesztettem semmit, hogy sima víz volt a vivőanyag. Mint egy nagyon elcseszett limonádé, mondjuk.

A következő két órám nem volt valami kellemes, egyrészt a terhelés miatt irtóra megéheztem, másrészt nyomta a fenekem a kényelmetlen műanyagszék*, harmadrészt van az a pont, amikor már nem érdekli az embert mégoly érdekes olvasnivalója sem. Aztán csak eljött a háromnegyed tizenegy, levették a második vért, és két nap múlva megtudtam, hogy ezzel is szerencsém van, terhelten 5,5 az értékem.

Lenkével sokkal több minden történik. A napirendje szerint késő délelőttig alszik, aztán estig mocorog, ha kedve van, vagy ha finomat eszem, nyolc után viszont ahogy vízszintesbe helyezkedem, kezdődik a buli. Tanulékony, mert ha kocogtatom a hasam, egyből válaszol, alkalmazkodó, mert úszik a pocakra tett tenyér után, s végül tapintatos, mert sosem rúg nagyokat. Azt nem egészen értem, hogy a körülbelül harminc centijével hogyan fér el, de ez valószínűleg nem is tartozik rám.

Lassan, de biztosan növekszik leányunk tulajdonainak száma is. A leglátványosabb fejlődést ruhatára mutatja, amely ugyan még nem ér Suri Cruise-é nyomába, de a felét azért így is simán letagadom, ha kérdezik. Egyedül az apja sejt valamit, bár azt neki sem árultam el, hogy a pelenkázószekrényen és a gardrób nem is olyan régen még üres polcán kívül a saját ruhásszekrényünkben is rejtélyes szatyrok bukkantak fel. Legnagyobb félelmem a szüléssel kapcsolatban az, hogy négykilós, 62 centis óriásbébinek adok életet, aki így kapásból átugorja a teljes 56-os kollekciót. Még írok majd a kis cuccokról, addig is nézegetthettek gyönyörű babarukákat itt.

*A párnázott is nyomta volna, szóval nem a szék a hibás, kényesedem.

(24+1 hetes)

A kismama ruházata

2010-07-28T20:25:00.000+02:00

Így a 23-ik hétre világossá vált számomra, hogy a kismamákat fenyegető két öltözködési veszély közül messze a kisebbik a "semmi göncöm"-szindróma. Sokkal borzasztóbb az a tény, hogy sok, a második trimeszterben lévő ápolt nő második trimeszterben lévő ápolt nőből kismamajelmezt viselő idiótává változik. Sajnos minél többet látogatunk bababoltokat, annál nagyobb az esélye, hogy bennünket is megfertőznek az infantilis ruhák.

Egy igényes kismamának csak a lentebb kifejtett területeken érdemes nagy figyelmet fordítani ruházatára.

Nadrág

Gyakorlatilag az első ruhadarab, amit páran, én is, még az első 12 hét folyamán beszereznek. A kismamanadrágok legelterjedtebb típusa a kertészfarmer, amivel viszont 2010-ben ne röhögtessük már ki magunkat, akármit is mond anyukánk a praktikumról (ami ráadásul fals, gondoljunk a pisilésre) és a derekunk melegítéséről.

Vannak aztán a sima nadrágnak tűnő darabok, amikbe derékrészen egy kis gumis pántot applikáltak bele. Biztos sokaknak kényelmes, engem zavar, hogy nem tartja semmi a pocakom, azonkívül folyton lecsúszkált az egész.
A sima nadrág altípusa a derék alatt megkötős nyári nadrág, ez viszont a legjobb döntésemnek bizonyult. Az idén ritka 30 fok feletti napokon nem olvad rám az anyag, szépen kiemeli a pocakot, és a megkötő segítségével be lehet álítani úgy a bőségét, hogy ne kelljen lépésenként feljebb ráncigálni.

Picit is hűvösebb időben a csúcs az a fazon, aminek gumival állítható a derékbősége és beépített, széles pocatakaró-pántot tartalmaz. Ez az én esetemben jóval a köldököm felé felér, és bár azt hittem, idegesíteni fog, nagyon megszerettem. Egyfelől sokkal fázósabb vagyok terhesen, másrészt védve érzem a hasam, harmadrészt pedig valahogy szebb formájú a pocakom, mintha csak a felső lenne felette, pedig egyelőre nem lettem egy szétfolyó alkat.

A felszabott derekú nadrág jellemzően az elegáns ruhák között fordul elő, bár farmerben is találkoztam már vele. Egyszerűen magasabb derékrésszel készül, és fogalmam sincs, varrástechnikailag hogyan oldják meg, de pontosan rásimul a hasra. A pocaktartóshoz hasonlóan ez is nagyon kényelmes volt abban a pár percben, míg a próbafülkében forogtam benne, ám végül egyéb okok miatt nem vásároltam meg.

Meglepően sokáig tudjuk hordani a sima, gumis derekú, pláne csípőfazonú nadrágjainkat is. Ilyenem melegítőben van, semmi probléma vele, a kismama-tréningalsó beszerzése ezek szerint vagy a harmadik trimeszter kihívása lesz, vagy nem kerül rá sor.

Szoknya

A szoknyákra szinte ugyanaz érvényes, mint a nadrágokra. Ha blézerrel hordjuk, szerintem a legcsinosabb a felszabott derekú szoknya, de ez csak az én véleményem. Nyári szoknyát beépített derékrésszel ne vegyünk, hacsak nem szeretünk nagyon izzadni.

Pólók, topok, tunikák

Nagyon helyesen régóta nem divat sátorszerű leplek alá rejteni formásodó pocakunkat. A testresimuló pólókban leszünk a legcsinosabbak, csak arra vigyázzunk, hogyha már nagyon kerek a hasunk, akkor elöl, alul felkap majd a nem-terhes felsőnk, és kivillan meztelen bőrünk. Érdemes ezért már a terhesség elejétől inkább a hosszabb darabokat keresni, és külön előnyös, ha valami diszkréten felhívja a figyelmet szintén egyre nőiesebb dekoltázsunkra.

A terhespólók annyival tudnak többet a sima, hosszabb derekú pólóknál, hogy elöl ráncolással bővebre van hagyva a hasi részük, és általában hosszabbak is, mint hátul. Ha találunk szép mintájút, hajrá, kényelmes és szexis, viszont az ötödik hónapban még ne égessük magunkat olyan típussal, amelynek szoptatós a melrésze. Merthogy sajnos a terhespólók nagyobbik része ilyen.

Ha valaki kedveli a tunikákat, tobzódhat akár a rendes női, akár a terhesosztályon. Egyre kell csak ügyelnünk: tunikák között a legmagasabb az előfordulási rátája a kismamajelmezeknek. Ha a harmadik ikszhez közeledve, vagy azon túl úgy érezzük, hogy széles, fagylaltszínű megkötőre vágyunk a csípőnkön, hát ne fogjuk vissza magunkat.

Blúzok

Végiggombolós blúzból már minimálhassal is a terheseknek valót fogjuk választani. Az ok egyszerű, inkább nézzünk ki 12 hetes terhesnek, mint olyan valakinek, aki kettővel több fánkot tolt be a repetás ebéd után. Pár héttel később meg már ha akarnánk se, tudnánk begombolkozni pocaktájon.

Bebújós, esetleg felül galléros-gombos blúzokat viszont, hacsak nem túl szűk a szabásuk, nyugodtan hordjunk, amíg ránkjön. Nagyon csinos lesz a (jellemzően) vékony anyag alatt áttetsző poci. A bebújós kismamablúzok sokszor megkötősek (nem keverendő össze a megkötős tunikával!), ezzel még a hozzám hasonlóan bénák is elég jól tudják szabályozni a bőségét. Mint minden kismamafelsőre, a blúzokra is igaz, hogy csinos, ha a derékrészen az alsó sáv elütő színű-anyagú a blúz többi részétől.

Pulóver

Ezen a téren még eléggé tapogatózom. Az már biztosnak tűnik, hogy direkt kismamáknak való leplet nem fogok vásárolni. Ezek sajnos senkinek nem állnak igazán jól, és szomorú, hogy némelyekre nem megy más rá a terhesség végére. Remélem, nem láttok majd karón varjút, vagyis poncsóban Jusztist novemberben.

A bebújós pulcsik csinosak, amíg magunkra tudjuk préselni őket, bár a végefelé kicsit szüreti-ténsasszonyos hatást keltenek. Két számmal nagyobb bebújóssal ne kísérletezzünk, nincs hülyébb látvány, mint vállon lecsúszú, hasban feszülő kötöttáru, tudom miről beszélek.

Még a legjobb megoldásnak eddig a sima, nem-kismama kardigán tűnik. Felülről lenfelé haladva begombolom, amíg sikerül, alul pedig szétnyílik a hasamon, kihangsúlyozva azt. Színben passzoló top elengedhetetlen.

Ruhák

Ez annyira egyértelmű, hogy írni sem kellene róla. A mell alatt varrottak csinosak és egyre csinosabbak lesznek, szabottat pedig úgysem tudunk sokáig hordani, hacsaknem kismama-boltban vásároltuk (fagylaltszín-veszély itt is!). A végiggombosat a blúzoknál taglalt probléma miatt inkább hanyagoljuk.

Kabát, dzseki

Hát igen, ez a szegmens totál under construction. Még nem tudom, hogy novemberi szülésnél érdemes-e beruházni egy mégoly sátorszerű, de legalább meleg terhes-darabba, vagy kihúzom azt a pár hetet a kigombolt tavalyi télikabátomban.

Ha már újat veszünk, talán a legkevésbé előnytelen választás a mell alatt húzott. Így legalább mellig nézünk ki valahogy, attól lefelé meg hátha állítható a bősége, és lehetőség szerint minél jobban követi a test vonalát.

Fehérneműk

Melltartót mindenképpen kell majd vennünk. Ne legyünk hülyék, mint én, és ne vásároljunk a régi méretünkben három méregdrága Triumphot a második trimeszter kezdetén.
A szoptatós melltartót elég közvetlenül szülés előtt beszerezni (vagy méginkább utána). Addig is növekvő kebleinknek adjuk meg, amit szeretnének, és ez egy jól tartó, széles vállpántos, lehetőleg merevítő nélküli melltartó legyen. Szerencsére találtam egy olyat, ami sport, de ez nem látszik rajta, nagyon szeretem.

Bugyiból a jól bevált nemterhes-bugyijaimat hordom. A tangákat mellőzzük a fertőzésveszély miatt, a műszálat szintén. Egy kivétel van ez alól, az a természetes nedvességelvezető műszál, aminek nem tudom a nevét, de jobb, mint a pamut. Tudjátok, nincs gumi a derekánál, de halál kényelmes.

A bugyikat az érzékeny lágyékrész miatt egyre lejjebb kell majd tolnunk, ami miatt nemcsak, hogy hátul egyre feljebb kerül, de a tisztasági betétünk súlypontja is megváltozik. Amíg nem jövünk bele a jó helyre ragasztásba, okozhat kellemetlen perceket a megnövekvő mennyiségű terhességi folyás.

Ha kismamabugyit veszünk, az eleve úgy van szabva, hogy has alatt egy újhold-alakú területet kivágnak belőle. Ezt nem kell lejjebb tolnunk, cserébe irreálisan drága és még az anyaga is vacak.

Árak

A költségekről direkt nem írtam eddig. A legdrágábbak a kismama-ruházati- és bababoltok. Itt ritkán van csekély akció, és gyakran hülyének akarják öltöztetni a betérőt. A divatmárkák terhesosztálya már sokkal elvisehetőbb, alig borsosabb árú, mint a normál ruháik, gyakran van akció, és nem annyira idétlenek. Kellő ügyességgel nemterhes ruhákat is vehetünk, ez segíti ép elménk megőrzését. Végezetül pedig ne felejtsük el a turkálókat és aukciós oldalakat, jó holmikat foghatunk ki olcsón, hiszen egy terhesség rövid ahhoz, hogy egy komplett ruhatárat leamorizáljon az eladó.

Félidőn túl

2010-07-14T13:57:00.005+02:00

Olyan észrevétlenül csordogáltam át a 21-ik hétbe, hogy még a legutóbbi terhesgondozást sem írtam le, pedig már nyolc nap eltelt azóta. Valószínűleg azért esett így, mert semmi újat nem tapasztaltam az előző alkalmakhoz képest.

Hétfőn vacsora után rutinosan Kubuval kínáltom szomjas párom, hogy másnap reggel az eldobhatós pohárba felfogott vizeletem a príma üvegecskébe töltsem át. Már nem kíséreletezem gyógyszertárban kapható céleszközzel, egyedül a kubus nem szivárog.
Indulás előtt extrán lezuhanyzom*, magamra öltöm a hasam aktuálisan leginkább hangsúlyozó blúzomat, majd ellejtetek a rendelőbe. Már rég nem bénázok magazinolvasással a laborra várakozva, kopogok, megkapom a kis kémcsövemet, a mosdóban áttöltöm bele a kubus üveg tartalmát, a polcra helyezem, majd merengve gondolok vissza kezdő koromra, amikor még nem hordtam magammal kézfertőtlenítőt. Csak ezután merülök bele a Nők Lapjámba, általában a Lolával az élet-ig meg is kapom az eredményem. (Hátul kezdem az olvasást.)

Mostanra gyomorgörcs nélkül vonulok be hívás nélkül a védőnői szobába, tudom, hogy kérdezhetek bármit, de minek, súly, vérnyomás, kiskönyv, már vár is a doktor úr.

Itt ismét átvesszük a kiskönyvem tartalmát, megvárom, amíg az asszisztens mindent bepötyög a gépbe, sőt, ezúttal új motívióummal gazdagodott bentlétem, ez volt a magzati szívhanghallgatás. Bár nagyon büszkén újságoltam, senkit sem hatott meg, hogy a kis Lenke aktívan mocorog. A következő időpont kijelölése és a friss beutalók átvétele után csak a búcsú marad, és én gondozott terhesként mehetek újabb pár hétre dolgomra.

A terhesgondozás mellett még egy alkalom van, amikor kismamának érzem magam, ez pedig a kismama-torna. Eleinte nyomasztott, hogy nekem van a legkisebb pocakom a négy-ötfős csoportban, de szerencsére folyamatos a fluktuáció. A gyakorlatokat teljes mértékben követni tudom, és ez nagy szó, mert minden tornaórán mindig én voltam a legügyetlenebb, a már akkor is kilencvenkilós Rákjutka mögött kullogva**. Alapvetően háromféle feladat van, a nyújtozkodós, a lábelemlős és a gátizom. Az első kettőt minden órán a végtelenségig variáljuk, a gátizom pedig annyit jelent, hogy felváltva, különféle szisztémák szerint kell megfeszítenünk a hüvely- és végbélkörnyéki izmainkat. Nem tudom, hogy ezt Kriston Andrea mennyire tartaná szabályosnak, viszont egyértelműen fejlődöm, simán lenyomom tizenöt másodperc alatt a hat szorítást. Ruházatom az első alkalom kínosnak bizonyult mackója után immáron sportos leggings, sztreccspamut póló és bokazokni. A költségek 800 Ft-ra rúgnak óránként, kivéve, ha valakinek bérlete van, mint nekem, mert így csak 5.600 tíz alkalom akciósan, és már egy bónuszt is kaptam, mert vittem a barátnőmet.

Végezetül egy pocakfotóval zárom posztom, tekintsetek el a kép minőségétől, és inkább azt áruljátok el, hogy szerintetek is kicsi-e?

*Eddig egyszer nem mentem frissen mosakodva az orvoshoz, és egyszer volt az egész terhesség alatt méhszáj-vizsgálatom, ráradásul ez a két dolog egy napra esett.
**Remélem, nevezett nem olvassa ezt a blogot, de ha mégis, akkor Szia Jutka!!!

(21+1 hetes)

A Név

2010-07-12T21:06:00.000+02:00

A tökéletes nevet hajszoltam. Ehhez tudni kell, hogy leányunk vezetékneve gyakori lesz (kábé az ötvenedik leggyakoribb magyar vezetéknév), mély hangrendű, kemény, és i-re végződik.

Logikus tehát, hogy a keresztneve legyen ritka, de nem idegen, magas hangrendű, lágy, és mássalhangzóval kezdődő.

Még nem árulom el, mi az, lehet tippelgetni! Hátha kapok további jó ötleteket...

Baba-Expo

2010-07-08T19:05:00.001+02:00

A Baba-Expo nem az én világom.

Képzeljetek el egy nagy, négyszögletes termet. A négyszög oldalain álltak a profik sátrai, ők elsősorban a babakocsi-kókuszmatrac-ágyneműfélék szektorában vonultattak fel rengeteg közepes árkategóriájú és színvonalú terméket. A négyszög hosszabbi oldalaival párhuzamosan futottak a használtholmisok, két fő típussal, úgymint meggyötört anyuka illetve félprofi börzekofa. Itt-ott felbukkant egy-egy bútoros, őssejtes, biztosítós árus, bezsúfoltak továbbá egy óriási ugrálóvárat is, a vákuumot pedig nagypocakos kismamák, lelkes kispapák, zilált családanyák, alvó, nézelődő, de pláne visító és ugráló dedek töltötték ki.

Bemelegítésként párszor körbekocogtam a termet, a rajtvonalhoz érve mindig egy kicsit jobban kinyomva a hasam, de még így is a mezőny legutolsóihoz tartoztam. Aztán, hogy legitimizáljam jelenlétem, előbb a használtruha-kereskedőknél kezdtem turkálni, és találtam is egy-két helyes pici cuccot, de vágyaim netovábbja, a cipzáras bundazsák csak nem akart felbukkanni.

Noha hivatalosan pénzköltékeny és türelmetlen vagyok, nem vásároltam sem matracot, bár meglehetősen jó árban volt, ámde riasztott a gondolat, hogy november végére várt gyermekem eme nagyméretű holmiját még öt hónapig kerülgessük 59 négyzetméteren, sőt nem csábított el a jutányosan kínált szopipárna sem, egyszerűen kicsit hülyén éreztem volna magam ilyesmit kérni, minimálhassal. Öntudatosan köröztem hát tovább, mint megfontolt, érett kismama, mikor az önismeret csúcsairól F. kiterelt a kávézóba szusszanni egy kicsit.

A második felvonásban már mindkettőnknek fontos szerep jutott. Amíg F. végigemelgette a felvonultatott babakocsik nagyobb részét, hogy megállapítsa, a mi kiszemeltünknek semmi sem érhet nyomába pehelysúlyban, addig én kerestem egy kellően rokonszenves, téli újszülöttholmik felett unatkozó anyukát, megalapozva ezzel leányunk kezdő ruhatárát. Igazából nem tudom, ki járt jobban, mert mikor látta a hölgy, hogy egy komplett évszakot felvásárolok, jelentős engedményt adott amúgy sem túlárazott portékájából, így lettek nekünk új, vagy szinte új, márkásabbnál márkásabb kabátkáink, rugdalózóink, kardigánjaink, farmerjaink, leggingseink és pamutnadrágjaink (és akkor most ígérem meg, hogy a gyerek dolgairól nem beszélek többes szám első személyben, jó?). Hogynemondjam, minden rózsaszín és fehér, de ezen állítólag felesleges kiakadnom, féléves kor alatt ~~a babának tökmindegy~~ nem nagyon gyártanak más színben.

Pillanatnyi hormontúltengéstől hajtva még odafontoskodtam az alternatív sátorhoz, megnéztem élőben sokhavi álmaim tárgyát, a mosható pelust és a csatos hordozót, majd vásároltam legott egy narancssárga rugalmas hordozókendőt, aminek marhára örülök, mert egy ezressel olcsóbb volt, mint a webshopban, és csak itthon bántam meg, hogy nem a mohazöldet választottam inkább. Sebaj, majd pelenkavásárláskor biztos átcserélik, nem mintha kaptam volna blokkot, khm, khm...

Belépőjegyünket levásárolatlanul hagyva mintegy három óra elteltével távoztunk a színről. Költségek: a két belépő 1.000, kendő 5.900, ruhák kábé 5.000.

A kismama reggelije

2010-07-04T20:27:00.000+02:00

A kismama reggelije merőben ellentétes a kutya vacsorájával, ugyanis míg utóbbi nem létezik, az előbbi nagyonis. A legtöbb, korábban soha nem reggeliző kismama már akkor rákap a korai étkezésre, amikor még fogalma sincs az állapotáról, de legkésőbb a hatodik hét környékén mindenképpen. Erre nem a magzat, vagyis ekkor még embrió iránti felelősség vezeti, nem az egészségtudatosság, de még csak nem is orvosa tanácsa. A kismama egyszerűen rákényszerül az evésre, különben rosszul lesz.

Vizsgáljuk meg röviden, mi történik friss kismamánkkal, ha nem reggelizik: hányingere támad, elsötétül előtte a világ, leesik vércukra és ingerküszöbe, vagyis kötekedni és nyáladzni kezd. Ha tapasztalatlan, akkor mindezt a vitaminhiányra fogja, és szorgalmasan öklendezik az éhgyomorra bevett tablettáktól, egészen addig, míg valakinek eszébe nem jut, hogy talán némi táplálék segítene a problémán.

A kismama ekkor annyi étlen reggel után előbb kiborul, majd -szigorúan próbaképp- leerőltet némi üres piritóst, és lőn csoda: minden baja elmúlik. Egy egész napja van rá, hogy kitalálja, mivel töltse meg másnap edzetlen gyomrát, majd a gyümölcs mellett dönt.

Körülbelül egy hét telik el az elsőre pompásnak tűnő gyümölcsös kísérletezéssel. Turmixoljuk, lehajtjuk, na ugye, hogy nem volt nehéz, aztán kezdődhet az émelygés. Másnap beleteszünk egy szénhidrátdús banánt, turmixoljuk, émelygünk. Harmadnap banán, gyümölcs, tejtermék, ekkor kerül sor az első hányásra, mert a kismama nem bírja a tejet. Se a kefírt. Se a joghurtot.

A gyümölcsös zsákutca után kézenfekvő, hogy mivel egyedül a piritós segít, csakhogy azt nehéz megenni, valamilyen puhított gabonalapú termék jöhet szóba. A tejbegríz óvatos felvetésére sírógörcs a válasz, viszont valakinek zseniális ötlete támad: háztartási keksz, bőséges tea-fogyasztással. Az immáron nyugodt gyomrú kismama részegülten nyammog el napi félzacskó teába áztatott kekszet, aztán egyszerre kevés lesz a hányinger elűzése: gasztronómiai örömökre vágyik.

Hetente 3-4 zacskó tesztelésére adódik lehetőség, mialatt kiderül, hogy az egyik puha, és belemállik a teába, a másik nagy, haraphatatlan, és kimállik a szájból, a harmadikban gejl a töltelék, és a család valamelyik másik tagja eszi meg unalmában, a negyedik túl száraz, de eláztatva túl nedves, az ötödik túl finom, és az indokoltnál többet fogyaszt belőle a kismama, a hatodikat pedig csak a város túlsó felén lehet kapni. A hetedik a triplacsokis pilótakeksz, nem karakteres, de nem jellegtelen, puha, ám harapható, nem nehéz legyűrni, ízre megfelelő, de unalmában senki nem nassolja, és pusztán öt darab kitesz egy komplett reggelit.

Nem is kellene változtatni rajta, ha a kismama rá nem szokna a kakaós tekercsre. Arra, amit a messzebik kisboltban lehet kapni, minden reggel, frissen.

100% kislány

2010-07-01T21:12:00.002+02:00

Kedden a tökéletes AFP-szűrésemmel idejét láttam, hogy a gyermek apját is bevezessem a klinikai ultrahang-vizsgálat titkaiba. Sokkal edzettebb, mint gondoltam, mivel a kismamákkal dugig tömött váró láttán meg sem nyikkant, sőt a háromórás várakozás sem őrölte fel idegeit: szorgalmasan tette az egyetlen ilyenkor tehető dolgot, vagyis olvasta elejétől végéig a Nők Lapját, idértve mind a tizenkét horoszkópot és a Kedves Húgom! rovatot, s nem panaszkodott a nem létező büfék és a mellékhelyiségek valósága miatt sem.

Mikor kezdett megtörni a kitartása, igaz, az enyém is, végre benyomakodhattunk két termetes asszonyság közé a hat négyzetméteres előtérbe, ahol F. a lenge függönynek köszönhetően előzetes ismereteket szerzett a rendelőben folyó tevékenységről. Aztán egyszercsak mi kerültünk a függöny túloldalára, nadrág le, póló fel, zselé elken, a doktornő nagyon barátságos volt, és még annál is rutinosabb, fejkörfogat-minden rendben-kis combocska-hoppá! kislány-felöltözhet-írja alá-következőőőő??-viszlát!

Azért egy picit csalódott voltam.

Ma délelőtt az időpontos magánultrahangon csak húsz percet kellett várni, aztán én puha ágyon, büszke párom pedig kényelmes bőrfotelben élvezhette a vizsgálatot kétdimenzióban, jutott idő nem csak fejre, meg haskörfogatra, meg combcsontra, hanem mind a húsz kis ujjacska megszámolására, a szív, vese, máj, gyomor, húgyhólyag, sőt szeméremajkak megtekintésére, aztán átkapcsoltak 4D-re, és még az is kiderült, hogy már rendelkezik egyéni jellegzetességekkel, nevezetesen olyan a szája, mint az enyém. Nem elfogultság, F. is egyből kiszúrta, és nagyon irigy. Megmutatni nem tudom, képet nem kértünk, egyikünk sem tudja elképzelni, hogy valaha is nézegetnénk. Az egész 5.000 Ft-ba került.

Lehet találgatni, mi lesz a neve.

(19+2 hetes)

Délután bővebben!

2010-07-01T09:47:00.001+02:00

Termékenység

2010-06-25T19:57:00.004+02:00

Nálam nem érzik magukat igazán otthonosan a szobanövények. Mindenki azzal bíztat, hogy ki kell tanulni a velük való bánásmódot, de valahogy mégsem tudom elképzelni, hogy a tízéves, önálló botanikai tapasztalataimat keveslik. Próbálom őket forgatni, északi, déli, nyugati (ennyi lehetőségem van) fényre tenni, öntözni, tápozni, békén hagyni, de mégis csak maximum elkezdenek kevésbé rosszul kinézni. Mostanában valami viszont mintha elindult volna...

Ez itt a zamiám. Ahogy látjátok, nem csattan ki a boldogságtól, de az új, szabályos halványzöld hajtás talán ad némi bizakodásra okot.

Ez az első orcideám. Valamikor decemberben hazahoztam, aznap délután gyönyörködtem a színpompás virágzatában, majd másnap elkezdtem aggódni, és nem is alaptalanul, pár nap alatt mind lehullott. A tő ezek után tetszhalottnak tetette magát, aztán nem is régen a szokásos heti locsolásnál két új rügyecskét találtam rajta, amelyek azóta erős, egészséges ágakká sarjadtak.

Ez a második orchideám. A legnagyobb fagyban érkezett, és ezen annyira megsértődött, hogy nemcsak a virágait vetette le, hanem a levelei is lekonyultak. Pusztán növénybaráti szeretetem gátolt meg abban, hogy csalódottságomban kidobjam a ~~francba~~ szemétbe, és íme, jótettem helyébe jót várhatok: két hét alatt két új levél, két új hajtás, amiből még lehet léggyökér vagy szár, illetve mindkét szárán új hajtások, tele rügyekkel. Ez utóbbiról nem tudtam dekoratív képet készíteni.

És hát ugye, nem csak a növényeim termékenyek...

Azt továbbra sem tudjuk, ki lakozik a hasamban, csúszik az AFP-eredményem, ezért csúszik a tizennyolcadik heti ultrahangom is, minimum egy héttel. De nem aggódunk, és jól vagyunk, és elkezdtem kismamatornára is járni.

(18+3 hetes)

Tigristest

2010-06-23T15:20:00.002+02:00

A csíkok először tizenhárom éves korom tájékán jelentek meg életemben, amikor addig formátlan gebeségem nőies domborulatokba csapott át. A csípőmön és a fenekem feletti részen, ahová ~~rosszabb ízlésű~~ szerencsésebb nőtársaim tetoválást rakatnak, vidáman kígyózó lilás erecskék kergetőztek. Azt hittem, sosem múlik el, és persze igazam is lett, bár végül elhalványodtak annyira, hogy engem az egészben már csak az zavarjon, ha bárki meglátja az érintett területet, egyből megkérdezi, hogy "Az mi???". Nesze neked, méghogy a nők több mint felét érinti...

Alapos okom lett tehát elmélyedni a striák világában. Tulajdonképpen két dolgot fontos velük kapcsolatban megjegyezni: 1. ha egyszer kialakultak, akkor maradnak is, és 2. megelőzni lehetetlen őket, bár ha jól hidratáltan tartjuk a bőrfelszínt, akkor talán nem lesznek olyan feltűnőek.

A fentiek miatt elég volt egyetlen becsíkosodott terhes hasat látnom a neten, hogy nagyjából a tizenkettedik hét óta növekvő lelkesedéssel kenegessem az itthon fellelhető legzsírosabb testápolóval a (most már) pocakom. Kissé el is árasztott a kevélység, ahányszor hamvas, tiszta bőrfelszínemre néztem, lám-lám, megfelelő információk birtokában milyen könnyű is túljárni az anyatermészet eszén!

Aztán ma reggel véletlenül feljebb vándorolt a tekintetem a tükörben.

Egyetlen testrészemen, amely ezidáig nem szorult korrekcióra, vagyis a mellemen halvány, fehér, mondhatni tetszetős ceruzarajz fut a bimbók irányába. Ekkor adtam fel az elveimet, és mostanra egy terhességi csíkok elleni emulció nem annyira boldog tulajdonosa vagyok. Drukkoljatok, hogy legalább ne liluljon!

(18+1 hetes)

Lassan 18 hetes

2010-06-21T12:26:00.002+02:00

Közben rájöttem, hogy az eseménytelen terhességnek az az egy hátránya, hogy nehéz róla írni a blogban, de ha ezt nem számítjuk, irigylésre méltó helyzetben vagyok. Szóval ha eltűnök mondjuk egy hétre, azt dekódoljátok úgy, hogy már megint semmi, de legalább minden rendben.

Holnap kell telefonálnom az AFP eredményéért. A legizgalmasabb az egészben az, hogy vajon mikorra kapok időpontot 18. heti ultrahangra? Titkon nagyon bízom a szerda reggelben, már el is küldtem a szintén izgatott F.-et fodrászhoz, hogy ápolt kispapaként kísérhessen a nagy eseményre. Akárhogyan is számolom, ez lesz a negyedik élőképes randink a gyerekkel, és bár nem akarom eltúlozni az esemény fontosságát, mégiscsak mostanra várható a nemének a kiderülése.

Mindenki a maga módján készül a találkozásra. A magzat például növekszik meg rugdos, vicces elképzelni, hogy abban, amit én gondolatnyi fuvallatnak érzékelek, valaki másnak a teljes izomereje fekszik. Nagynak már biztos, hogy nagy, és ezt végre nem csak olvasmányaimból tudom: nő a hasam és nehezebben hajolok, szerencsére még van pár hónapom egy újfajta zoknifelvevő technikát kidolgozni.

Hogy magamról is írjak pár szót: étvágyam rendben, alvásom rendben, ürítésem rendben, súlyom lassan 61, és mostanra nőtt egy számot a mellem, legalábbis a múlt héten vásárolt melltartóm szorít. Hasfotó hamarosan, és a héten mindenképp írok még, hogy mi volt.

Tényleg, fiúra vagy lányra tippeltek? Eleinte émelyegtem, de durva hányásom nem volt, akkor főleg a sósat, savanyút, szárazat és nyerset (jellemzően zöldség vagy gyümölcs) kívántam. A 12. hét óta étvágyam normális, bár talán még mindig kisebb, mint a terhesség előtt, és néha már eszem édességet. Hasam, de ezt majd látni fogjátok, kicsi, és ha szabad ilyen méretnél efféle megállapítást tenni, mintha csúcsos lenne. Linea negrának, eltorzult arcnak nyoma sincs. Milyen gyanújeleket írjak még?

(17+6 hetes)

Sopszka

2010-06-12T12:56:00.003+02:00

A sopszkának két jellemzője van.

Az első, hogy kifejezetten kánikulai étel. A második, hogy kifejezetten női étel. Ha továbbvisszük a gondolatmenetet, nevezetesen, hogy a sopszkában nincsen nyers tojás, vagy hús, nem fűszeres, széhhidráttartalma alacsony, viszont fehérjedús, ráadásul könnyen emészthető és rostban gazdag, egyből rájövünk, hogy a sopszka a várandós anyák ideális nyári eledele.

Szerencsére a sopszkához nem kell korán kelni. Elég, ha tízkor kikászálódunk az ágyból,zuhanyzunk, ellenőrizzük a tükörben, mennyit nőtt a hasunk az éjszaka, aztán magunkra kapunk valamit, és jobb híjánk elindulunk nézelődni. Két órával, öt bolttal és három, ruhákkal, melltartókkal, macskaeledellel és kozmetikumokkal megrakott szatyorral később később sikoltsunk fel magunkban: "Úristen, a sopszka!", majd vágódjunk be a zöldségeshez. Vásároljunk uborkát, paradicsomot, zöldpaprikát és sárgabarackot, majd hazaérve mindezeket a barack kivételével szisztematikusan daraboljuk apró kockákra, és helyezzük el valami tetszetős kis tálban. Kevésbé finnyás kismamák újhagymát is szelhetnek bele, de akkor délután már nem tudnak sehová menni.

Ezután morzsoljunk félkész sopszkánk tetejére juhtúrót, mindegy, milyet, csak bryndza legyen. Össze is lehet kutyulni, de úgy kevésbé esztétikus, azonkívül fogyasztás közben spontán kutyulódik. Ha nem vagyunk mohók, akkor tegyük fél órára a hűtőbe, és utána együk meg, ha viszont mohók, pardon, éhesek vagyunk, akkor készítsünk mellé egy fél bagettet is, és lássunk neki.

Ezután jöhet a sárgabarack.

(16+4 hetes)

Ügyelet

2010-06-11T22:42:00.011+02:00

A mai nap a folyamatos étkezés jegyében telt, csekély idegbajjal megbolondítva. Tegnap este történt ugyanis, hogy olyan érdekes folyást találtam a bugyimon, amit, ha kellően sokáig nézegettem, és kellő szögben tartottam, akkor barnásnak tűnt. Miután F. is behatóan tanulmányozta, arra jutottunk, hogy ez bizony barna, de még ne idegeskedjek, csak ha ismétlődne. Persze ezután végigstresszeltem az estét.

Reggelre az egész kiment a fejemből, mígnem a déli pisilésemnél megint hasonló jelenséggel találkoztam. Negyedórás apátia után felhívtam az orvost - nem rendel már, felhívtam a védőnőt - ne izguljak, semmi gond, de igazából ez BÁRMI lehet, úgyhogy azért hívjam fel az ügyeletet. Most AZONNAL. Szerintetek ezek után nem izgultam?

Az ügyelet a telefonban a képembe röhögött, hogy ők nem nőgyógyászat, és kábé leszarják a problémámat, menjek a női klinikára. ("Ott lesz még ilyenkor orvos?" erre: "Hát gondolom, azért női klinika, kisasszony, erre nem gondolt?" - ANYÁD!!!) Tíz perc múlva frissen zuhanyozva úton voltam a női klinika felé, F. nem jött, mert várta a mosógépszerelőt, de listát kellett diktálnom az esetleges kórházi pakkomhoz.

A női kilinikán már a portás útba igazított, elsőre meg is találtam a terhesambulanciát, aholis kopogni kellett. Nem volt senki a rendelőben, pedig be is mentem hahózni, így az arra járó első fehérköpenyes nyakába ugrottam, és elmekegtem, hogy én ügyeletre jöttem, mert izé... Öt percen belül kijött egy asszisztens, hogy mi a problémám, mire váratlanul könnyekben törtem ki, és a rengeteg nagy has feletti szempár megtelt részvéttel. A rendelőben kicsit megnyugodtam, részletesen felvették az adataimat, kezdve az utolsó menstruáció időpontjától, folytatva az nemi együttlétekkel egészen az esetleges kemény székletig. Ezután már csak maximum negyed órát kellett várnom, mire orvos elé kerültem, ezalatt F. hívogatott elhaló hangon.

Az orvosnál egyből szívhangot néztek, ami jól detektálható volt (bár én nem vettem ki semmit a recsegésből). Aztán a szokásos kacsa, benyúlás, vatta, meg is mutatták a kristályfehér nyákomat, és tüzetes kutakodás után sem találtak vérzésre utaló nyomot, vagyis a barna tuti nem barna volt, hanem valószínűleg kicsit megtréfált a fantáziám. Gyorsan megnyugtattak, hogy ez a munkájuk legkellemesebb része, amikor csak csitítani kell a felhormonozott kismamát, továbbá maguk között elhordták mindennek szegény védőnőt, hogy minek rémisztget feleslegesen. Végül megbeszéltük, hogy VALÓDI probléma esetén hová kell fordulnom, persze ez szigorúan elméleti információ, és a gyakorlatban nem fogom alkalmazni.

Mire hazaértem, volt két nem fogadott hívásom a védőnőtől, illetve egy idegösszeroppanás határán álló élettársam, aki a mosógépszerelőnek és a sikeres lombik miatt telefonáló barátjának egyként elrebegte, hogy valószínűleg már nem kispapa többé, mert kétszer egymás után barnás nyákot találtunk a bugyimon, ami annyira nem barnás, de végülis fény felé fordítva az, de mondjuk inkább sötétsárga, vagy nem is tudja igazán.

Függöny le. További jó étvágyat!

(16+3 hetes)

Terhesgondozás No. 2.

2010-06-08T20:32:00.001+02:00

Az eseménytelenül pergő heteket csak az eseménytelen terhesgondozások teszik csekély mértékben változatosabbá.

Az unalomig tökéletes minden adatom. Nincsen sem hepatitisem, sem luesem, sőt állítólag a lepényt sem kell szuggerálnom, hogy húzodjon feljebb - megteszi majd magától. A rákszűrésem a vérnyomással és a vizeletértékekkel együtt a kiválók padján ül. Már csak az AFP-nek kell csatlakoznia hozzájuk két hét múlva.

Az egyetlen huncut dolog a mérleg a védőnői szobában. Négy hete ugyebár 61 kilóra taksált, ma pedig csak 59-re, s bár erre szerintem elégséges magyarázat a rajtam lévő ruházat mennyisége, a nyers számok mégis bekerültek kiskönyvembe.

A hasméretem nem nőtt olyan drámaian, hogy érdemes legyen beszámolni róla, a blog majdani főszereplője pedig némaságba burkolózott.

Hát így vagyunk most, tudom, soha rosszabbat!

(16 hetes)

Az Igazi Kismama

2010-06-05T21:00:00.000+02:00

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy egy nő attól lesz kismama, hogy gyerek van a hasában. Persze ez sem igaz. A magzat csupán elengedhetetlen, de messze nem kizárólagos kelléke az Igazi Kismamaságnak. A sima megfoganásnál jóval több kell ide.

Az Igazi Kismama (továbbiakban IK) megérzi a beágyazódást.

Az IK megőrzi és albumba ragasztja a terhességi teszt(ek)et és az ultrahangfotókat.

Az IK kismamaruhában jár a hatodik héttől kezdve.

Az IK párjának apró zoknival, édesanyjának "Szervusz Nagyi!" kezdetű esemessel adja tudtára az örömhírt.

Az IK fogadott orvoshoz jár, átlag 2-3 heti sűrűséggel.

Az IK nem festi, hanem hennázza haját.

Az IK az első napoktól édesmandula-olajjal kenegeti pocakját.

Az IK szed terhesvitamint, aminek nem az összetétele, hanem a márkája a lényeges, továbbá B6 vitamint és magnéziumot, illetve az első trimeszterben palástfüvet iszik, az utolsóban málnalevelet.

Az IK már embrionális kortól beszél gyermekéhez. Minél igazibb, annál biztosabb, hogy mesét is olvas neki.

Az IK napi egy óra Mozartot vagy Wagnert hallgat.

Az IK sosem megéhezik, ehelyett inkább kíván valamit.

Az IK különféle közösségi oldalakra tölti fel magzatának ultrahang-képeit, "Életem értelme" felirattal.

Hát mit ne mondjak, ebből a versenyből már régen kiestem...

Kis nosztalgia...*

2010-06-02T15:04:00.003+02:00

Olyan szinten nyugodt, eseménytelen és minden izgalmat nélkülöző a terhességem, amióta a második trimeszterbe léptem, hogy unalmamban elkezdtem nézegetni a régebbi orvosi papírjaimat. És kiderült, hogy a három héttel ezelőtti ultrahangon a placenta fedte a méhszájat!!! (Öröm az ürömben: még jó, hogy nem három hete fedeztem fel az említett mondatot, végülis így volt 21 stresszmentes napom.)

Végre ismét érzem, hogy terhes vagyok. Körülbelül a plafonon vagyok, mindent meg akarok tudni a méhszájat fedő placentákról, és (ha kibírom addig) a jövő heti gondozáson kényszerítem majd az orvosom egy kontroll-ultrahangra. Az már világos, hogy ceruzánál nehezebb tárgyat nem emelhetek (én hülye, aki naponta négyliteres kannával locsol virágot), hogy magnéziumot kell szednem (én hülye, pár napja átálltam a napi magnéziumról a heti három magnéziumra, mert valahol olvastam, hogy figyelemzavaros lesz tőle a gyerek), és kerülnöm kell a szexet (én hülye, aki megnyugodva a betöltött 14. héttől, ismét belevetettem magam az élet ilyedtén örömeibe).

Körkérdés: milyen tapasztalattal rendelkeztek a méhszájat fedő placentákról?

*...az első hónapok idegbaja után.

Ki mit vár?

2010-06-01T20:20:00.000+02:00

Egy baráti házaspár a harmadik punkció után végre tegnap érkezett el az első embriótranszferhez. A nagy esemény alkalmából a férj ma kávézással egybekötött beszélgetésre hívta F.-et. Ekkor zajlott az alábbi párbeszéd:

-Már csak tíz nap, hát hihetetlen, hogy eljutottunk idáig!
-Mert, ööö... nem tizenkettő?*
-Ne hülyéskedj már, mindenki tudja, hogy tíz nap, legszívesebben előretekerném az időt!
-Tisztára azt hittem, tizenkét nap. Ki az a mindenki??
-Direkt csinálod? Az egész világ tudja, hogy június 11., Dél-Afrika-Mexikó!!!

*Kiokosítottam.

Bunda

2010-05-30T15:18:00.001+02:00

Eleve nem vagyok egy csupaszmajom-alkat, de szőrzetem eddigi életem során nem okozott különösebb problémát. Itthoni testápolásom során figyelmet fordítottam a lábszáramra és a hónapjamra, sőt néha a párom szerint láthatatlan bajuszomat* is legyantáztam, havonta egyszer kicsipeszeltem a hasamon lévő 2 (azaz kettő) szál szőrt, a szemöldökömet és a fazonomat pedig megoldotta a kozmetikus. Egyéb testrészeim szőrével nem foglalkoztam. Eddig.

Először az tűnt fel jópár hete, hogy a nagylábujjamon hobbitszerű pamacsokat növesztettem. Nocsak, gondoltam, miközben nyúltam az epilátorért, eggyel több gond, öregszem, de sebaj, megoldom majd a lábszárammal egyidejűleg. Itt még nem gyanakodtam a terhességre. Egészen addig, míg zuhanyzás közben fel nem tűnt, hogy (egyelőre) világos, ám dúsuló áramvonalas szőrzet borítja hasamat. Noha a híres linea negrára nem emlékeztet, elhelyezkedése egyértelművé tette kapcsolatát a bennem növekvő magzattal. S hogy végképp ne maradjanak kétségeim, mostanra bizonyos, hogy bundám nem csak erősödik, hanem felfelé is terjeszkedni kezdett, egészen konkrétan lány pihe borítja mellemet és dekoltázsomat, amely a bimbók körül kifejezett sövényeket alkot.

Mondjuk úgysem terveztem strandra menni ezen a nyáron.

*Úgysem merné bevallani, hogy látható.

(14+5 hetes)

Korai és hihetetlen

2010-05-29T17:48:00.001+02:00

Tudom, hogy korai és hihetetlen, de mozog! Már kétszer vagy háromszor éreztem, utoljára tegnap, kis furcsa remegésfélét, ami teljesen egyértelműen nem az emésztéssel kapcsolatos.

Hosszabb poszt hamarosan!

(14+4 hetes)

Top 10 kérdés eddig

2010-05-23T22:25:00.001+02:00

1. Mikor szülsz/hányadik hónapban vagy?

2. Fiú lesz vagy lány?

3. Híztál már?

4. Mikor fog látszani?

5. Mi lesz a neve?

6. Eljársz vizsgálatokra?

7. Van magándokid?

8. Betartasz mindent, amit mondanak?

9. Mikor lesz az esküvő?

10. Tervezett baba?

Kitaláljátok, melyik akaszt ki a legjobban?

Eseménytelenség

2010-05-23T19:14:00.002+02:00

Mindenütt az olvasni, hogy a várandósság legkellemesebb szakasza a második trimeszter, és ez bizonyára így is van, ha nem vagyunk kifejezetten türelmetlenek. A tizenkettedik és a tizennyolcadik hét között semmi nem történik ugyanis az égegyadta világon, hacsaknem számítunk ide egy sovány vérvételt a tizenhatodik héten. Ebből végzik majd az AFP-szűrést, amiről az a leglényegesebb információm, hogy -mivel eléggé elavult módszerről van szó- nem szabad igazán komolyan vennem az eredményt, és főleg nem szabad stresszelnem rajta. Már a leendő apukát is betanítottam, hogyha hormonálisan mégis kiborulnék, akkor legyen ő az okosabb, és ajánlja figyelmembe jelen bejegyzésem.

Miről is van szó tulajdonképpen? Az AFP-t, ami az alfa-fötoprotein rövidítése, és egy fehérje, a magzati máj termeli. Az anya vérkeringésébe kis mennyiségben átjut a lepényen keresztül, és éppen ebből a mennyiségből lehet következtetéseket levonni: ha az előírtnál magasabb koncentrációban van jelen, akkor ez magzat testfelületének záródási rendellenességére utal, az alacsonyabb érték okai pedig bizonyos kromoszómarendellenességek, elhalt magzat, vagy kezeletlen cukorbetegség lehetnek. Hangsúlyozom, ahogyan nekem is hangsúlyozták, hogy rengeteg a fals eredmény, ezért a legtöbb európai országban már nem is alkalmazzák, itthon még igen, mert olcsóbb, mint a kombinált vagy integrált teszt, amelyek tanulmányozásába még nem vetettem bele magam.

Szóval türelmetlenség... Semmi nem történik! A hasam még mindig csak olyan, mint aki kicsit túlette magát, a magzatmozgások még beláthatatlanul messze vannak. Igaz, a héten (most járok a tizenháromnál) egyszer elkezdett nagyon ki-be ugrálni a hasam, de ezt még eléggé elszállt dolog lenne rugdosásnak nevezni, márha a gyermekhez egyáltalán köze van. Étvágyam van, fáradságom nincs, és minden egyéb tekintetben pont úgy érzem magam, mint aki abszolút nem terhes, bár az kizárt, hogy én valaha még hagymát vagy ecetes savanyúságot fogyasszak.

A vásárlási lázam is lelohadt, azt mégis jó lenne megvárni, hogy mi lesz a neme, no meg állítólag július 4-én lesz bababörze, ahol vélhetőleg számos bitang jó üzletet fogok kötni. Terhesruhákból ugyan remekül állok, de kicsit kedvem szegte, hogy a farmerszoknyába talán szeptemberre sem hízom bele, igaz, a képhez tartozik, hogy a terhesfarmert már tudom utcán hordani, és nem látszik, hogy terhes, sőt, igazán kényelmes és nagyon csinos viselet. Légyszi szorítsatok, hogy őszig csak a hasam nőjjön (az viszont húzzon bele), és vékony, formás és divatos kismama maradjak, aki belefér az M-es nadrágjaiba.

Összegezve, várandósfronton semmi izgalmas, Ranschburg helyett mostanában Kéri Lászlóval ütöm el az időm.

(13+5 hetes)

Jelek, amik arra utalnak, hogy túlvagy az első trimeszteren

2010-05-16T20:50:00.000+02:00

Nem kapsz gyomorgörcsöt, ha valami kifolyik, és 5 percnél messzebb vagy a legközelebbi toalettől.

Nem mantrázod magadban, hogy most halt el, most halt el.

Minden különösebb nehézség nélkül összedobsz egy gyors vacsorát.

Kezd kellemetlenné válni a hasonfekvés, egyelőre a melleid miatt.

Már nem nagyképűségből lazítasz nadrágszíjadon.

Kedvesen köszönnek a gyógyszertárban, és érdeklődnek, kitart-e hétvégére a terhesvitamin és a Magne B6.

Nem érzed magad többé lopakodó farkasnak a kismama- vagy babaosztályon.

Fejből vágod, mekkora egy x hetes magzat, ahol x kisebbegyenlő 20.

Ismerőseid nem azt kérdezik, hogy "Szia, hogy vagy?", hanem hogy "Na mi van a tündérbogyóval?"

Kezded túltenni magad a traumán, hogy mindenki gügyög hozzád.

A szekrényedben már egy fél polcot elfoglalnak a terhesruhák.

Rákapsz egy új magazinra, ami szigorúan nem az anyasággal kapcsolatos, és elég gyakran megjelenik ahhoz, hogy mindig friss számot tudj olvasgatni a rendelőkben.

Esélytelen, hogy felbosszantsd a párod, legagresszívebb próbálkozásaid közben is csak a hasadat nézi és vigyorog.

Ha már has: minden ismerősöd a hasadat stírolja. Szerencsére nem tudják, hogy a ruha alatt szőrpamacsokat növesztettél rá.

Rég elfelejtetted, hogy kell a macskát kialmozni, és hol tartjátok a kávét.

Minennapok így a 12. héten

2010-05-13T15:48:00.003+02:00

Ott hagytam abba, hogy a múlt hét végén mozgásba lendültek a dolgok. Egyelőre maradok az SZTK-ban, ahol a következő érdekfeszítő vizsgálatok estek meg ~~velem~~ most már velünk.

Kedden voltam életem első terhesgondozásán. A magam részéről benne lennék, hogy ez egyúttal az utolsó is legyen, noha birkatürelemmel viseltem minden fontoskodást. Először is, mire van idomítva egy átlag magyar nő egy rendelőben, egy csukott ajtó mögötti időponttal? Bingó, hogy vár! Vártam, vártam, vártam, aztán leszúrtak, hogy miért nem mentem be. Utána leszúrtak, hogy miért nincs vizeletvizsgálatos papírom. (Hö? Honnan lenne?) Aztán megkaptam a papírt, átültem a labor elé, ahol viszont már nem tilosban, hanem az elvárásoknak megfelelően vártam és vártam, majd egy olyan vécé felett, amibe szerencsére nem kellett frissen pisilnem, áttöltöttem a reggel óta magammal hurcolt vizeletemet egy műanyagpohárba. Miközben az eredményemre vártam és újfent vártam, azon gondolkoztam, hogy vajon én vagyok-e ilyen érdektelen, hogy totálisan fölöslegesnek tartom már most ezt a sok macerát.

Szerencsére többet már nem kellett várnom, sőt további leszúrást is csak kétszer kaptam a nap folyamán. Először, hogy miért nincs még kész a véreredményem, amit egy hete csináltattam, és a gépben kellett volna lennie, és másodszor, hogy miért vagyok 61 kg, amikor bemondásom alapján 59-ről indultam.*

Szerencsére ekkor már a terhesgondozás második része, az orvosi látogatás kezdődött. Ezeket én alapból imádom, és most már a nőgyógyászom is feltétel nélkül boldog, mert elmondtam neki, hogy visszatértem a magánpraxisokba tett kirándulásaimról. Örömében levett egy rákszűrést, tüntetőleg nem szólt bele, milyen terhesvitamint szedek, és csütörtökre már adott is beutalót a hét fénypontjára, az ultrahangra. Sőt, előkerítette a véreredményemet, és megdícsért, milyen szép kiegyensúlyozott minden értékem. Ezek után igyekszem majd a belgyógyászaton is kitenni magamért.

Na és akkor végre, az ultrahang! Hát iszonyat jó volt! Becsapós, mert már tegnap reggel óta nem izgultam, tudtam, hogy minden rendben lesz, de arra nem számítottam, hogy ennyire feldob majd. Ma reggel a gyermek apjával szinte ünneplőbe öltözve ültünk reggel 7.50-kor a rendelő előtt, hogy 8.15-re be is jussunk oda. Először kicsit meglepődtem, mert megint hüvelyit csináltak, gondoltam, hogy na biztos alig fogok látni valamit, erre kristálytisztán megjelent maga a ded. Előbb aludt, aztán felébredt, nyújtózkodott, forgott, rugdosott, csuklott, tele volt a kis gyomra, és mintegy mellékesen tankönyvi méreteket produkált, úgyhogy tényleg nem tudom, min fogok aggódni a következő hat hétben. Fényképünk most sincsen, először annyira nyomta a show-t, hogy senkinek eszébe sem jutott, aztán megkérdezték, csináljanak-e, de mondtuk, hogy nem katasztrófa, ha nem, legfeljebb, ha valamelyiken ismét jól látszana.
Viszont szonográfusnak lenni tuti jó szakma lehet, a miénk például végig nevetgélt, ilyen vidám munkát szeretnék én is.

8.40-kor vásároltam egy kis kék mintás bodyt, hogy aztán 8.50-re belém hasítson, hogy hiszen kislány!!!, úgyhogy kerítenem kell valahonnan egy 56-os piros plüss melegítőalsót, azzal dögös lenne.

Végül, bár tudom, hogy én már senkit nem érdeklek többé, jelentem, jól vagyok. Szagérzékenységem elmúlt, enni tudok bármit, ami kellően drága, ideértve a cseresznyét, epret, pizzát, de nem a gagyi rendelőset, hanem a finom éttermit, a lazacot, a Rio di Mare tonhalkrémet, de ha nagyon megerőltetem magam, lecsúszik a sós mogyoróvaj is. Végülis mindegy, mi, a lényeg, hogy legalább egy ezres legyen per kilo.
A hasam a fentieknek megfelelően gyarapszik, bár még nem annyira, hogy kitöltse a farmer terhesszoknyámat, és sajnos, igazán semmi nem indokolja, hogy lecseréljem a nyári felsőimet és kánikula-ruháimat. De hát ami késik, az nem múlik, maradjunk ebben.

*Ez úgy nézett ki, hogy mivel évek óta nem mérem magam, első védőnői látogatásomon önkéntesen 58-60 kilóra saccoltam súlyom (tudom, hogy tömegem), így a kiskönyvembe 59 kg került. Ami a valóságban éppúgy lehetett 57, mint 62 mondjuk.

(12+2 hetes)

Csak nézek, és semmit, semmit nem értek

2010-05-07T19:30:00.000+02:00

Na szóval, az úgy volt, hogy ma végre felhívtam a magánorvosomat, adjon időpontot a jövő hétre, a tizenkettedik heti ultrahangra. És kiderült, hogy ő nem is vállal tizenkettedik heti ultrahangot, azt csináltassam meg valahol, aztán ő nagyon szívesen véleményezi, meg meg is vizsgál akkor már. De mégis, mi a fenének járjak én magánorvoshoz*, ha mellette ugyanúgy kell járnom az SZTK-shoz, meg ultrahangra, meg vérvételre meg mindenhová? Amikor ráadásul, ahogyan már írtam, tökéletesen elégedett vagyok az SZTK-s orvosommal is?

Itt készítettem fejben mind a kettejükről egy előny-hátrány mérlegelést.

Kezdjük az SZTK-ssal. Előnye, hogy közel van, körülbelül tíz perc séta az egész. A rendelési időpontjai jók, minden nap dolgozik, felváltva délelőtt-délután. Várokoznom sosem kellett öt percnél többet. Mindenképpen járnom kell hozzá, a pecsétek és a beutalók miatt, ráadásul a terhesgondozás és az ultrahang** mellett van. Precíz, pontos, alapos és szőrszálhasogató jellemű, amitől civilben hülyét kapnék, de egy orvosnál nem hátrányos tulajdonság. Tökéletesen ingyenes minden szolgálatása. Emlékszik rám.

Hátrányai: egy, hogy nem vállal szülést, kettő, hogy hétvégén nem elérhető.

A magán előnyei: közel van, maximum nyolc perc séta az egész. A rendelő nagyon szép, és fel van szerelve ultrahang-készülékkel (ami viszont nem alkalmas a kötelező vizsgálatok elvégzésére). Ő műtött, tehát látta már belülről a szerveimet. Szívesen vállal szülést, ráadásul abban a kórházban, amelyik nekem rokonszenvesebb (de ahová mehetek fogadott orvos nélkül is).

Hátránya viszont, hogy semmi különösebb plusz nem ad az ellátásomhoz, sőt, egy hellyel többet jelent, ahová rohangálnom kell. Drága, szüléssel együtt jóval egy százas felett lennénk. Nem mondom, hogy szétszórt, de a nevemet még nem sikerült megjegyeznie. Egy héten csak két délután van rendelése, és szerintem meglepődne, ha baj esetén hétvégén hívogatnám.

Ti hogyan döntenétek? Nekem, és nem elsősorban a pénz miatt, előtörtek kezdő meddő-korom puritán elképzelései. Ha abból indulok ki, hogy szülni bárki tud, és ha nincsen komplikáció, akkor az orvosnak sincsen túlzott jelentősége, akkor totál fölöslegesnek tűnik a magánosdni. Ha pedig menetközben változik a véleményem, még mindig van jó félévem, hogy keressek egy dokit. Mindenesetre most visszatérek a TB-támogatott útra.

Bocsánat, ha nagyon egyértelmű dolgot írtam le, nekem ma esett le, hogy hogyan működik a rendszer.

*Ha nem számítjuk ide a hálát, hogy megműtött.
**Kísérő jöhet.

Védőnő Update

2010-05-07T19:09:00.000+02:00

Szerda koradélelőtt épp túl voltam első megsértődésemen, a macska az első kiadós hányásán, F. pedig az első kiborulásán és villámtakarításán. Idilli a kép, én a net előtt duzzogtam, feldúlt párom a ház előtt dohányzott*, a macska a vetetlen ágyban pihent, mikor megcsördült a mobilom.
-Hahó, szia, ugye nem zavarlak? Mikor dolgozol ma?
-... (itt leesett, hogy ez a védőnő) Hát öööö... egyre megyek be.
-Jaj de jó, akkor felugrom délelőtt, otthon leszel?
-Igen, persze, itthon, csak öööö... Megyek majd el!!!
-Akkor húsz percen belül ott vagyok, szióka!

Szerintetek? A fennmaradó 18 perc elég volt arra, hogy lezuhanyozzak, felöltözzek, átöltöztessem kétszer F.-t, aki közben beágyazott, nagyjából ellomolt, ám a babás könyveket gondosan elölhagyta, hámozott egy narancsot, hogy kellemes és otthonos szag legyen, illetve az orrom alá dörgölje, hogy ő bezzeg elvégezte előző nap a takarítás ráeső részét. A macskának csak annyi dolga volt, hogy kikészítse minden félperzsa csáberejét.

Ezután már csak félórát malmoztunk, mikor végre megérkezett. Látszott rajta a megrökönyödés, hogy váratlan látogatás alkalmával milyen harmonikus kis családot talál**, elolvadt a macskától, mentegetőzött, hogy neki sajnos ezzel jár a munkája, elmondta, hogy egyek sokszor keveset, és ezzel mindannyian túl is estünk a négy alkalomból az elsőn.

Szóval most a legfontosabb feladatunk, hogy értesítsük Zsoltiékat, aki F. munkatársa, és a szomszéd utcában laknak, és a barátnője mögöttem jár négy héttel, hogy az első védőnői látogatás a T+2-ik napon várható, ahol T= első terhestanácsadás időpontja.

*Tudom, hogy gáz, neki mondjátok. Leszokóban van.
**Hát igen, én művem.

Körözött

2010-05-06T13:32:00.001+02:00

Rengeteg körözöttrecept kering a neten, de ne dőljünk be nekik, akármennyire is autentikusságukra hivatkoznak. Egyetlen valódi körözött létezik. Ez.

Előveszünk egy megfelelő méretű cseréptálat. Műanyag nem jó, mert csúnya. Fém sem jó, mert csörömpöl.

Beléhelyezzük a friss, kimérős juhtúrót. Keverünk.

Rászeletelünk egy fél kocka vajat.* Keverünk.

Ha nehezen keveredik, márpedig nehezen fog keveredni, belelöttyintünk egy kis sört. Aztán még egy kicsit. Aztán még egy kicsit. Akkor jó, ha arra gondolunk, hogy sok lett. Megnyaljuk a sörösüveget, majd szomorúan visszatesszük a hűtőbe. Keverünk.

Beleszórunk valamennyi cayennei-borsot az íze, és piros fűszerpaprikát a színe miatt. Keverünk.

Megkeressük az egész köményt. Ezután megkeressük az őrölt köményt. Utóbbiból vetünk valamennyit körözöttünkbe, majd mindkettőt elrakjuk. Keverünk.

Gondolkozunk egy kicsit, majd nem aprítunk hagymát. Se vöröset, se lilát, se zöldet, se fokot. Keverünk.

Közvetlenül a tálba szeletelünk nyolc darab kapribogyót. Nem kevesebbet, mert minél több, annál jobb, és nem többet, mert meguntuk a szeletelést. Keverünk.

Belepottyantunk két kiskanál fekete kaviárt majdnem kész körözöttünkbe. Keverünk.

Alaposan leszárítunk egy darab szardellafilét az olajától, bosszankodunk, mert nem morzsolódik, majd hajszálvékonyra vágva a többihez tesszük. Keverünk.

Előszedjük új felfedezettünket, a valódi békebeli (Kádárbeli?) sóskiflit. Kiveszünk a hűtőből egy érett paradicsomot és egy csípős zöldpaprikát. A zöldpaprikát visszatesszük, aztán megint kivesszük.** Mosunk, vágunk, tányéron szépen elrendezünk.

Keverünk egy utolsót.

A kifli végére kenjük körözöttünket, harapunk és kenünk felváltva, és közben azon gondolkozunk, miért nem inkább keverettnek nevezték el hajdanán.

*Nem margarint.
**Ami jó a mamának, az jó a babának, és különben sincs még ízérzése. Vagy hadd szokja.

Tisztul a kép

2010-05-04T20:05:00.000+02:00

És végül tegnap, 10+6 hetesen megejtettem első védőnői találkámat. Mivel alaposan utánaolvastam a témának, annyit tudtam, hogy hosszas beszélgetésre kell felkészülnöm, ezért reggel nyolcra kértem időpontot, hogy délre biztosan beérjek dolgozni. Persze 40 perc alatt végeztünk.

Először felvette a személyes adataimat, a lehető legbővebben értelmezve, ideértve pédául, hogy mi a gyerek apjának a foglalkozása, illetve milyen módon és hány perc alatt jutok el a munkahelyemre. Aztán áttértünk kedvenc terepemre, a betegségre. Első körben csúnyán csúfot vallottam, mert egyedül a bárányhimlőben voltam bizos a gyermekkori fertőzéseim közül.* Szerencsére a felnőttkori problémákkal viszont túlmentünk a rubrikán, igaz, készültem, és kis cetlire írtam magamnak mindent, felfázásoktól a darázscsípési iránti érzékenységgel bezárólag. És akkor legyetek Ti az elsők, akik vadonatúj szerzeményemet megismeritek: nagyon érik egy poszt a terhességi diabéteszről!

Ezután kaptam egy útmutatót a terhesség alatti gondozásról, és így papíron nem is tűnik olyan rettentő soknak a vizsgálatok száma. Amit sokkallok, az a négy védőnői látogatás meg a szülés előtt, mert mégis mihez fogunk itt egymással kezdeni? Plusz már látom magam előtt a négy alkalom előestéjét, amikor F. fogkefével és ecettel súrolja a mosógép csatlakozója mögötti területet, én pedig próbálok a macskáról minél több szőrt lekefélni.

Rutinosan a védőnő utáni napra, tehát mára ütemeztem a vérvételt is, így igaz, hogy nem ehettem felkelés után (de ittam, mert azt úgysem tudja meg senki), viszont legalább pisit nem kellett cipelnem, mert az nem kell még. Maga az aktus várakozással együtt tíz perc alatt lezajlott, amit nem hittem volna, mikor megpillantottam a két nagyon nagy, és a négy kicsit kevésbé nagy kémcsövet. Hát hiába no, profi vagyok.

A nap lezárásaként átvettem a vateráról rendelt ELSŐ kismama-sortomat, amit nem kismamaként is lehet hordani (na miben megyek hétvégén piknikezni?) és a Mit egyen a baba? illetve a Suttogó titkai II., avagy a kisgyermek nevelése című könyveket**. A büszke apa szerint egyszerűen azért nem estem teherbe hamarabb, mert nyolc hónap túlságosan kevés lett volna, hogy az újszülött-indulókészletet fejben és fizikálisan összeállítsam, és hát igen, továbbra sem akarok lemaradni.

*Védőnő: Mumpsz?
Én: Amikor bedagad kétoldalt?
Védőnő: Igen, az lesz az.
Én: Sajnos nem, pedig olyat nagyon szerettem volna.
**A Suttogó I., ami a csecsemőkorról szól, már rég megvan.

Ki érti ezt?

2010-04-30T13:31:00.000+02:00

Tegnap megtudtuk, hogy egy közeli ismerősünknél jön a baba, a lány hathetes terhes. És én irigykedni kezdtem. MI EZ??? Örülök, hogy rég túlvagyok a hatodik héten. Soha többé nem akarok hat-, hét- vagy nyolchetes lenni, az első babámnál legalábbis. De akkor mit érzek?

A lelkem mélyén még mindig meddő vagyok, és reflexesen kitört rajtam a féltékenység?

Vagy azt irigylem, hogy ilyen magabiztosan be merték harangozni, még az első ultrahang előtt?

Esetleg végletesen rosszindulatú és áskálódó lennék?

Vagy csak a személyiségzavarom erősebb, mint hittem?

Vagy mi?

Majdnem 10 hetesen

2010-04-25T21:02:00.000+02:00

Étvágyam javul, hányingerem állandó, fáradtságom és álmatlan éjszakáim száma növekszik. Zöldségen, gyümölcsön és gabonafélén kívül már eseti jelleggel halat is fogyasztok. Reggeli zöld teámat eredményesen kiütötte helyéről a gyömbér, nagyon köszönöm a tippet! Hasam nagyobb, mert kinyomom, mellbimbóm sötétbarnára színeződött. Ezt csak azért vettem észre, mert két év óta minden ciklus végén mániákusan figyeltem árnyalatát, így volt alkalmam megjegyezni, milyen, ha világos.

Kicsiny embrióm átlépte a három centis mérethatárt. Legalábbis biztos átlépte már, pénteken 2,9 volt, ülve. Szíve dobog, és nem mintha dicsekedni akarnék, de majdnem tízhetesnek kinézett. Ultrahang-képet nem kaptam, mert SZTK-ban voltam. És akkor rövid, ám szükséges kitérő a képekről: engem (még?) nem igazán érdekelnek az ultrahang-fotók. Bőven elég nekem a tudat, hogy szépen fejlődik odabent, és úgy gondolom, ha a természet azt akarta volna, hogy lássuk dedünket magzatkorában, akkor átlátszó hasfalat teremtett volna. Nem tervezem, hogy 4D ultrahangra megyünk majd, és nem is akarom a szükségesnél többet háborgatni. Merthogy azért túl naturális mégsem vagyok, naná, hogy az aggodalom miatt, jó lesz időnként megnyugodni, meg persze ha már úgyis látják, nyilván rákérdezünk a nemére. De mégegyszer: hiszem és vallom, hogy ebben az életszakaszban nem a vizualitás a legfontosabb kapcsolatteremtő erő.

Az SZTK-s orvosommal maximálisan elégedett vagyok, kicsit el is bizonytalanodtam, járjak-e tovább a drága magánra, amikor annyi pénzből éppen kijönne a terhestornám. Bár az SZTK-s nem szüleszt, pláne nem ott, ahol én szeretnék, no meg ha valamikor megint meddő leszek, esetleg kezeltetni akarom az endometriózisom, jól jön majd a magánorvos mégis.

Ja, igen, megkaptam végre a védőnő elérhetőségét is. Meg a vérvételes papírokat, legalább hat különbözőt. Mozgalmas lesz a következő hetem.

Hogyan váljunk profi tesztelővé?

2010-04-21T20:01:00.003+02:00

Hosszú és fáradságos folyamat, amíg az átlagnőből profi terhességi tesztelő lesz, ám ez ne riasszon el bennünket. Kitartó munkával és sok-sok lemondással mi is feljuthatunk a csúcsra, s bár ez a munka elsősorban gyakorlati jellegű, nem árt, ha a rögös út elméleti hátterével is alaposan megismerkedünk. Lássuk csak!

1. Amatőr vagy belépő szint: a hobbitesztelő. A hobbitesztelő az első (második, harmadik) védekezés nélküli hónapban, a menstruációja közeledtével/pici csúszásával elballag a legközelebbi drogériába, és riadtan szembesül azzal, hogy legalább hatféle terhességi tesztet lehet kapni. A legolcsóbb 600 Ft, a legdrágább 2.000, és mindre az van írva, hogy már az elmaradt menstruáció első napján 99%-os megbízhatósággal jelzi az eredményt. A hobbitesztelő gondolkozik egy kicsit, majd megvásárolja a második legolcsóbb (hiszen gyereken nem spórolunk) és/vagy az abszolút legdrágább tesztet. Bár mindannyian hobbitesztelőként indulunk, sajnos sokan közülünk rövidesen teherbe esnek, ami elzárja a fejlődés további útját.

2. Középhaladó szint: hobbitesztelőnk legkésőbb a negyedik sikertelenül áttesztelt hónapja után megunja, hogy hó végi pisilése olyan sokba kerül. Lassanként áttér a legolcsóbb (de még így is elég drága, 700 Ft-os), egyet fizet, kettőt kap drogériás tesztcsíkra. A legelső meglepetés akkor éri, mikor nem hogy kettő, de egy csík sem jelenik meg tesztelése után. A további problémák változatosak: rózsaszínné vált tesztcsík, elmosódott tesztcsík, halvány egycsíkos tesztcsík, egyéb módon értelmezhetetlen tesztcsík. A középhaladó tesztelő előtt két út áll: leszokik a tesztelésről, így kiesik a versenyből, vagy beleássa magát a szakirodalomba. Tisztába kerül a hím kecskebéka hormonjaival, a tesztek működési elvével és érzékenységével. Hitetlenkedve fogadja a hírt, hogy a vaterán 10-es érzékenységű klinikai tesztcsíkot lehet kapni, egy ezresért 10 darabot. Feladja első megrendelését. Vadhajtásként megjelenik az ovulációs tesztelő.

3. Haladó szint: a postai átvevőszelvény aláírásával megszületik a haladó tesztelő. Az élet császárának érzi magát: olcsón tesztel, és minden tesztcsíkon szép, egyértelmű csík látható. Igaz, hogy csak egy, de az is több a semminél. Nyugodtan megengedheti magának azt a luxust, hogy már a nyolcadik dpo-n belevesse magát tesztelés örömeibe. Fórumokon magabiztosan hirdeti felfedezését, lenézi azokat a tájékozatlanokat, akik múlt századi módon a patikából vagy a DM-ből szerzik be tesztjeiket.
Ez a boldog, kiegyensúlyozott állapot akár évekig is eltarthat. A továbbfejlődéshez folyamatos gyakorlás szükséges (ne vegye el kedvünket, hogy látszólag nem haladunk), no meg némi szerencse: egy szép napon szinte láthatatlanul megjelenik filléres lakmuszunkon a második vonalka.

4. Kaotikus szint: a pozitív (vagy álpozitív? vagy negatív??) tesztecske borítja haladó tesztelőnk hosszú ideje tartó, elmélyült önbizalmát. A pisilés befejezése utáni tizedik percben már a drogéria Női higiénés termékek feliratú polca előtt topog, válogatás nélkül a kosarába dob 2-4 darab drágább fajta tesztet, majd mámorosan pisil napokig. Egy héten belül törzsvásárlói kártyát kap a DM-ben, majd a Rossmannban is. Hosszú évek vaterás hűsége után valósággal tobzódik a különféle márkájú és árfekvésű, papírcsíkos és kazettás, vizeletsugaras, lógatós vagy cseppentős tesztek tengerében. Motivációja megváltozik: már régen nem a második csík előidézése a cél, ehelyett előbb erősődő csíkot akar, majd a tökéletes, két erős színű csík ábrándját kergeti. Bár úgy tűnhet, ebben a felfokozott pár hétben egy életmű dől össze, valójában az újrafelismerések és szintetizálások időszaka ez.

5. Profi szint: a profi tesztelő habozás nélkül nyúl a polcon egy közepes kategórájú, ám szigorúan kazettás tesztmárka felé. Már nem érzi kényszernek, hogy kétnaponta teszteljen, inkább csak azért tesztel, minden izgalom nélkül, hogy ki ne essen a pixisből. Tudja és elfogadja, hogy két egyformán erős csík csak a mesékben és a reklámokban létezik. Minden megtörtént már vele, ami egy tesztelővel megtörténhet, több élménye van, mint egy Afrika-vadásznak. A grádicson lejjebb álló társait ismételten figyelmezteti, hogy a tesztelés életforma, és nem biztos, hogy a legjobb az összes közül. Letekint magányossága csúcsáról, sóhajt, és új célok után néz.

Tíz apró jel, ami eszembe juttatja, hogy terhes vagyok

2010-04-17T18:24:00.000+02:00

Az előző posztom, és a válaszul érkezett kedves kommentek segítettek begubózott hangulatomból kibillenteni. Eldöntöttem, hogy figyelni fogom, miben változott meg életem a terhességem előtthöz képest. Lássuk csak!

1. Nem tudok nem régi barátnőkként tekinteni a terhességi tesztekre a boltok polcain.

2. Nem érzem magam végletesen outsidernek, ha kisbabát látok utcán.

3. Nem kaptam sírógörcsöt, mikor megtudtam, hogy kolléganőm 12 hetes terhes.

4. Végre valóban ŐSZINTÉN szurkolok lombikos barátnőmnek.

5. Kávé helyett minden reggelem egy fél citrommal indul.

6. Beláthatatlanul messzinek tűnik az az időszak, mikor csak úgy odamentem a hűtőhöz, és ettem valamit, horribile dictu, vacsorát bírtam főzni.

7. Hidegen hagy az üzletek nyári ruhakollekciója, viszont titkon érdeklődöm a kismamaruhák iránt.

8. Reggel nyolctól este kilencig nem lehet minimum két óra alvás nélkül kibírni egy napot.

9. Nem húzom be kényszeresen a hasam, hogy laposabbnak tűnjön.

10. Kikapok, ha felemelek valamit, ami több, mint 20 deka.

Szerepidegenség

2010-04-15T18:07:00.001+02:00

Megritkultak mostanában a bejegyzéseim. Ennek az az oka, hogy mind a blogom, mind én keressük a helyünket ebben a megváltozott világban. Ugye eredetileg egy meddőségi blogot képzeltem el, ami szépen tematikusan körbeárja a teherbeesés nehézségeinek témakörét, lehetőleg személyes motívumokkal színesítve azt. Kvázi blogos keretek között terveztem feldolgozni élményeimet.

Aztán teherbe estem, és itt kezdődtek a problémák. Terhességi blogot nem kívánok írni, hiszen abból rengeteg jobbnál jobb olvasható a neten, eszem ágában is versenyezni velük. Kézenfekvő lenne, hogy szép lassan átcsordogáljak én-blogba, számoljak be magamról, a vizsgálataimról, a bennem fejlődő embrióról, érzéseimről, és így tovább. Node egyrészt mégis kit érdekel az ezredik kismamablog, másrészt sajnos NEM HISZEM EL, HOGY TERHES VAGYOK.

A várakozás évei alatt, úgy látszik, kialakult bennem egy gátlás, hogy én nem arra vagyok, hogy csak úgy teherbeessek és problémamentes várandósság után anyává váljak. El sem tudom képzelni, hogy tényleg lesz egy babám (már csak) 7 hónap múlva, és éppen ezért nem csak, hogy nem merem, de nem is tudom magam beleélni, hogy várandós lennék. Nem nézegetem a babás portálok "Hétről hétre" rovatát. Nem beszélek hozzá és nem nevezem néven a bennem fejlődő kis lényt. Bár nézegetek babás cuccokat, mint az elmúlt három évben folyamatosan, de semmivel sem nagyobb átéléssel, mint eddig. Mondjuk úgy képzeljétek el, mint amikor egy kamaszfiú Ferrari rajongói oldalakat böngész.

Tökéletesen képben vagyok ugyanakkor a korai és késői vetélésekkel és azok minden előjelével kapcsolatban. Mivel semmi gyanús tünetem nincsen, se görcs, de vérzés, elsősorban a missed abortiontól rettegek. S mivel nem kívánok totálisan becsavarodni a következő hetekben, lehetőség szerint próbálom elterelni a gondolataimat, persze csak akkor, amikor épp nem túlélési terveket kovácsolok.

Hát itt járunk most. És akkor a száraz tények: alszom, mint a mormota, émelygek, mint a másnapos matróz, a mellem NEM ÉS NEM ÉS NEM fáj, a tesztjeim továbbra sem olyan erősek, mint szeretném, és már csak 8 nap a következő ultrahangig.

Háromszög

2010-04-10T17:56:00.002+02:00

Két orvosom is lett, annak minden lelkifurdalásával és örömével. Megpróbálok inkább az utóbbira koncentrálni.

Volt először ugye az SZTK-s. Idősebb, kedves férfi, nagyon udvarias, és ránézésre a szakmájában is jónak tűnt. Nem is volt semmi problémánk egészen tavaly nyárig, amikor is, mivel meguntam a végtelen türelmét, suttyomban bejelentkeztem a meddőségi szakrendelésre. A viszonyunkat viszont nem zártam le teljesen: még májusban P3 lett a citológiám, ezért háromhavonta jártam rákszűrésre. Feszt állította, hogy ezt felesleges műteni, ugyanakkor a meddőségi elmozdulásomra sem volt soha egy féltékeny szava (megmutogattam neki a papírjaimat).

Nyáron lépett be a kórlapjaimra a meddőségi nőgyógyász. Vele először szórakoztunk a Clostilbegyttel, aztán elmélyülő viszonyunkra januárban a műtétemmel tettük fel a koronát. A műtét alatt P3 érintett területet is kimetszette. Mivel már látott belüről, és ő csinálta volna az inszeminációmat, valahogy egyértelműnek tűnt, hogy vele állapítattam meg magánrendelésen a terhességemet. Megbeszéltük, hogy hat hét múlva találkozunk, addig jelentkezzek be a védőnőhöz is.

És itt kezdődtek a komplikációk. Én valahogy azt hittem, hogy simán elmegyek a védőnőhöz, aki kiállítja a kiskönyvemet, meg elmondja, mikor kell vérvételre mennem és így tovább. Ezzel szemben a rendelőintézetben közölték velem, hogy csak a körzeti orvosom irányíthat tovább a terhesgondozóba.

Úgyhogy tegnap ismét felkerestem SZTK-s orvosomat, akinek szemmel láthatóan rosszul esett, hogy magánhoz (is) járok, innen a lelkifurdalás. Azért szépen felvette az adataimat, és abban maradtunk, hogy két hét múlva megyek ugye a terhesgondozós beutalóért (??), mert az most még korai lenne, illetve, bár vizsgálni csak kifejezett kérésemre fog bármikor is, egyébként elfogadja a másik orvos szakvéleményét, azért megengedtem, hogy egyúttal majd csináljon egy hasi ultrahangot.*

Tegnap este kicsit vívódtam, hogy miért nekem magánorvos, amikor a körzeti is ilyen normális, aztán arra jutottam, hogy végülis csak a magán műtött meg, amitől valószínűleg teherbe estem, és ha őt ejteném, ugyanilyen rosszul érezném magam. Úgyhogy ezentúl nem orvosaim vélt megbántottságán fogom forgatni magam, hanem inkább örülök, hogy két helyre is fordulhatok... De most komolyan, ez a magánorvososdi másnak is ilyen körülményes?

*Értsd: majd kibújtam bőrömből örömömben, hogy részem lehet egy potya ultrahangban.

Új terhességi tünet

2010-04-09T09:10:00.001+02:00

e'clat és mások érdeklődtek, hogy vagyok. Hát nagyon jól sajnos.

Ugye a terhességi hormonokra mindenki másként reagál. Gyakoriság szerinti sorrendben vannak a mellfájósok, a pisilősök, az aluszékonyok, az émelygősek, sőt hányósok, és a szagoktól undorodók. Esetleg még a nagyétvágyúak, bár az talán egy későbbi fokozat. Hétvégén még úgy nézett ki, hogy a mintatesztelésem, és a nagykönyvi produkált szívhang után mintakismama leszek: lelkesen aludtam egész nap, a fennmaradó csekély időben pedig vagy pisiltem, vagy szomorkodtam, hogy mennyire nincs étvágyam, és hogy mennyire büdös a mosogatógép.*

Aztán hét elejére romlott, hét közepére pedig tragikussá vált a helyzet. Hétfőn, kedden már nem tudtam aludni. Szerdától lecsökkent pisiléseim száma, tegnapra pedig az étvágyam is visszatért. A mellem sosem volt strapabíróbb, egyszerűen nem tudom annyira gyömöszkölni, hogy fájjon.

Tegnapra viszont új tünettel szembesültem, aminek talán a terhességi idegbaj a legtalálóbb neve. Ööö khmmmm szóval úgy volt, hogy az utolsó tesztemnek idejét láttam ellőni. És halványabb volt a második a csík! A google 7.740 találatot hoz "halvány terhességi tesztcsík" keresésre. Ezek jelentős részének áttanulmányozása után kiderült, hogy ez vagy normális jelenség, vagy az embrió elhalását jelzi. Persze kocogtam újabb tesztekért, persze éjszaka megfájdult a mellem, persze a ma reggeli is mintha halványabb lenne. De nagyon alaposan alá tudom támasztani a halványodást, például hogy sokat iszom, és hígabb a Hcg koncentrációja, vagy ugye a tesztre is rá van írva, hogy a halványság nem befolyásolja az eredményt, esetleg simán a szemem romlott el.

Két dolog tartja bennem a lelket: a mosogatógép még mindig büdös, illetve ma megyek az SZTK-s dokihoz (állítólag csak ő irányíthat tovább a védőnőhöz, de ezt én sem értem), és talán eltitkolom, hogy már egyszer megállapították a terhességem, hátha megultrahangoz. Hm?

UPDATE: Ha nagyon erősen koncentrálok, fáj a mellem. Azt hiszem, a jógik is ilyesmiket csinálnak, csak ott nem terhességi tünetek előidézése a cél.

*Tiszta! Csak én érzem büdösnek.

Mit igyon a kismama?

2010-04-04T19:31:00.000+02:00

Nagyon szeretek inni. Életem első, sivatagi szakaszának 17 éves koromban egy hólyaggyulladás vetett véget, aminek folyományaként kénytelen voltam elfogadni, megszokni, megszeretni és olykor túlzásba vinni a nagymennyiségű folyadékbevitelt. Három liter víz simán lecsúszik egy nap, persze ha meleg van, vagy egyéb körülmény indokolja, akkor ennél jóval több. És ebbe nem veszem bele a cukros üdítőket, alkoholos italokat, leveseket, hiszen ezek nem számítanak víznek, olyannyira nem, hogy feldolgozásukhoz további vizekre van szükség. Bátran kijelenhetem ezek után, hogy az ivászat ördögi kör, amelyből lehetetlen kitörni.

Node, vizet inni hosszútávon unalmas, ezt bárki tanúsíthatja, aki próbált már egymás után több pohárral lehúzni. A víz nem túl változatos, maximum a szénszavasságával vagy a hőmérsékletével lehet variálni, azonkívül szerintem ember nincs, aki télen képes legalább tíz pohár vizet lenyomni egy nap. Ha kitartóan keressük az alternatívát, ami csak vízből áll, nem tartalmaz cukrot, de van egy kis íze, könnyen eljutunk a teáig*. A tea az ideális folyadék. Reggel ihatunk élénkítőt, egyébként pedig amilyet pont megkívánunk, vagy amilyenre pont szükségünk van.

Az ideális ivós napom a legutóbbi időkig a következőképpen nézett ki: ébredés után indítottam egy zöld teával, munka közben általában csak forróvizeztem (kezdő ivónak ez morbidnak tűnhet, de nem az), aztán mikor hazaértem, kezdődött a buli: délutántól késő estig tobzódtam a különféle gyógyteákban és gyümölcsteákban: néha rooibosszal nyugtattam megfáradt idegem, máskor levendulával készítettem fel magam az édes álomra, olykor méregtelenítő-kúrát tartottam hetekig, hársfával kúráltam makacs köhögésem, de legkedvesebb kombinációm az volt, mikor a kancsómba áztattam egy filteres mentát, meg még valamit, ittam, áztattam, ittam, és így tovább, míg el nem jött a lefekvés ideje. (Igen, járok éjszaka pisilni.)

Kidolgozott rendszeremen az első repedéseket a méregtelenítő tea ejtette. Várandósság alatt tilos méregteleníteni, ezért a dobozt a polc hátsó részére suvasztottam. Ezután olvastam, hogy a gyömbér nagy mennyiségben vetélést okozhat, ezért zamatos gyömbérteám is hamarosan mellékerült. Aztán a boltban elgondolkoztam, hogy kell-e nekem aromásított gyümölcsteát** innom, annyi rosszat hallani ezekről a mesterséges összetevőkről, így hát inkább egy mézfű-zsálya kombóra esett a választásom.

Aznap este elégedetten lögyböltem le már a második kancsóval a mézfű-zsálya-menta keverékemből, amikor csak úgy eszembe jutott, hogy vajon van-e találat a mézfű és a terhesség kapcsolatáról. Volt. A mézfüvet a menstruáció előrehozására alkalmazták. Hoppá! Zsálya? Méhösszehúzódást okozó hatása miatt terhesség alatt TILOS (és nem tilos, hanem TILOS). Szerencsére a menta nincs tiltólistán.

Hosszas, és korántsem teljes kutakodásom alapján a következő teákat biztonsággal fogyaszthatom a továbbiakban is: menta, csipkebogyó***, hársfa, rooibosz, citromfű, csalán, napi egy-egy pohárral mehet a zöld tea és a kamilla, illetve az első trimeszter idején javallott a palástfű, de mivel az kihat a progeszteron-termelésre, nem akartam bezavarni vele a szép spontán terhességembe. Szülés előtt négy héttel pedig érdemes elkezdeni a málnalevelet, de addig ugye még van harminc szomjas hetem.

Még szerencse, hogy itt a nyár, ilyenkor magától fellendül a vízfogyasztásom. Illetve előszedtem a polc hátsó részéről a gyömbérteát, napi egy filtertől állítólag semmi bajom nem lesz, viszont csökkenti a hányingert...

*Tea alatt nem azt értem, amikor a kilógatott feketeteába citromot és cukrot keverünk. Nekem a tea az áll valamilyen növényi áztatnivalóból, vízből, és slussz.
**Gyümölcstea: nem az, amikor fekete teához gyümölcsaromákat kevernek, hanem amikor gyümölcsalapú teát esetleg egy kis aromával még jobban meggyümölcsösítenek.
***Ezt az egyet nem szeretem, mert öööö egyszer másnaposan kihánytam.

Első ultrahang

2010-04-02T11:21:00.000+02:00

Szerdán, mire jóleső izgalmam idegtépő várakozássá alakult, megtudtam, hogy a láthatatlan tesztcsíkok világából átléptünk a dobogó szívecskék világába. Sarjunk fél centi hosszú, és kaptam róla fényképet is, sajnos csak papírformában, de aki már látott egy hathetes ultrahang-felvételt, az látta mindet.

Orvost tökéletesen választottam, ez mostanra egyértelmű. Miután kedden este megfogalmaztam, mit írok ide a blogra, ha nem lesz semmi, miután szerdán egész nap balsejtelmektől gyötörve, egy igazi első randevú izgalmával nem ettem, nem ittam, csak szédelegtem és szürkültem felváltva, ahogy meglátott a küszöbön, gyakorlatilag köszönés helyett intett, hogy irány az öltöző, majd irány a vizsgálószék. Mire kényelmesen elhelyezkedtem, már látszott a pulzálás. Miközben a pulzálás apja könnyeit morzsolgatta, én még stresszeltem egy kicsit, hogy vajon mikor jön a feketeleves, de semmi ilyesmi nem történt. Megtudtam, hogy legközelebb ráérek a tizenkettedik héten jönni, de ha esetleg nem bírnám ki (jó vicc), bármikor jelentkezhetek kontroll-ultrahangra. A versenysportot most már mindenképen hagyjam abba (jó vicc), és keressem fel a védőnőmet a következő néhány hétben. Nyugodtan ehetek camembert-t, és egyáltalán, csinálhatok bármit, bár a szexre szemérmesen nem kérdeztem rá. Eztuán gyorsan eldicsekedtem vele, hogy már vettem Femibion 800-at, Magne B6-ot, illetve szedem a normál multivitaminomat is, amit az orvos kicsit sokallott, pedig az Omega 3-at és a C-vitamint már be sem vallottam.

Hát ennyi történt a héten. Nem tudja valaki, a védőnőhöz kapcsolt orvos is ultrahangoz? Ja igen, és költségek: vizsgálat megint 7.000, Femibion 3.000 körül, Magne B6 kicsit több, mint 1.000.

Kérdezz! Felelek.

2010-03-28T10:36:00.001+02:00

Kérdéssor Allétől...

1.Mi lenne, ha nyernék a lottón?
Örülnék, aztán ugyanígy élnék tovább, mint eddig. Viszont nem hiszem sajnos, hogy nyerni fogok, mert nem játszom.

2.Rossz szokás?
Okoskodom, beleszólok, nyafogok, pánikolok, nem bírom a kritikát, elégedetlenkedem. Nem magammal, hanem a környezetemmel. Sznob is vagyok. (Ennél a pontnál zavartam el tanácsadó partneremet.)

3. Koffein?
Reggel egy kávé és egy zöld tea mindenképpen. A nap folyamán elém kerülő újabb kávékat is megiszom, és kedvencem a Pocket Coffee. (Ha esetleg valaki éppen nem tudja, mivel kedveskedjen nekem...)

4.Szinem?
Minden a feketén kívül, de most már a fekete is. A seszíneket nem szeretem. (Sedrapp pl.)

5.Mi van most rajtam?
Pasztell kék-zöld-fehér csíkos szaténhálóing.

6.Háziállat?
Macska, akinek még nem dicsekedtem volna el vele. Kedves, okos, szelíd, jólnevelt, puha, formás.

7.Tíz év múlva hol látom magam?
Vagyis hogy... Mint aki megtalálta a helyét a világban, vagy inkább a saját világát helyben. Harmonikus, érett, hiteles nőként.

És akiknek én tovább gurítanám a kérdéssort:
Nővérem, Adryka és Betty, kíváncsian várom a kitárulkozásotokat!

Az a kilenc hónap...

2010-03-27T21:59:00.000+01:00

A kisbaba kilenc hónapig lakik a mamája pocakjában, ezt minden óvodás tudja. Aki kicsit elkezd érdeklődni az ezotéria iránt, egyből felhívják rá a figyelmét: a menstruációs ciklus ideje egy, a várandósságé tíz holdhónap, vagyis 28, illetve 280 nap. Ha pedig orvosi szakcikkekben böngészünk a terhességről, akkor kiderül, hogy az emberi graviditás időtartama 266 nap, más cikkekben pedig 40 hét, ami viszont nem 266, hanem megint 280 nap. Hogy is van ez pontosan?

Az egyetlen fix pont egy női ciklusban annak első napja. Jele egyértelmű*, időpontilag jól datálható, és ilyenkor szinte biztosan tabula rasával indulunk**. Amik ezután következnek a fogantatás történetében (peteérés, tüszőrepedés, együttlét, megfoganás, beágyazódás), azoknak nincsen egyértelmű, világos, tiszta bizonyítékuk, és jó esetben két héttel később, tehát utólag válik bizonyossá, hogy a fogantatás valóban megtörtént. Más szóval, minden új ciklus kezdete egy új lehetőség a teherbeesésre, és a régi lehetőség lezárása is egyben.

Egy átlagos nőnek, amilyen nincs ugye, a ciklusa közepén, azaz 28 napos ciklusnál a 14-ik napon, azaz a második hét végén van tüszőrepedése. Mivel a kis tüszőcskét 24 órán belül meg kell termékenyíteni, különben elhal, szinte egyértelmű, hogyha ez a hónap kétcsíkos teszttel zárult, az elmaradt menstruáció napján éppen kéthetes a kis embrió-kezdemény. Viszont mivel a legtöbb nőnek nem 28 napos a ciklusa, vagy nem középidőben érik a tüszője, logikus, hogy nem egy ilyen feltételezett eseményhez kötik a szülés időpontját, mint a megfoganás, hanem az anya utolsó menstruációját veszik alapul.

Ettől az utolsó menstruációtól kell kiszámítani a 40 hetet, vagyis a 280 napot, amiből csak 266-ot töltünk ténylegesen terhesen. Aki lusta negyvenet lapozni a naptárban, az adjon hozzá az utolsó ciklusához 7 napot, majd vonjon le 3 hónapot, és megkapja a szülés várható időpontját. (Természetesen az évet is módosítani kell...) Aztán dicsekedjen el vele, hogy a Naegele-számítást használta.

Ha megvan a várható időpontunk, sem dőlhetünk nyugodtan hátra, (egyelőre) nem létező pocakunkat simogatva. A megjósolt napon csupán a szülések 10%-a következik be, 70% két héttel előbb vagy később, a maradék pedig javarészt a koraszülött-statisztikákat gyarapítja.

Még egy utolsó gondolat: orvosunk sosem tudománytalan hónapokban, hanem mindig hetekben fog velünk beszélgetni terhességi korunkról. Proaktívak ehhez hozzácsaphatják a betöltött napok számát is, mint én most, amikor 5+4 hetes, vagyis 5 hetes, és 4 napos terhes vagyok (ami kicsit vicces, mert jelölt napon én mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy most kezdődik a terhességi korom).

*Akinek mégsem az: élénpiros, friss vér.
**Értsd: nem vagyunk terhesek. Tudom, vannak akik terhesen is menstruálnak, de ez NEM általános.

Öregedő koraterhesség

2010-03-24T21:49:00.001+01:00

Nem akartam beleélni magam, igaz, egy percig sem gondoltam, hogy sikerül megállnom. Mindenesetre kezd megszokottá válni ez a terhességesdi.

A hatodik csíkos teszt után már nem ugyanakkora élmény pozitívat tesztelni.* Ha valami folyik, már nem ájulok el, hogy biztos vér, sőt néha meg sem nézem rögtön. Fogdosás nélkül is érzem, hogy tényleg érzékenyebb a mellem, és egyértelművé vált, hogy nem az izgalomtól, hanem enyhe émelygéstől van gombóc a gyomromban.

Most, hogy évek óta dédelgetett vágyaim teljesültek, újak bukkantak fel helyettük. Először is szeretnék egy izmos hányingert. Aztán aluszékonyságot, minimum kilenctől nyolcig. Sajgó s dagadó kebleket**, új melltartókban. Szagérzékenységet, még szebb bőrt, endorfinokat. Ultrahangot, petezsákkal legalább.

5+2, az még nem sok. Jó lenne tudni, hogy a másik fél hogyan gondolja; neki jobban befolyásolja mindez az életét.

*Persze még így is simán lehet a nap fénypontja.
**Kizárólag fizikális okokból. Amúgy mindig kis melleket akartam, és bár nem óriási, 85B-s, a családban magasan vezetem a mezőnyt.

Aggódási tippek koraterhes kismamáknak

2010-03-21T12:28:00.001+01:00

Egyszer minden gyermekreváró nő életében eljön az a perc, amikor végre pozitívat tesztel. A legtöbbünket váratlanul éri az így kialakuló helyzet, és zavarodottságunkban azt sem tudjuk, hogy hirtelen min aggódjunk. Ebben szeretnék segítséget nyújtani sorstársaimnak. A lista tetszés szerint tovább bővíthető.

Talán nem is pozitív, csak pszichopata állapotomban odaképzeltem.

Ma halványabb, mint tegnapelőtt! Vajon ez mit jelent?

Nehéz a hasam alja. Most már biztos meg fog jönni, és akiknek eddig eldicsekedtem, körberöhögnek.

Nem érzek semmit a hasamban. Most már biztos meg fog jönni, és akiknek eddig eldicsekedtem, körberöhögnek.

Fáj a mellem. A menstruációs naptáram szerint 2008. márciusában is fájt, mielőtt megjött.

Nem fáj a mellem. Kész, vége, ennyi volt.

Ez a kis izé itt sárga, vagy barna, vagy fehér? És a wc-papír mintájából adódik, vagy belőlem jött? Soha többé nem veszek mintás wc-papírt!

Éjfél van és nem tudok elaludni! Basszus nem tudok elaludni! Basszus a kismamák bezzeg alszanak!

Valami kifolyt! Éreztem, hogy valami kifolyt! Hülyének néznének a munkatársaim, ha megint kimennék a mosdóba?

Csúnyul a bőröm! Biztos, hogy csúnyul a bőröm, és most már tuti meg fog jönni.

A sok negatív gondolat gondolat majd teremtő erejű lesz, és meg is fogom érdemelni! Más bezzeg örül a tesztjének!

Nem érzem, hogy valami lenne a hasamban. Ilyenkor már biztos tökéletesen kellene éreznem, hogy másállapotban vagyok.

Úgyse fog látni semmit az orvos. Aztán persze kiröhög. Az asszisztenssel együtt.

Jövő héten nőgyógyászati rendelő helyett elmeosztályra visznek majd.

Az idő halad

2010-03-21T12:14:00.004+01:00

Kezdem (~~beleélni magam~~) elfogadni, hogy terhes vagyok. Már csak húszpercenként szaladok a fürdőszobába, hogy legfrissebb tesztemet és/vagy patyolatfehér tisztasági betétemet megcsodáljam. Közelebbi terveim közé tartozik, hogy szintidőmet egy órára növeljem. Már egész gondolatokat tudok végigvinni anélkül, hogy eszembe jutna új állapotom. Munkahelyemen mogorva közönyömet felváltotta a derűs nyugalom, civilben kiegyensúlyozott vagyok és vidám. Persze, csak ha éppen nem öntenek el az aggodalom hullámai.

Tünetekről nem nagyon tudok beszámolni. Egyszer feszül a mellem, ennek mindig nagyon örülök, máskor nem, amin mindig kétségbeesem. Hasamban határozottam érzek valamit, amit leginkább mint fantáziám termékét lehetne megragadni. Nagy várakozással tekintek a hányós és álomkóros időszak elé, bár, ahogy megtudtam, családunk nőtagjai mentesek az efféle problémáktól. Holott a hányinger nyugtatólag*, a sok alvás miatti kipihentség pedig serkentőleg** hatna rám.

Már csak 8-at, extrém esetben 10-et kell aludnom, mire mehetek orvoshoz. (~~És persze hülyére idegeskedem magam, de ezt mégse írhatom le vagy mutathatom ki, amikor az a dolgom, hogy felhőtlenül boldog és megingathatatlanul nyugodt legyek.~~)

Hoppá, majd elfelejtettem: nagyon szép a bőröm! Máskor mindig kicsit pattanásos, most tiszta és makulátlan, persze már ebben is megtaláltam a negatívumot: előre szívom a fogam a jövő héten a kozmetikusnak fizetendő összeg miatt. De lemondani nem akarom, direkt jutalmul kértem magamnak időpontot.

*Hánykolódom, tehát TERHES vagyok.
**Én, a lusta, álmatlanságban szenvedek évek óta.

Kémiai terhesség

2010-03-17T20:36:00.002+01:00

Ideje egy vallomásnak. Nekem már volt pozitív terhességi tesztem. Egy darab, még 2007. novemberében. Zöldfülű kezdőként, amikor még azt hittem, pár hónap alatt teherbe lehet esni, csúful megjártam a kevélységemmel.

Pénteken kellett volna megjönnie. Nem is jött, csak valami maszatolás jelentkezett. Hétvégén picike vérzés. A felhők felett jártam, mert tudtam (hehe), hogy ez a beágyazódás maga. Hétfőn gyengécske pozitív lett a Clearblue-m. Folyamatosan kerestem és éreztem a kapcsolatot magzatommal, és nem idegeskedtem különösebben, hogy minden nap van valamennyi kis vérzésem. Aztán csütörtökön világosan éreztem, hogy elment a jel, s hogy valóban jel volt-e, azt nem tudom, de ijedtségemben újfent teszteltem, ezúttal már negatívat. Fél óra múlva az orvosnál megtudtam, hogy hamarosan menstruálni fogok, és hogy egy hét csúszás még semmi, rengetegen megfogannak úgy, hogy észre sem veszik, mert a később jelentkező vérzéssel távozik a kis sejtcsomócska.

Hát ez a kémiai terhesség. Amikor valami elkezdődik, és lakmuszpapírral érzékelhető a szervezetben, de még azelőtt vége lesz, hogy fizikailag is kivehető lenne.

Persze semmi ilyesmire nem gondolok, és most egy mákszem vérzésem sincs, és ez egy teljesen, de teljesen más helyzet, de tényleg szorítsatok nagyon, ha szabad ilyet kérni!!!

Szemem karvaly, eszem tyúk

2010-03-17T20:05:00.007+01:00

Mert ki az a hülye, aki még cikluson belül tesztel? Hát én! Semmi különösebb okom nem volt rá az akut türelmetlenségen, és az érzésen kívül, hogy most tuti sikerült.* Első akcióm a 12-ik dpo-n, vasárnap esett.** Az eredmény pedig a következő lett:

Gyengébbek kedvéért bejelöltem a második csíkot. (És nem a csík HELYÉT, mert a csík OTT VAN.) Nővérem és legjobb barátnőm be merte vallani, hogy ő nem lát semmit, szerető kedvesem viszont nem. Ő igyekezett boldoggá rendezni aggódó ábrázatát, miközben a pozitív eredmény helyett nyilván engem látott az elmeosztályon a képzeletbeli csíkjaimmal együtt. Ezek után csak egy hard core meddőségi topikban mertem próbálkozni, ahol erős támogatásra leltem. Semmi nem nyújt olyan akolmeleget ugyanis, mint egy meddőségi topik.

Elrohantam a DM-be új tesztért, folsavért, majd a hosszú hétvége innentől kezdve különösebb események nélkül telt. Eldöntöttem, hogy csak kedden tesztelek újra, és empirikus módon megtapasztaltam, milyen az, amikor az idő ólomlábakon jár. Hétfő estére szerencsére megfájdult a mellem, és ez erőt adott az éjszaka átvészeléséhez.

Kedden már nem egy olcsó papírcsíkkal, hanem a tesztek a nagyágyújával*** keltem hadra. És akkor megtörtént az, amiről sosem reméltem, hogy részem lesz benne: még be sem fejeztem a pisilést, amikor már ott díszelgett a függőleges vonal! Hogy ez, hogy pont velem... Ciklus előtti nap, azonnal, pozitív!!! Álmomban sem reméltem ilyen tökéletes tesztelést soha. Gyakorlatilag teljes az életművem.

Az első fél napot valami furcsa kábulatban töltöttem, ami azóta olykor aggodalommal váltakozik. Ha minden jól megy, holnap megérkezik az újabb köteg olcsó vaterás tesztem, azzal kihúzok valahogy két hetet, aztán hivatalosan is kiderül, mi van. Tünetem csupán a mellfájdalom, és valami különös hasbugyorgás. Szorítsatok, légyszi!

*Igen, ez az, amit minden mestruáció előtt érzek.
** Day post ovulation, ahány nap már eltelt a peteérés óta.
*** Clearblue, ha valaki nem tudná.

Tippek férfiaknak. Hogyan viselkedjünk meddő kedvesünkkel?

2010-03-12T13:47:00.004+01:00

Eszünbe se jusson lemeddőzni a nőnket. Nem Ő meddő, mint Nő, hanem Mi vagyunk meddők, mint Pár. Mással talán már rég lenne gyereke. Sőt, ha az ő nyakába varrjuk az egész problémát, valószínű, hogy egyszer majd mástól lesz gyereke, mi meg gondolkozhatunk, mit rontottunk el.

Maximálisan működjünk együtt párunkkal. A teherbeesés, pláne terhesség lényegi része a nőn múlik. Mi olyan keveset tudunk tenni az ügy érdekében, hogy semmi sem indokolja, hogy azt ne százszázalékosan próbáljuk teljesíteni.

Ha szex, akkor szex. Akkor, amikor Ő mondja, még ha ligakupa-döntők hullanak is az égből. És közben csináljunk úgy, mint akinek tényleg borzasztóan van hozzá kedve.

Ha spermaadás, akkor spermaadás. Míg nőnket a legkülönfélébb traumák érik, mi legfeljebb teniszkönyököt kapunk. És ha nem akarjunk, soha, senkinek nem mondjuk majd el, hogy láttunk már urológiai rendelőt belülről.

Nyafogás, hiszti nélkül szedjük be spermakép-javító gyógyszereinket. A rossz spermaképnek az égegyadta világon semmi köze nincs a férfiassághoz. És ha rossz a spermaképünk, attól nem fog javulni, ha homokba dugjuk a fejünket. Gondoljunk arra, hogy nekünk legalább nem kell injekcióznunk magunkat. Proaktívak önszorgalomból vásároljanak méhpempőt, E-vitamint és Q10 koenzimet, majd zsebeljék be érte a dícséreteket.

Kövessük naprakészen választottunk kezeléseit (latin elnevezéssel együtt), aktuális diagnózisát, gyógyszereit. Legyünk tisztában azzal, hogy ciklusának körülbelül hányadik napján jár. (Kezdők alaposan tekintsék át a női ciklus általános működését.) A 26-ik naptól fölfelé jelezzük diszkréten, hogy úgy érezzük, hamarosan két csíkot üdvözölhetünk a terhességi teszten.

A nők egy-egy ciklus alatt több hormont termelnek, mint mi egy év alatt. A meddőségi kezelések alatt a hormontermelésük bizonyos esetekben akár meg is százszorozódhat. A hormonszint kihat az egyén hangulatára. Ha ezeket az állításokat szinkronizáljuk, könnyen beláthatjuk, hogy a női ún. hiszti a női nemmel járó természetes jelenség. Tanuljuk meg kezelni! Ne reagáljuk túl a hangulatváltozásokat, de ne is legyünk autisztikusan érdektelenek. Pár hónap alatt kialakíthatjuk a megfelelő hozzáállást - higgyük el, lesz alkalmunk gyakorolni.

Nőnk hangulata a ciklus közepén emelkedni kezd, az utolsó napokban száguld a csúcsra, hogy aztán az új ciklus első napján a mélybe zuhanjon. (Ismétlő kérdés: mikor is van az új ciklus első napja?) Ilyenkor legyünk hangsúlyozottan kedvesek. Találjuk ki, mi az, ami már igazán túlzásnak számít kedveskedés szempontjából. Ha megvan, akkor tekintsük ezt az elvárható minimumnak.

Ma megtudtam

2010-03-08T19:37:00.007+01:00

Ma megtudtam...

...hogy a következő vérzésem harmadik napján valóban megkezdődik a stimulációm.

...hogy mégsem vagyok túl okos, mert a gyógyszerek nevét elfelejtettem. De közte lesz a Clostilbegyt, szájon át, egy másik G-betűs injekcióban, meg a tüszőrepesztő.

...hogy az injekciót persze hogy be tudom adni magamnak.

...hogy nem kell folyamatosan kontrollra járnom, a modern eljárásnak köszönhetően elég a tizenkettedik napra egy ultrahang, aztán már fixen kitűzhetjük az inszem időpontját.

...hogy maga az inszemináció egy átlagos nőgyógyászati vizsgálat terhelésével jár.

...hogy az esélyem 15 vagy 16 %, ezért végülis ne csak egyet csináljunk, hanem legalább hármat, a GnRh-kezelés előtt.

...hogy valójában az orvos és az asszisztens is arra vágyik, hogy sikerüljön az első.

...hogy spontán csak 1,5% esélyünk van havonta, mert az endometriózis folyamatos gyulladt állapotot tart fenn.

...hogy az orvos és az asszisztens azért annak örülne a legjobban, ha spontán sikerülne.

...hogy kell vinnünk igazolást arról, hogy életközösségben élünk, de nem kell stresszelnem, ha az inszemináció napjára még éppen nem lesz nálunk ez az igazolás.

...hogy a partnerem olyan sok részt nem tud vállalni a folyamatban, de azért egyen mézet naponta, E-vitamint, Q10-et szedjen, ne fürödjön forró vízben és hordjon laza alsónadrágot (~~mert így nem érzi úgy, hogy ő kimarad valamiből~~).

...hogy a műtét után nem kellett volna három hétig véreznem, de szerencsére nem lett belőle problémám.

...hogy a kis vágásaim viszont az átlagosnál szebben gyógyulnak.

...hogy volt a napokban peteérésem, ez egyértelmű, de azért olyan nagyon mégse reménykedjek, lásd fent.

...hogy a menő magánrendelőkben a vetkőzőben Naturella márkájú tampon van kikészítve, ami a kedvencem.*

Mindez a tudás 7.000 forintomba került, és nagyon, nagyon megérte. Viszont nem kérdeztem rá a várható felmerülő költségekre, mert ~~kínosnak tartottam~~ ~~nem tudtam, illik-e~~ végülis van rá pénzünk.

*Nem tudom viszont, hogy milyen az a vizsgálat, ami után tamponra van szükség, viszont ezt nem is akarom megtudni.

Amit minden meddő nőnek tudnia kell

2010-03-04T19:55:00.007+01:00

1. Valójában senkit nem érdekel annyira a meddőségünk, mint bennünket.
Ne várjuk el távoli ismerőseinktől, hogy tapintatosak legyenek hozzánk, pláne ha nem is tudnak problémáinkról.
Ne várjuk el közeli ismerőseintől, hogy folyamatosan minden kezelésünket, diagnózisunkat, reményeinket fejben tartsák.
Ne várjuk el családtagjainktól, hogy a meddőség az ő életükben is központi szerepet játsszon.
Ne várjuk el párunktól, hogy meddő nőként gondolkozzon. Neki nem annyira testközeli érzés a meddőség, mint nekünk. Ettől még nagyon szeret bennünket, vágyik gyermekre, és kiváló apa lesz.

2. A többi csecsemő nem azért születik, hogy nekünk fájdalmat okozzon.
Noha minden egyes terhesség híre új késdöfés szívünkbe, ne felejtsük el, hogy a kismama nem tehet erről. Ne öntsük rá minden keserűségünket, sőt semmilyen keserűségünket ne öntsük rá. Neki most az ő terhessége a világ közepe, természetes, hogy nagyon boldog. Próbáljunk szívélyesen gratulálni, aztán legfeljebb meneküljünk el egy nyugodt helyre kisírni magunkat. A sírás a legjobb eszköz, amivel levezethetjük feszültségünket. És egy síró meddő nő rokonszenvesebb, mint egy kiállhatatlan meddő nő.

3. Nem mi vagyunk a legilletékesebbek meddőségi ügyekben.
Beszélgetés közben ne viselkedjünk úgy, mintha nálunk lenne a Meddő Bölcsek Köve. Egyfelől minden meddőség más, sőt kapásból duplán más. Másfelől könnyen lehet, hogy beszélgetőpartnerünk sokkal meddőbb meddő, mint mi magunk, csak ő nem vág fel rá. Ugye titeket is oktattak már ki dilettánsok? Ugye, hogy vacak érzés?

4. Nők vagyunk, aki gyerekre vágyik, és nem kismamák.
Csak a saját életünket keserítjük meg, ha úgy viselkedünk, mint akinél már útban a baba. Ne veszekedjünk párunkkal, ha a leendő gyerekszobát egyelőre dolgozónak szeretné használni. Foglaljuk le nyugodtan fél évvel későbbi nyaralásunkat. Ne nézegessünk babakocsikat a neten. Vagy legalábbis ne naponta. Vásároljunk jelenlegi méretünknek megfelelő ruhadarabokat. Igaz, hogy terhesség után fél számmal talán nagyobb lesz a lábunk, de ez nem ok arra, hogy már most lötyögő cipőket hordjunk.

5. Minden gyerek gyönyörű, még akkor is, ha nem a miénk.
Akár irigységből, akár elfojtott irigységből tennénk, ne kritizáljuk más gyermekét. Kritikának számít az is, ha nem veszünk tudomást a létezéséről. Ha a családban, vagy közvetlen környezetünkben baba születik, illik előbb-utóbb meglátogatni és agyba-főbe dícsérni. Ha nem tetszik a ded, hízeleghetünk magunknak azzal, hogy a miénk szebb lesz. Ha pechünkre valóban gyönyörű, akkor nyugtassunk meg magunkat, hogy nagy ló lesz már, amikor a miénk még csak édes csöppség. És meg is csúnyul, természetesen.

6. Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogyan jónak látja.
Sajnos bármennyire is a gyermeknevelés témaköre tölti ki gondolatainkat és könyvespolcunkat, nem vagyunk anyák, így nem csak, hogy (anyaságtól függetlenül) nincs jogunk beleszólni más dolgába, de ezt könnyen a fejünkhöz is vághatják. Még ha Ranschburg és Vekerdy kórusban sikítana is, mégha fekete teát adnak az újszülöttnek, kiflit a hathónaposnak, és játékkonzolt a kétévesnek, akkor is tartsuk meg magunknak véleményünket.

7. Az abortusz nem arra való, hogy kikészítsük magunkat rajta.
Hogy mire való, azt nem tudom pontosan, de ne feledjük: ahol 4-5 ember összegyűlik, ott legalább egy (akár elméleti szinten) abortuszpárti lesz. Ne feledjük, hogy mi jelenleg elfogultak vagyunk a tárgyban, és ne menjünk bele meddő (hehe) vitákba. Inkább tereljük el gyorsan a szót, ha ez a téma valahogy felvetődne.

8. Az életben nem a baba az egyetlen boldogság.
Persze a meddőséghez nyilván kapcsolódik egy gyermek utáni erős és kielégítetlen vágy, máskülönben nem derülne fény rá, de azért a próbálkozások között ne felejtsük el néha jól is érezni magunkat. Nem csak azért, mert ha jólérezzük magunkat, könnyebben teherbe is esünk, hanem, mert pár év múlva erre az időszakra nem mint a meddőségünk éveire, hanem mint a gyerek előtti utolsó "szabad" évekre fogunk visszagondolni. Rengeteg dolgot talán éppen ebben a hónapban csinálhatunk utoljára.

A harmadik út

2010-02-27T18:59:00.003+01:00

(válasz Allének)

Gyermekvállalási szempontból minden nő előtt háromféle életpálya rajzolódik ki. Születik saját gyermeke, letesz a (további) gyermekvállalási szándékáról, vagy örökbefogad egy idegen babát.* A sorrendiség a saját jelenlegi preferenciáimat is elárulja.

Nyilván elfogult vagyok a saját státusommal szemben, amikor úgy vélem, hogy meddőként a legnehezebb választani a fenti életutak között. Először is valamikor eljut oda az ember, hogy végig kell gondolnia, meddig hajlandó elmenni a saját gyermek ügyében. Nekem valahogy nem rokonszenves az a nézet, hogy MINDENT tegyünk meg a teherbeesés érdekében. Nem ellenzem a mesterséges megtermékenyítési módszereket, ám (szintén jelenleg) úgy gondolom, hogy legeslegkésőbb az ötödik** sikertelen lombik tájékán érdemes más fordulatot adnunk életünknek. Persze erről is megoszlanak a vélemények, széles a szórás a meddőségi orvoshoz sem forduló, és a tizenikszedik lombikra is vállalkozó nők között. A lényeg, hogy senki dolgába nem kell beleugatni kívülről.

Aztán, ha már tudja az illető hölgy, hogy saját jogon nem lesz gyermeke, el kell döntenie, hogy gyermek nélkül, vagy idegen gyermekkel éli majd le az életét. Az igazat megvallva itt még messze nem járok, csak egy pár felvetődő gondolatom van a témában.
Először is nem árt tisztába kerülnünk vele, hogy miért akarunk örökbefogadni. Mert mindenkinek van gyereke, csak nekünk nincs? Mert hátha ez eltereli a figyelmet a teherbeesésről, és akkor majd sikerül? Sajnáljuk szegény, szülő nélkül nevelkedő emberpalántákat? Esetleg annyira szeretnénk egy babát (vagy akár nagyobb gyereket), hogy akár egy idegenét is felneveljük? Szerintem maximum az utolsó kettő, de inkább csak az utolsó indok elfogadható.

Jön a következő gondolkozási lépcsőfok: ha örökbefogadunk egy babát, kielégítjük-e vele gyermek utáni vágyunkat? Nem fogjuk-e úgy érezni, hogy a mi kapcsolatunk csak halvány mása egy valódi anya-gyermek-kapcsolatnak? El tudjuk-e fogadni százszázalékosan, hogy kimarad életünkből a terhesség, szülés, a vele járó érzelmi és hormonális változásokkal együtt? Negatív válaszok esetén rágódjunk még picit a problémán. Én egyelőre itt maradok ki végképp a dobásból.

Ha még most is úgy érezzük, hogy gyerek KELL, de mindenáron, ideje partnerünkkel is alaposan elbeszélgetnünk a témáról. Az esetek nagyobb részében a férfiak azok, akik mereven elzárkóznak az örökbefogadás gondolatától.*** Milyen módon tudjuk kezelni ezt az elzárkózást? Ha viszonylag könnyen megy, semmi gond. Ám, ha jó alaposan meg kell "dolgoznunk" párunkat az ügy érdekében, akkor is biztosan vagyunk benne, hogy boldog család leszünk az örökbebabával?

Ha mindketten megingathatatlanok vagyunk, itt már talán el is indulhat a procedúra. A technikai részleteket nem ismerem, és azt hiszem, nem is fogom megismerni. Bár néhányszor már eljátszottam az örökbefogadás gondolatával, néhányszor rá is pörögtem egy kicsit, józanul mindig arra jutottam, hogy nem elég erős bennem a gyerek utáni vágy hozzá.**** (Tudjátok, ez az, amivel vádolni is szoktam magam, hogy biztos ezért is nem esek teherbe.) És mivel eddig ahányszor szóbahoztam ezt a kérdést, F. elég mereven elzárkózott tőle, úgy gondolom, még sokmindennek kell történnie ahhoz, hogy valóban megalapozottan nyúljak ismét ehhez a kérdéshez.

*Ez a felosztás napjaink nukleáris családmodelljére vonatkozik. Voltak olyan időszakok a történelem folyamán, és a történelem előtti időkben pláne, amikor a három kategória nem különült el ilyen élesen egymástól. Gondolhatunk itt akár az ősközösségi kommunákra, ahol a nagycsaládok közösen gondozták akár utódaikat, az apácák által működtetett leányneveldékre, vagy a "segítő vénkisasszony nagynéni" sztereotípiájára.
**Nem hasra ütöttem, hanem az egy lombik egyenlő 20-25%-os esély elvéből indultam ki.
***Ez szintén érdekes téma, csakhogy nem érzem úgy, hogy van elég tudásom és képzettségem a kivesézéséhez.
****Vagyis nagyon szeretném, ha lenne, sokat olvasok róla, és készülök rá, és néha sírok miatta, és vágyakozom és így tovább, de úgy érzem, inkább elfogadom, amit dob a gép, mint hogy erőszakot tegyek a saját sorsomon. Vagy hogy mondjam. Majd egyszer megpróbálom megfogalmazni.

Használati utasítás meddő ismerősünkhöz

2010-02-21T19:08:00.003+01:00

1. alapszabály: harminc körüli, pláne harmincon túli, rendezett párkapcsolatban élő hölgyismerősünk, ha még nem rendelkezik gyermekkel, valószínűleg nagyon azon van, hogy rendelkezzen végre vele. Ne kérdezzünk rá, mikor szeretnének gyereket, vagy hogy miért nincs gyerekük!*

2. alapszabály: ha már tudjuk egy bizonyos ismerősünkről, hogy gyermeket tervez, ne kérdezzünk rá kényszeresen pár hetente, hogy mi újság ezügyben. Ha közölnivalója lesz, úgyis egyből mondani fogja.

Kiegészítő szabályok:

Ne akarjunk meddőségről beszélgetni meddő ismerősünkkel. Gondoljunk arra, hogy ő elsősorban nő, és csak másod-, vagy inkább sokadsorban meddő. Kivétel ezalól, ha ő maga hozza szóba meddőségét.

Ne zárkózzunk el a beszélgetéstől, ha meddő ismerősünk kezdeményezi. Ne aggódjunk, hogy olyan mélységekbe tereli a beszélgetést, ami már kínos számunkra.

Ne akarjunk teherbeesési tippeket adni meddő ismerősünknek, hacsak nem vagyunk magunk is érintettek. Laikusként valószínűleg nem tudunk olyan módszert, eljárást, kezelést, csodaszert, alternatív eszközt stb. javasolni, amiről ne lennének a miénkénél mélyebb ismeretei.

Ne viccelődjünk ismerősünk meddőségén (húzzatok bele végre! és társai). Vagy ha viccelődünk, számoljunk vele, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor szóbaállt velünk.

Ne dicsekedjünk meddő ismerősünknek gyermekünkkel vagy terhességünkkel. Ugyanakkor ne is kezeljük tabuként gyermekünket, vagy terhességünket. Próbáljuk bizonyos távolságtartással kezelni ezeket a témákat.**

Ne panaszkodjunk meddő ismerősünknek terhességünkkel kapcsolatban. Örüljünk neki, hogy mi terhesek vagyunk, és kívánjuk neki is ugyanezt.

Ne szánakozzunk meddő ismerősünkön. Akin szánakozunk, azt lenézzük, és senkinek nem esik jól, ha lenézik.

Ne legyünk túlzottan és hangsúlyozottan kíméletesek meddő ismerősünkkel. Nem visszamaradott, csak meddő. Most még.

Ne gondoljuk, hogy csak azért, mert mi könnyen teherbeestünk, tudunk valamit, amit meddő nők nem. Mázlink volt. Punktum. Örüljünk neki, és ne legyünk nagyképűek.

Ne adjunk meddő ismerősünknek életviteli tippeket. Semmi közünk hozzá, hogy meddig akar még próbálkozni, miért nem fogad örökbe, vagy hogy milyen kezeléseknek veti alá magát.

Ha meddő ismerősünk megosztja velünk valamilyen műtétje, vagy mesterséges megtermékenyítése részleteit, akkor érdeklődjünk a kezelések eredménye felől. Ne aggódjunk, hogy tapintatlannak fog tartani, vagy elsírja magát a telefonban. Egyszerűen örülni fog, mert úgy érzi majd, hogy számíthat ránk.

Ne adjunk meddő ismerősünknek meddőséggel kapcsolatos ajándékot.

Ne pletykáljunk ismerősünk meddőségéről.

*Ha ismerősünk az ún. childfree-k táborát gyarapítja, azt valószínűleg ő maga fogja közölni velünk.
**Amúgy meddő nője válogatja, engem nem zavar a dicsekvés sem, ha nem direkt rosszindulatú. Mert sajnos olyan is van.

Semmi baj

2010-02-21T18:45:00.005+01:00

Vannak vasárnapok, amik nem indulnak kifejezetten jól. Például megtudjuk, hogy egyik legellenszenvesebb ismerősünk gyereket vár. Már megint. Ilyenkor ne hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk az önsajnálat, inkább tegyünk meg mindent, hogy derűsen folytatódjon a nap.

Például süssünk browniest. Egy kis lábasban forraljunk vizet, és a vízgőz fölött olvasszunk meg tíz deka vajat tizenöt deka étcsokoládéval. Közben verjünk fel habosra négy tojást egy csipet sóval. Kanalazzunk bele öt evőkanál cukrot, majd rutinból tegyük vissza a cukortartót a helyére. Semmi baj, majd felsepregetjük a cukrot, már úgyis csak fél kiló volt benne. Öntsük egy laza mozdulattal a felolvadt csokoládét a tojásos keverékbe. Semmi baj, tartsunk gyorsan kezünket hideg víz alá, közben tereljük ki a macskát a konyhából, nehogy belelépjen egy szilánkba, majd itassuk fel a csokoládé nagyját a szekrényajtóról. Keressünk egy másik lábast, és olvasszunk fel ismét tíz deka vajat tizenöt dekagramm csokoládéval. Előrelátón készítsünk a kezünk ügyébe egy konyharuhát. Semmi baj, majd a párunk visszateszi a kiszakadt fiókot. Szitáljunk öt evőkanál lisztet a masszába. Öntsük az egészet kivajazott tepsibe, toljuk az előmelegített sütőbe, állítsuk húsz percre a konyhai órát. Jó étvágyat!

Andrológiai kivizsgálás, 1. rész

2010-02-18T18:15:00.008+01:00

Aztán eljön az a nap, mert a meddőség alatt minden eljön, amiről addig csak olvastunk, amikor elküldjük a párunkat andrológiai kivizsgálásra. Minél hamarabb jön el ez a nap, potenciálisan annál kevesebb kiviszgáláson esünk át mi magunk. Potenciálisan.

Első lépésként megemlítjük, hogy másnap nőgyógyászhoz megyünk, és valószínűleg andrológiai vizsgálatot is fog javasolni. Erre partnerünk ajkán rejtett mosoly jelenik meg, hiszen neki már van gyereke. Erre a mi ajkunkon még rejtettebb mosoly jelenik meg, hiszen nekünk már vannak elméleti ismereteink a tárgyról.

Második lépésként naturalisztikusan taglaljuk, hogy az a szadista állat nemhogy hüvelyi vizsgálatot végzett, de még kettő (KETTŐ!) vérvételt is akar egy hónapon belül, nem beszélve a hüvelyi ultrahangról, ami állítólag nagyon fájdalmas. Ha partnerünk kellőképpen elfehéredett, akkor közölhetjük vele, hogy neki pedig andrológiai kivizsgálásra kell mennie. Szolidaritásból bele fog egyezni, mert még nem tudja, hogy az andrológiai kivizsgálás sava-borsa a spermavizsgálat.

Harmadik lépésként átnyújtjuk partnerünknek az andrológiai szakrendelés telefonszámát, és lelkére kötjük, hogy mihamarabb kérjen időpontot, de még véletlenül sem a peteérésünket megelőző vagy követő hétre*. Ezután be kell jelölnünk a naptárában a szabad heteket. Az első héten naponta figyelmeztetjük az időpontkérésre, a második héten naponta kétszer, a harmadik héten pedig ahányszor az utunkba vetődik a lakásban.
A negyedik héten úgyis kiborulunk, hogy egy hülye spermavizsgálatra 6 hetet kell várni.

Negyedik lépésként elkísérjük parnerünket a háziorvoshoz, beutalót kérni a szakrendelésre. Eközben olyan arcot vágunk, ami a háziorvos ÉS az asszisztens előtt valószínűsíti, hogy valójában mi vagyunk meddők, partnerünk csak a kötelező protokoll miatt megy vizsgálatra.

Ötödik lépésként nyugtatgatjuk aggódó partnerünket, hogy nem lesz kellemetlen, és holnap ilyenkorra már elfelejtheti az egészet, miközben titokban abban reménykedünk, hogy megalázóbb lesz, mint a mi hüvelyi ultrahangunk. Másnap próbáljuk elfojtani előbb nevetésünket, aztán dühünket, hogy miért kell ezt a nyomorult vizsgálatot úgy túldramatizálni, aztán rájövünk, hogy leginkább a valóban megalázó körülményekre, illetve az mögöttünk halmozódó sikertelen hónapokra vagyunk dühösek. Nyugodtan sajnáljuk egy kicsit magunkat.

Hatodik lépésként előbb profivá képezzük magunkat a spermakép kiértékelésében, aztán rájövünk, hogy úgyis csak az orvos tud többet mondani. Aztán arra is rájövünk, hogy az orvos sem tud többet mondani. Megemeljük az E-vitaminunk napi adagját.

*A spermaadás előtt 4 napig tartózkodni kell a nemi élettől.

Jaj de unalmas a várakozás

2010-02-14T21:38:00.004+01:00

Meddőnek lenni elsősorban azt jelenti, hogy folyamatosan várakozik az ember. Várakozhat hamarosan bekövetkező, vagy be nem következő eseményre, mint például peteérés, orvoslátogatás, vagy hogy hátha most nem jön meg, és várakozhat hosszú távon is, mondjuk ha olyan betegsége van, ami hosszas kezelést tesz szükségessé, vagy ha egyszerűen már kiderült, hogy neccesebb lesz az egész gyerekvállalás, mint hitte.

Most a hosszas várakozás témakörét járom körül. A várakozással kapcsolatban ugyebár két kérdés vetődik fel egyből:
-MEDDIG kell még várnom? Erre a kérdésre nem kapunk választ ebben a posztban.
-MIT csináljak várakozás közben? Talán erre a kérdésre sem kapunk választ, de azért megpróbálom összeszedni a lehetőségeket.

A várakozást főleg szabad perceinkben éljük meg teherként, ezért kapásból két lehetőség adódik: vagy csökkentenünk kell a szabad perceink számát, vagy valamilyen új tevékenységgel minél jobban be kell tábláznunk azokat.

A szabad percek számát könnyen csökkenthetjük, ha hivatalos munkaóráink számát növeljük. Vagyis első lépésben váljunk nyugodtan sztahanovistává. Ha valakinek ez nehézségekbe ütközik (öööö... hány százalék is a munkanélküliség Magyarországon?), esetleg érzelmileg nem képes rá*, még mindig elmehet önkéntesnek.

Ha akar. Ha nem, akkor is számtalan opció közül választhat. Egy a lényeg: ne ad hoc üssük el az időnket, hanem vessük bele magunkat valamibe minél jobban. Itt van például a párkapcsolat kérdése. A meddőség minden párkapcsolatot megvisel, gondoljunk akár csak a szexuális részére a dolognak, ezért biztos, hogy van magénéletünkön mit javítani. A lehetőségek száma végtelen, fontos azonban, hogy együtt űzhető, sok beszélgetéssel, élménnyel és nevetéssel járó tevékenységet szemeljünk ki közösen. Persze úgy is dönthetünk, hogy párkapcsolatunkat éppen eléggé megviselte már maga a meddőség is, semmi szükség rá, hogy amatőr módon még jobban belebarmoljunk.

Ebben az esetben magányos módon kell minél jobban elfoglalnunk magunkat. Valószínűleg tévúton járunk, ha a várakozás hónapjaiban beregisztrálunk a fontosabb baba-mama blogok mindegyikére, illetve csokorba gyűjtjük magunk körül a meddő barátnőket. Vegyük sorba, milyen hatékonyabb, hasznosabb, vagy pusztán élvezetesebb ötletek jutnak még eszünkbe!

Sport ~~különös tekintettel a meddőségi tornákra~~. Biztosan vannak olyan nők, akik képesek húsz-harminc sport nélküli év után rászokni a rendszeres mozgásra. Ők ne feledkezzenek meg róla, hogy a túlzott testmozgás megnehezíti a teherbeesést. Persze erről az eddig is rendszeresen sportoló csajok se feledkezzenek meg. Mondjuk heti kétszer egy óra TALÁN még belefér, és akkor már csak 166-40**-56***=70 órát kell agyoncsapnunk valahogy.

Tanulás. Ez már jobb egy fokkal. Viszont a tanulás sok stresszel jár (vizsgák, tandíj, utazás), és, mint tudjuk, a sok stressz nem kedvez a termékenységnek.

Dönthetünk úgy, hogy rendbetesszük életünket: feloldjuk szorongásainkat, elindulunk/továbbhaladunk az önismeret útján, megtanulunk meditálni, jógázni, reikizni, elmélyedünk a természetgyógyászat rejtelmeiben. Ha szerencsénk van, a végére nem fogunk úgy kinézni, mint egy iszonyatosan leszedált meddő nő, és nem hagy el bennünket társunk (nem a meddőség, hanem a becsavarodottság miatt), mert ha igen, akkor lesz igazán nehezített a teherbeesésünk.

Sokat segíthet, ha minél jobban kiéljük gondoskodási ösztöneinket. Például naponta többfogásos vacsorával kényeztethetjük párunkat. Fontos, hogy ezen a téren se essünk túlzásokba, mert hamarosan szocreál családmodellben érezhetjük magunkat, és meggyűlöljük 120 kilós, este 7-kor hortobágyi húsos palacsintát és diós patkót követelő választottunkat.

Gondoskodhatunk ehelyett egy kisállatról akár. Szerezzünk be egy kutyát/macskát. Ha már van macskánk/kutyánk, vele is egyeztessünk.**** Mint tudjuk, minden tipikus meddő nő rendelkezik háziállattal.

Az igazat megvallva akármit is csinálunk, felkeléstől lefekvésig ÚGYIS folyamatosan eszünkbe fog jutni a saját meddőségünk. A legegyszerűbb megoldás az, ha nem kapálódzunk mindenáron a gondolataink ellen. Hanem mondjuk kiírjuk magunkból az egészet egy blogban.

*lusta
**munkahét
***alvás
****Négylábú társaink mérsékelten kompatibilisek egy csecsemővel, ezért ezt a megoldást nagyon alaposan fontoljuk meg, illetve csak nagyon reménytelen helyzetben alkalmazzuk.

Mi a különbség egy sima nőgyógyász és egy meddőségi specialista között?

2010-02-07T22:34:00.002+01:00

1. A sima nőgyógyász csuklóból elzavar, hogy majd fél év múlva gyere vissza. A meddőségi specialista nem tud a szemedbe nézni, ha három hét várakozásra kell kérnie.

2. A sima nőgyógyász mindig megpróbál meggyőzni róla, hogy ő ért meddőségi ügyekhez. A meddőségi nőgyógyász mindig elmondja, hogy ő ért a sima nőgyógyászati ügyekhez is.

3. A sima nőgyógyász arról érdeklődik, férjnél vagy-e. A meddőségi nőgyógyászt az érdekli, hogy hol dolgozol.

4. A sima nőgyógyász megsértődik, ha lekoccolsz egy meddőségihez. A meddőségi elfogadja, hogy nem ő az életedben az első, és nem ő lesz az utolsó sem.

5. A sima nőgyógyász mindig reménykedik, hogy talál benned valami fertőzést, amit kikezelhet. A meddőségi abban reménykedik, hogy semmi nem odavalót nem fog találni.

6. A sima nőgyógyász meg van róla győződve, hogy nincsen szervi problémád. A meddőségi már akkor tudja, mi a szervi problémád, amikor még le sem vetkőztél.

7. A sima nőgyógyász meglepődik, ha partnereddel érkezel. A meddőségi meglepődik, ha egyedül mész rendelésre.

8. A sima nőgyógyász szeret megvizsgálni. A meddőségi szereti olvasgatni a korábbi leleteidet.

9. A sima nőgyógyász nem, vagy csak szőrmentén kérdez rá a szexuális életedre. A meddőségi nőgyógyász részletesen kifaggat róla.

10. A sima nőgyógyász szerint a terhesség állapot. A meddőségi nőgyógyász szerint a terhesség cél.

A medikalizálás első lépései

2010-02-07T21:48:00.007+01:00

A meddőség ösvényére akkor lépünk rá végérvényesen, amikor először hozzuk szóba teherbeesési nehézségeinket az orvosunknál. A legtöbben a sima nőgyógyászunkat tiszteljük meg elsőként problémáinkkal.

Azt szokták mondani, hogy egy egészséges párnak egyévi, védekezés nélküli nemi élet esetén összejön a baba. Az én személyes véleményem szerint azonban nekik simán sikerül fél év alatt, csakhogy mi, akikről később kiderül, hogy meddők vagyunk, lerontjuk a statisztikát. Mindenesetre a nőgyógyászok valami miatt ragaszkodnak az egy évhez, ezért vagy egy év után keressük fel őket, vagy legalább hazudjuk azt, hogy már egy éve próbálkozunk.

Ezután (hacsaknem meddőségi specialistához mentünk eleve, de ez valószínűtlen, mert még nem tudjuk, hogy meddők vagyunk) készüljünk fel rá, hogy az orvos egyszerűen nem fog komolyan venni. Ha ő az erősebb, akkor hat hónapig ehetjük még a kefét, ha mi, akkor kénytelen-kelletlen kikérdez majd menstruációs ciklusunkról, szeretkezési szokásainkról, az idősebbje pedig puhatolózni kezd, hogy férjnél vagyunk-e. Ezután ad majd egy beutalót harmadik és huszonegyedik napi vérvételre, és tizennegyedik napi ultrahangra.

A vérvételen nincs semmi magyaráznivaló. Odamegyünk, kiüljük a sort, két kémcső, viszlát. Általában az eredményért sem kell visszamenni, küldik az orvosnak, de erre azért kérdezzünk rá.

Hanem a hüvelyi ultrahang!

Az már olyasmi, amire egyszer nagyon büszkék leszünk, ami nem jut ki mindenkinek, és amire gyermekünk (ha lesz persze) mint a régi világ kuriózumaként tekint majd egyszer... Aki nem próbálta, az csak sejtheti a hangulatát.

A hüvelyi ultrahangnak már a kezdete is nagyon speciális: félinformációkból kell összeszednünk a valóságot, miközben a teljes női klinika hülyének néz majd bennünket. Vagyis először sorban kell állnunk, aztán, ha félóra után rögzítettek bennünket, csak annyit tudunk meg, hogy valahol, valamikor majd szólítani fognak. Tévúton járunk, ha meddőségi irányban mozdulunk el. Arra kell ugyanis mennünk, ahová a nagy hasak igyekeznek, s ne rettenjünk meg, ha az "Terhességi ultrahang" feliratú ajtóhoz érkezünk. Itt egy üvegablak előtt újra várkoznunk kell, majd, ha ismét leadtuk papírjainkat, egy hang tájékoztat arról, hogy a második ajtónál szólítani fognak, hólyag legyen üres.

Ezután villámtempóban rohanjunk el pisilni, miközben reménykedünk, hogy nem késünk le semmiről. Higgyük el, hogy reményeink beválnak: legalább másfél óránk lesz, hogy meggyőződjünk erről. Közben tudunk majd azon gondolkozni, hogy miért jut tíz, váróban ácsorgó kismamára minimum három ücsörgő kispapa.

Aztán szólítanak minket is, a megismert szisztéma szerint negyedmagunkkal. És akkor jön az, amiről már annyit hallottunk, de sosem tuduk elképzelni, és amikor átéljük, valahogy abszolút nem is érint meg. Tehát képzeljünk el egy folyosót, két "Vetkőző" feliratú ajtót, és négy nőt. Nő no.1 bemegy a vetkőzőbe, nő no.2 bemegy a másik vetkőzőbe. A vetkőző egy nagyon kicsi kis helyiség, egy ajtó, két fal, és az ajtóval szemben egy függönydarab határolja, ami térdmagasságtól fejmagasságig ér, de csak akkor, ha nem vagyunk túl nagynövésűek.

Amíg nő no.1-egy vizsgálják, addig nő no.2 tőle alig egy méterre áll. Ez a helyzet addig nem is túl zavaró, amíg sikerül nő no.2-nek lennünk. Azonban egyszer csak nő no.1 lesz belőlünk is, és abban a tudatban fekszünk majd a vizsgálóágyon, hogy miközben egy óvszerrel sterillé tett, síkosítóval bőven bekent vibrátorfélét tolnak belénk, a következő páciens karnyújtásnyira szuszog tőlünk, és mi éppen rálátunk az ő zoknis lábára. Aztán egyszer csak befejezik a vizsgálódást, ha nagyon figyelünk, akkor el is tudunk csípni egy-két mondattördéket ivarszerveink állapotáról, majd lekapják előttünk az óvszert, felhengergetnek egy újat, de addigra mi már az öltözőben próbáljuk a síkosító egy részét ledörzsölni magunkról.

Itt kétfelé ágaznak az események: vagy a gépben marad az eredményünk, vagy kérnünk kell. Ha érdeklődünk, hogy éppen melyik szabályozás vonatkozik ránk, akkor össze fognak szidni. Profik ilyenkor egy füst alatt érdeklődnek a petéik érettségéről is. Nem mintha nem lenne mindegy: valószínűleg kiderül, hogy van peteérésünk, esetleg ebben a hónapban éppen nem volt, de máskor biztos van, és az orvosunk leráz minket vagy egy fél évre, mert minek annyit türelmetlenkedni. Majd jön az a gyerek, ha jönni akar.

Sinéad Moriarty: Babablues

2010-02-07T21:29:00.006+01:00

A meddőség csupa öröm és kacagás. Legalábbis ez a benyomásunk támad a Bababluest olvasva. A 33 éves, boldog házasságban élő, ír illetőségű Emma elhatározza, hogy kisbabát szeretne, aztán szerencsére ez sokáig nem sikerül neki, így végigvezeti olvasóját a középidő számolgatásától kezdve az ovulációs teszten, a vérvételeken, a hüvelyi ultrahangon és a laparoszkópos műtéten át, egészen a Lourdes-ba zarándoklásig, és egy in vitro megtermékenyítésig. Aztán a könyv végére cselesen még mindig nem esik teherbe, így a trilógia második kötete (Született szülők) az örökbefogadás rejtelmeit, a harmadik rész (Egyről a kettőre) pedig a kisbaba plusz terhesség témakörét járja körül.

Évek óta nem olvastam olyan könyvet, aminek a felén éjszakába nyúlóan kacarásztam, a másik felén pedig el-elpityeredtem magam, és bár valószínűleg ez főként az érzelmi érintettségem miatt alakult így, s teljesen felesleges mélyebb irodalmi értéket vetíteni ebbe a regénybe, mégis minden hasonló cipőben járó csajnak kifejezetten és nagyon és különösen ajánlom az elovasását. Az első rész a csúcs, de ha az tetszett, úgyis elolvassuk majd a másik kettőt is. Teljes áruk 1900 per darab, a visítva nevetésért simán megéri, de én az Alexandrában vettem valamilyen nyári akcióban, töredékáron. Ha szépen megkértek, kölcsönadom!